(1896-1951)
Gyalogsági tiszt. 1940. febr. 1-től a honvédelmi miniszter
szárnysegéde, jún. 15-től a VII. hadtest vezérkari főnöke. 1942. márc.
1-től a IX. hadtest székelyföldi kirendeltje, nov. 1-től 27.
könnyűhadosztály parancsnoka. 1942. okt. 1-től vezérőrnagy. 1943. febr.
1-től „magyar királyi honvéd székely határvédelmi parancsnok". 1944. júl.
1-től 25. gyaloghadosztály parancsnoka. Júl. 29-én sebesüléssel kórházba
kerül. Szept. 1-től altábornagy. Okt. 20-ával kinevezik a Nemzetőrség
parancsnokává és az Ifjúság Honvédelmi Nevelésének vezetőjévé,
de beosztását nem foglalja el. 1945. jan. 1-én felmentik, áprilistól
nyugdíjazzák. Máj. 1. - dec. 20. között amerikai hadifogságban van.
Hazatér, 1946. okt. 2-án a Honvédelmi Minisztérium állandó igazoló
bizottsága igazolja. Reaktiválják, 1947. dec. 17. - 1948. nov. 30.
között a 2. honvéd kerület parancsnoka, majd 1949. jún. 1-ig a Honvédelmi
Minisztérium Elnökség parancsnoksági osztály vezetője, beosztva a Honvéd
Vezérkar titkárságához. Jún. 1. - okt. 1. között a Hadiakadémia
parancsnoka. 1950. febr. 18-án letartóztatják, majd halálra ítélik
és kivégzik. Távollétében a kolozsvári néptörvényszék 1946. máj. 21-én 20
évi szabadságvesztésre ítéli. 1990. ápr. 3-án a Legfelsőbb Bíróság
rehabilitálja; 1991. márc. 15-én posztumusz vezérezredessé nevezik ki.
