„Háborúban elszántság, vereségben dac, győzelemben nagylelkűség, békében jóindulat.” - Winston Churchill

Második világháború

patreon reklamTámogass bennünket!
Anyagi eszközeink nincsenek, ezek hiányában viszont hosszabb távon leküzdhetetlen nehézségbe ütközik e bázis fennmaradása. Honlapunk nonprofit, csapatunk tagjai puszta elhivatottságból teszik, amit tesznek. Ezért kérjük: akinek fontos e felület fennmaradása, e közösség további munkája, és üzenetünk eljuttatása minél szélesebb körbe, támogasson bennünket. 

Dill, Sir John Greer

dill(1881-1944)

 
Brit tábornok. Harcolt a búr háborúban, majd az első világháborúban, ahol megsebesült, és több kitüntetést is kapott. A második világháború idején Franciaországba került, az I. hadtestet irányította. Később Ironside utódaként a birodalmi vezérkar főnöke. 1941-ben Brooke vette át tőle ezt a posztot, ő maga Churchill kíséretében Washingtonba utazott, és ott is maradt, mint a brit katonai misszió vezetője. Mindkét fél maximálisan elismerte teljesítményét. Miután 1944 végén megbetegedett és elhunyt, az amerikaiak engedélyezték, hogy hamvait az arlingtoni katonai temetőben helyezzék el.
 
 
 
Az SZTE Egyetemi Könyvtár Hadtörténeti Gyűjteményének engedélyével.

Hirdetés

További cikkek

A
A 25. órában vagyunk!

Minden családban keringenek történetek arról, mit is tett, vagy élt át egy rokon a II. világháborúban. Sokáig erről még beszélni sem volt ildomos, ám sok családban még ma is élnek azok az emberek, akik átélték a történelem egyik legnagyobb háborúját. Az ő történeteiket szeretnénk most megosztani, hogy azok is hallathassák a hangjukat, akik eddig nem tehették, vagy ma már nincsenek köztünk.

Bővebben
Látogatásaink

Az évek során igyekeztünk minél több - a világháborúhoz kapcsolódó - múzeumba, hadiparkba, haditechnikai bemutatóra és egyéb helyszínre eljutni. A gyűjteményünket olvasóink beküldött képeivel remélhetőleg tovább sikerül folyamatosan bővítenünk.

Tovább
Emlékművek

Hideg kő és/vagy fém mementói a múlt eseményeinek, a múlt embereinek és tetteiknek. Hidegek - mégis élnek. Naponta elmegyünk mellettük, mégis ritkán állunk meg, olvasunk el néhány nevet, és hajtunk fejet.

Tovább