(1891-1946)
Pénzügyi szakember, politikus, miniszterelnök. Fiatalon pénzügyi pályára kerül, elismert bankszakemberré válik. 1932-től többször is miniszter, 1938 májusától 1939 februárjáig miniszterelnök. Németországi útja és az első bécsi döntés hatására angolszász orientációját fokozatosan feladva a németek felé fordul. Irányításával kezdik meg a második zsidótörvény kidolgozását, miniszterelnökségét mégis egyik dédszülőjének származása miatt kell feladnia. A szélsőjobboldali ellenzék prominens tagja lesz, igazi tömegbázis nélkül. Veesenmayer bizalmas barátjaként a német megszállók miniszterelnök-jelöltje, Horthy viszont nem hajlandó kinevezni. A Sztójay kormányában tárca nélküli miniszter, de származása miatt és az SS-szel való összetűzése okán (mivel a zsidó vagyont nem német, hanem magyar kézbe kívánta játszani) távozik a kormányból és visszavonul a közélettől. Mint háborús bűnöst halálra ítéli a Népbíróság; 1946-ban kivégzik.
Az SZTE Egyetemi Könyvtár Hadtörténeti Gyűjteményének engedélyével.
