(1893-1946) Német politikus, birodalmi marsall. Az első világháború német repülős hőse hamar a náci mozgalom tagjává vált, már 1922-ben az SA első embere. 1923-ban részt vett a müncheni sörpuccsban. 1928-tól a Reichstag képviselője, 1932-től elnöke. 1933-tól, a nácik hatalomra kerülésétől porosz belügyminiszter majd miniszterelnök, rövid ideig a Gestapo első embere. Szintén 1933-ban lett légügyi miniszter, ebben a minőségében kezd a Luftwaffe megszervezéséhez. A háborúban nagy jelentőséget tulajdonított a légierőnek, a harcászati bevetéseknél új technikákat alkalmazott, de a légiflotta gazdasági hátterét képtelen volt megszervezni, de számtalan más hibás döntést is hozott. A háború kitörésekor Hitler őt nevezte meg majdani utódaként, de rangkórságában sok további funkciót is felhalmozott magának. Népszerűsége az angliai csata után csökkenni kezdett. Miután képtelen volt megszervezni a sztálingrádi légihidat, fokozatosan kegyvesztetté vált. Ezt követően egyre inkább fantáziája teremtette világába menekült, kábítószerfüggő lett. A háború végén „kövér Hermann” táviratot intézett Hitlerhez, melyben közölte, hogy miután a Führer cselekvésképtelenné vált, átveszi tőle a hatalmat. Hitler parancsot adott Göring letartóztatására, de ő röviddel ezután az amerikaiak fogságába esett. A nürnbergi perben háborús bűnök sokaságát bizonyították rá, és halálra ítélték. Kivégzése előtt cellájában megmérgezte magát.
Az SZTE Egyetemi Könyvtár Hadtörténeti Gyűjteményének engedélyével.
