(1885-1951)
Történész, politikus.
Nemzedékek történetszemléletét formáló műve a Szekfű Gyulával közösen írt,
1929-1933 között megjelent hétkötetes Magyar történet. Egyetemi tanár,
az országos kulturális történeti gyűjteményegyetem vezetője, 1918-1945
között a Magyar Tudományos Akadémia tagja.
Rokonszenvez Gömbös Gyula reformpolitikájával, 1932-től folyamatosan
kormánypárti országgyűlési képviselő, a jobb szárny egyik
legtekintélyesebb személyisége. Az 1930-as évek végétől a feltétlen
németbarát politika szószólója, a hintapolitika ellenzője. 1932. okt.
1-től a Gömbös-, a Darányi-, az Imrédy-, a Bárdossy- és a Kállay-kormány
vallás- és közoktatásügyi minisztere, 1942. júl. 3-ai lemondásáig.
A háború után a népbíróság háborús bűnösként életfogytiglani fegyházra
ítéli. A váci börtönben hal meg.
