(1892-1970)
(Egyes forrásokban Jeremenko.) Szovjet tábornok, a háború után (1950) marsall. Az első világháborúban a cári hadsereg közkatonája, a polgárháborúban a Vörös Hadsereg tisztje. 1939-ben részt vett Lengyelország megszállásában. 1940-ben a Távol-Keleten volt hadseregparancsnok, de a németek támadása után a brjanszki front parancsnoka lett. 1941 októberében megsebesült, egy évi lábadozás után a sztálingrádi front parancsnoka lett, ő kerítette be a 6. német hadsereget a városban, de Sztálin utasítására a babérokat Rokosszovszkij aratta le, Jerjomenko csapatait a Manstein vezette ellentámadás elhárítására rendelték. 1943-ban a kalinyini front parancsnoka, 1944-ben a tengermelléki front vezetőjeként a Krím felszabadítója, majd áprilistól 1945 márciusáig Popov utódaként a második balti front parancsnoka. A háború végén a negyedik ukrán front vezetője, az ő csapatai szabadították fel Prágát. 1945-től több katonai körzet parancsnoka, majd a védelmi minisztérium munkatársa.
Az SZTE Egyetemi Könyvtár Hadtörténeti Gyűjteményének engedélyével.
