„A jelenlegi helyzetet számunkra adott lehetőségnek, nem pedig katasztrófának kell tekinteni." - Dwight D. Eisenhower

Második világháború

patreon reklamTámogass bennünket!
Anyagi eszközeink nincsenek, ezek hiányában viszont hosszabb távon leküzdhetetlen nehézségbe ütközik e bázis fennmaradása. Honlapunk nonprofit, csapatunk tagjai puszta elhivatottságból teszik, amit tesznek. Ezért kérjük: akinek fontos e felület fennmaradása, e közösség további munkája, és üzenetünk eljuttatása minél szélesebb körbe, támogasson bennünket. 

Capa, Robert

Az 1990-es évek elején Robert Capa öccse átnézte a híres fotós közel 70 000 képből álló életművét és egy 937 darabból álló válogatást állított össze belőle. A mestersorozatból összesen három eredeti, kiváló minőségű széria készült, amelynek egyike New Yorkban, másika Tokióban van, a harmadik pedig 2008-ban Magyarországra került. A „világ legnagyobb háborús fényképészének" életműve eztán szülőhazájában is megtekinthető.

Robert Capa, Friedmann Endre Ernő néven, Budapesten született 1913. október 22-én egy zsidó polgári család második fiúgyermekeként. Gimnáziumi tanulmányai után Berlinbe távozott, miután a Horthy-rendszerrel összetűzésbe került bizonyos utcai tüntetések alkalmával. Németországban került közel a fényképészethez. Első sikerét a Koppenhágában előadást tartó Lev Trockijról készített képei jelentették számára. Hitler hamarosan bekövetkező hatalomra jutása miatt Németországot is el kellett hagynia, ezután Párizsban tartózkodott, ahol több meghatározó személyiséggel is ismeretséget kötött.

milicista

A Spanyol polgárháborúról készült tudósításai hozták el számára az igazi hírnevet. A milicista halálát megörökítő fényképe a világ legismertebb felvételeinek egyike. (Az utólagos kutatások szerint Federico Borell Garcia-nak hívták a milicistát, aki más, kiállított felvételen is látható.) A polgárháború Capa számára személyes tragédiát is hozott: nagy szerelme és munkatársa Gerda Taró életét vesztette. A gyászoló Capa munkájába menekült: a távol-keletre utazott a Japán-Kínai háborúról tudósítani, majd visszatért Spanyolországba, ahol a háborús menekültekről készített fotósorozatokat. Párizs náci elfoglalása és London bombázása után az akkor még mindig magyar állampolgárságú Capa New Yorkba utazott.

utols_ldozat

A II. világháború eseményeiről egyedülálló módon közvetlenül tudósított, mindenütt az első vonalban tartva a katonákkal. A harcosok körében is nagy népszerűségnek és elismerésnek örvendett, egy idő után szinte már kabalának tekintették, mondván, ha ő ott van, akkor nem érheti őket semmi baj. A babonának némi jogalapot szolgáltatott az, hogy Capa mindig az események sűrűjében forgolódott. Dokumentálta az észak-afrikai hadműveleteket, a szicíliai és dél-olaszországi eseményeket és a híres normandiai partra szállást. Együtt ugrott a 17. ejtőernyős hadosztály katonáival a holland határ közeli frontszakaszon, a levegőben fényképezve és ott volt Lipcsében a német orvlövészek elleni harcokban. Ekkor készítette el fotósorozatát a „háború utolsó áldozatáról", amelyben az egyik felvételen még a célzó katonát látjuk, a másikon pedig már a földön heverő élettelen testét, ahogy a mellette levő vértócsán csillan a fény.

haditudst

A világháború után Amerikában élt, megfordult Hollywoodban is, majd két társával megalapította a híres fotóügynökségét, a Magnumot. 1948-ban Izraelbe utazott, hogy fényképeket készítsen arról, ahogy David Ben-Gurion kikiáltja a független Izrael Államot. Az emiatt indított I. arab háború azonnali kirobbanása miatt maradt és újra fényképezett.

Kelet-Európába is visszatért több alkalommal. Budapesten járva szomorúan tapasztalta a háború következtében leromlott állapotokat és hogy rokonai, barátai is áldozatul estek a világégésnek. A borzalmakba belefáradt fotós be akarta fejezni haditudósítói tevékenységét, ám Japánba utazása alkalmával újabb felkérést kapott, ezúttal az indokínai konfliktus dokumentálására. Elvállalta és munka közben egy taposóaknára lépve halt meg 41 éves korában. Az öt háborút végigfényképező haditudósítót katonai tiszteletadás mellett búcsúztatták, de a katonai temetőben való nyugalomra helyezését anyja azzal utasította el, hogy fia a béke embere volt.
 
 
Írta: Művésznő

Hirdetés

További cikkek

A
A 25. órában vagyunk!

Minden családban keringenek történetek arról, mit is tett, vagy élt át egy rokon a II. világháborúban. Sokáig erről még beszélni sem volt ildomos, ám sok családban még ma is élnek azok az emberek, akik átélték a történelem egyik legnagyobb háborúját. Az ő történeteiket szeretnénk most megosztani, hogy azok is hallathassák a hangjukat, akik eddig nem tehették, vagy ma már nincsenek köztünk.

Bővebben
Látogatásaink

Az évek során igyekeztünk minél több - a világháborúhoz kapcsolódó - múzeumba, hadiparkba, haditechnikai bemutatóra és egyéb helyszínre eljutni. A gyűjteményünket olvasóink beküldött képeivel remélhetőleg tovább sikerül folyamatosan bővítenünk.

Tovább
Emlékművek

Hideg kő és/vagy fém mementói a múlt eseményeinek, a múlt embereinek és tetteiknek. Hidegek - mégis élnek. Naponta elmegyünk mellettük, mégis ritkán állunk meg, olvasunk el néhány nevet, és hajtunk fejet.

Tovább