(1883-1945) Olasz politikus, diktátor. Tanítói bizonyítványt szerez, később katona lesz, majd újságírással foglalkozik. Korán elkezd politizálni is, 1900-tól tagja a szocialista pártnak. Az első világháborúban haditudósító, meg is sebesül. Ezután fokozatosan nacionalista irányultságú lesz, 1918-tól írásaiban kezd visszaköszönni a fasizmus gondolatvilága. 1919-től az olasz fasiszta mozgalom vezetője (Duce). 1921-től parlamenti képviselő. 1922-ben a fasiszták élén bevonul Rómába (Marcia su Roma), és miniszterelnökké nevezik ki. A huszas évek végére gyakorlatilag Olaszország diktátora lesz. 1935-ben megtámadja Etiópiát, 1939-ben pedig Albániát. 1935-től fokozatosan közeledik Hitlerhez, 1938-ban hozzájárulását adja az Anschlusshoz. 1940-ben hadat üzen Franciaországnak és Nagy-Britanniának. Észak-Afrikában és Görögországban csak a német segítség menti meg seregeit a teljes összeomlástól. Gyengébben felszerelt csapatainak állandóan a németekre kell támaszkodnia, politikájában is egyre inkább Hitler igényeinek kiszolgálójává válik, folyamatosan szűkülő önálló mozgástérrel. 1943-ban a szövetségesek szicíliai partraszállása után a Fasiszta Nagytanács megvonta tőle a bizalmat, és Mussolinit internálták. Skorzeny SS-kommandója kiszabadította, és az észak-olasz bábállam, a Salói Köztársaság miniszterelnöke lett. 1945 áprilisában menekülés közben partizánok fogságába került, akik szeretőjével, Clara Petaccival együtt kivégezték, és holttestüket Milánóban közszemlére tették.
Az SZTE Egyetemi Könyvtár Hadtörténeti Gyűjteményének engedélyével.
