(1902-1969)
Szovjet hadseregtábornok (1953). 1920-ban lett a Vörös Hadsereg tagja, a következő évben belépett a bolsevik pártba is. Harcolt a polgárháborúban, majd tovább szolgált a hadseregben, és 1936-ban elvégezte a katonai akadémiát. A háború kitörésekor a leningrádi katonai körzet parancsnoka volt, ezt később északi front-nak nevezték el. A sztálingrádi csata során gépesített hadosztályokat vezetett. 1943 februárjában elfoglalta Harkovot, de egy erős német ellentámadás miatt rövidesen fel kellett adnia a várost. A következő nyáron a brjanszki front parancsnoka volt, mely a kurszki ütközet során előbb tartalékban volt, majd azt követően, hogy sikerült feltartóztatni az előnyomuló németeket, heves ellentámadást indított. Ezután megkapta a 2. balti front parancsnokságát, de miután nem sikerült bevennie Rigát, Sztálin menesztette, és Jerjomenkot nevezte ki utódául. A háborút követően (1956-tól) a szárazföldi csapatok első parancsnokhelyettese volt.
Az SZTE Egyetemi Könyvtár Hadtörténeti Gyűjteményének engedélyével.
