(1900-1980) A Szovjetunió marsallja (1961). 1918-ban mint komisszár csatlakozott a Vörös Hadsereghez. 1933-ban elvégezte a katonai akadémiát. 1939-40-ben Mereckov törzsfõnök-helyetteseként részt vett a Finnország elleni hadjáratban. Ezután a katonai hírszerzés vezetõje lett, ahol látványosan kudarcot vallott. Többek, így Sorge figyelmeztetését is figyelmen kívül hagyta, mások szerint egyszerûen nem merte azokat Sztálinnak jelenteni, így hazáját váratlanul érte a német támadás. Ennek ellenére (pályafutása során nem utoljára) "felfelé bukott": Washingtonba és Londonba utazott, hogy a szovjeteknek szánt segítségnyújtás mikéntjérõl tárgyaljon. Visszatérte után a 10. hadsereg parancsnoka volt a Moszkva alatti támadás során. 1942-ben a brjanszki front parancsnoka. A katasztrofálisra sikeredett harkovi offenzíva során jelentette, hogy nem tudja tartani állásait. Azonnal leváltották, de aztán résztvevõje lett a sztálingrádi ellentámadásnak, majd átvette a voronyezsi front parancsnokságát. Késõbb ismét politikai megbízásokat kapott, 1943 és 1945 között honvédelmi népbiztos-helyettes, 1944-tõl a szovjet menekültek hazatelepítésének irányítója. Sztálin halála után is fontos tisztségeket látott el, sokak szerint kivételes "helyezkedõ képessége" volt.
Az SZTE Egyetemi Könyvtár Hadtörténeti Gyűjteményének engedélyével.
