(1893-1948)
Magyar királyi tábornok, 1942. nov. 1-től vezérőrnagy. A két
világháború között katonai attasé Moszkvában (1935. dec. 1-1939. ápr.
1. és 1939. dec. 1-1940. júl. 1.), Helsinkiben (1939. ápr. 1-1939.
dec. 1.), illetve Helsinki, majd Moszkva székhellyel Tallinban és
Kaunasban (1939. ápr. 1-1940. máj. 1.), és ugyanígy Rigában (1940.
ápr. 1.), 1940. júl. 15-ig ismét a szovjet fővárosban. Hazatérve
tüzér csapattestek parancsnoka, 1942. nov. 25-én a 2. hadsereg Don
menti arcvonalára vezényelték. 1943. febr. 3-ai fogságba eséséig III.
hadtest-tüzérparancsnok Stomm Marcel altábornaggyal együtt a
krasznogorszki, majd a vojkovi hadifogolytáborba került. 1945.
májustól moszvai katonai attaséi tevékenységét vizsgálva gyakran
hallgatták ki a moszkvai Butirszkaja börtönben. Egészsége megromlott,
rövidesen meghalt. Földi maradványait 1994. jún. 4-én szállították
haza.
