(1896-1946)
Politikus, miniszter. A csehszlovákiai magyarság prominens képviselője. Az első bécsi döntés után a felvidéki ügyek tárca nélküli minisztere 1941 áprilisáig. Politikusként Imrédy irányvonalát követi, alapító tagja a Magyar Megújhodás Pártjának. A német megszállást követően márciustól augusztusig Sztójay kormányának belügyminisztere, több "zsidórendelet" megalkotója, a gettóba költöztetés és a vidéki zsidóság deportálásának irányítója. A háború végén nyugatra menekül, de kiadják a magyar hatóságoknak. A népbíróság két egykori államtitkárával, Endre Lászlóval és Baky Lászlóval együtt halálra ítéli háborús bűneiért. 1946 áprilisában mindhármukat kivégzik.
Az SZTE Egyetemi Könyvtár Hadtörténeti Gyűjteményének engedélyével.
