(1884-1976)
Gyalogsági tábornok, honvédelmi miniszter. Harcol az elsõ világháborúban, jobbára vezérkari beosztásokat illetve minisztériumi állásokat tölt be, csakúgy, mint a békekötést követően. 1934-tõl tábornok. 1936-tól a budapesti 1. vegyesdandár parancsnoka, részt vesz a felvidéki bevonulásban. 1939 februárjától gyalogsági szemlélő. 1940. március 1-tõl az 1. magyar hadsereg parancsnoka. Csapatai részesei az erdélyi bevonulásnak. 1941-ben nyugdíjazzák, különböző vállalatokban igazgatótanácsi tagként tevékenykedik. 1942. augusztus 24. és 1943. június 12. között honvédelmi miniszter. Ellenzi a túlzott háborús szerepvállalást, és elrendeli a zsidó munkaszolgálatosokkal való emberséges bánásmódot. A németek és a szélsőjobboldali ellenzék nyomására menesztik. A nyilasok 1944 novemberében letartóztatják, Ausztriába majd Németországba hurcolják; az amerikaiak szabadítják ki. Hazatérése után megvonják nyugdíját, kitelepítik.
Az SZTE Egyetemi Könyvtár Hadtörténeti Gyűjteményének engedélyével.
