„Az egyetlen dolog, amitől félnünk kell, az maga a félelem." - Franklin D. Roosevelt

Második világháború

patreon reklamTámogass bennünket!
Anyagi eszközeink nincsenek, ezek hiányában viszont hosszabb távon leküzdhetetlen nehézségbe ütközik e bázis fennmaradása. Honlapunk nonprofit, csapatunk tagjai puszta elhivatottságból teszik, amit tesznek. Ezért kérjük: akinek fontos e felület fennmaradása, e közösség további munkája, és üzenetünk eljuttatása minél szélesebb körbe, támogasson bennünket. 

Golikov, Filipp Ivanovics

golikovk(1900-1980) 
 
A Szovjetunió marsallja (1961). 1918-ban mint komisszár csatlakozott a Vörös Hadsereghez. 1933-ban elvégezte a katonai akadémiát. 1939-40-ben Mereckov törzsfõnök-helyetteseként részt vett a Finnország elleni hadjáratban. Ezután a katonai hírszerzés vezetõje lett, ahol látványosan kudarcot vallott. Többek, így Sorge figyelmeztetését is figyelmen kívül hagyta, mások szerint egyszerûen nem merte azokat Sztálinnak jelenteni, így hazáját váratlanul érte a német támadás. Ennek ellenére (pályafutása során nem utoljára) "felfelé bukott": Washingtonba és Londonba utazott, hogy a szovjeteknek szánt segítségnyújtás mikéntjérõl tárgyaljon. Visszatérte után a 10. hadsereg parancsnoka volt a Moszkva alatti támadás során. 1942-ben a brjanszki front parancsnoka. A katasztrofálisra sikeredett harkovi offenzíva során jelentette, hogy nem tudja tartani állásait. Azonnal leváltották, de aztán résztvevõje lett a sztálingrádi ellentámadásnak, majd átvette a voronyezsi front parancsnokságát. Késõbb ismét politikai megbízásokat kapott, 1943 és 1945 között honvédelmi népbiztos-helyettes, 1944-tõl a szovjet menekültek hazatelepítésének irányítója. Sztálin halála után is fontos tisztségeket látott el, sokak szerint kivételes "helyezkedõ képessége" volt.
 
 
 
Az SZTE Egyetemi Könyvtár Hadtörténeti Gyűjteményének engedélyével.

Hirdetés

További cikkek

A
A 25. órában vagyunk!

Minden családban keringenek történetek arról, mit is tett, vagy élt át egy rokon a II. világháborúban. Sokáig erről még beszélni sem volt ildomos, ám sok családban még ma is élnek azok az emberek, akik átélték a történelem egyik legnagyobb háborúját. Az ő történeteiket szeretnénk most megosztani, hogy azok is hallathassák a hangjukat, akik eddig nem tehették, vagy ma már nincsenek köztünk.

Bővebben
Látogatásaink

Az évek során igyekeztünk minél több - a világháborúhoz kapcsolódó - múzeumba, hadiparkba, haditechnikai bemutatóra és egyéb helyszínre eljutni. A gyűjteményünket olvasóink beküldött képeivel remélhetőleg tovább sikerül folyamatosan bővítenünk.

Tovább
Emlékművek

Hideg kő és/vagy fém mementói a múlt eseményeinek, a múlt embereinek és tetteiknek. Hidegek - mégis élnek. Naponta elmegyünk mellettük, mégis ritkán állunk meg, olvasunk el néhány nevet, és hajtunk fejet.

Tovább