Durván másfél évvel ezelőtt azon szerencsések közé tartozott csapatunk, akik az akkor még létező magyar Stormregion csapat jóvoltából elsőkként próbálhattuk ki a hidegháborús hadszíntéren játszódó Codename Panzers: Cold Wart. Az akkor kapott tesztpéldány egy erősen bétaverzióban leledző verziója volt a játéknak, de kezdeti benyomásaink biztatóak voltak, a játék izgalmasnak, érdekesnek hatott, a látvány pedig hihetetlenül pazarnak tűnt, még akkor is, ha a Gepard motor folyamatosan foltozott verziója dübörgött a játék alatt. De beütött a válság, megkezdődött a csapat már ismert hattyúdala, ami végül nemcsak a fantasztikus SWINE és a korábbi Codename Panzers részek alkotóit tette lapátra, hanem a játék tavaszi premierje után kapott végeredményben is megmutatkozott.
Az előző részekhez hasonlóan itt is történelmileg hiteles képet festenek a fejlesztők, így a játékba való csöppenésünkkor a szovjet haderők hataloméhesen épp Európa romjain végiggázolva próbálnak világuralomra törni. A szövetséges erők – NATO – még fel sem eszméltek a második világháború okozta sokkból, máris a hatalmas vörös medvével kell szembetalálni magukat. Vagyis a játék során az Észak-atlanti Szerződés Szervezete, a NATO csapatait kell irányítanunk. Segítségükkel kell ismét rendet és békét teremtenünk az öreg kontinensen. A Cold War az előző részekhez hasonlóan, ezúttal sem a nyersanyag gyűjtögetést és az építkezést preferálja, így továbbra is előre kapott, kész egységekkel kell majd teljesítenünk a küldetéseket. Természetesen lehetőségünk nyílik majd egy-egy pálya közben utánpótlást kérni – a jó öreg szállítóhelikopterek mellett akár vasútvonalakon keresztül, tehervonatokon szállítva is érkezhet -, azonban az egyes küldetések megkezdése előtt érdemes alaposan átgondolni, hogy hogyan is állítjuk össze a csatába induló csapatunkat, ugyanis a bevezetett egységlimit némi gátat szab majd a csapatösszeállításban. Egységeink – például Bazookás squad, vagy mentőegység – tapasztalati pontokat gyűjtenek, melyek a játék előrehaladtával komoly előnyhöz jutathatnak minket. A gyalogos csapatok füstbombákat, gránátokat vethetnek be a gépi járművek ellen, míg a szovjet gyalogsággal szemben barikádokat, egészségügyi sátrakat, lövészárkokat húzhatnak fel, esetleg a pályákon található épületek nyújthatnak majd számunkra fedezéket.
Azonban a főbb játékelemek, az alapvető taktikai elemek, az egységek pontos kiismerése a tutorial segedelmével szinte elképzelhetetlen, a próbaküldetés ugyanis nagyon enervált stílusban közli a teljesítendő küldetéseket, ráadásul hiányos információkat kapunk, a térképen pedig sokszor nem jelennek meg a célpontok, így tájékozódni is nehézkes. A játék fejlesztését átvállaló InnoGlow tehát hiába próbálta meg toldozni-foldozni új üdvöskéjét, már a játék betöltése utáni percekben látszik, hogy itt közel sem a megszokott minőséget kapjuk vissza. És ez nem feltétlenül az utolsó pillanatokban beugrott fejlesztőcsapat hibája. Ugyanis a játék réginek számító Gepard motorja se változott sokat a bétateszt óta, vagyis hiába a pazar látvány, a gyönyörű robbanások, a legapróbb részletekig kidolgozott járművek, gyalogos egységek és környezet, mindez olyan vasat igényel, amivel valószínűleg nagyon kevesen rendelkeznek itthon. A játék érezhetően optimalizálatlan, és ez már a bétateszt során is döcögésre késztette tesztgépünket, azonban másfél év alatt nem történt változás, ami nyilván a Stormregion hattyúdalának tudható be.
A páncélos járművek is fejleszthetők lesznek, így a Cold War-ban lehetőségünk nyílik majd erősebb páncélzattal felvértezni a kívánt gépet, de egyes példányokat javítójárművé vagy vízi egységgé is átalakíthatunk. Említésre méltó, hogy a helyszínek és a gyalogos erők mellett a Stormregion a járműveknél is a korhűségre törekedett, így egyetlen olyan tank, vagy szállítójármű sem tűnik fel a Cold War-ban, mely a képzelet szüleménye lenne. A srácok számos olyan példányt modelleztek le, melyek akkoriban csak prototípus formájában léteztek, így a legelvetemültebb történelem tudorok számára is rejthet meglepetést majd a játék. Viszont a küldetések egyhangúsága a korábban bevált történelemhűségre épülő receptet ezúttal nem tudják úgy eladni, mint korábban. Ugyan dinamikus időjárásváltozás kapott helyett a Codename Panzers: Cold War, a sokadik foglald el ezt, védd meg azt küldetés után már nem igazán tudnak lázba hozni minket az ilyen külsőségek. A játék végig monoton, egyhangú, ráadásul hőseinkkel se tudunk úgy azonosulni, mint korábban, ami a szintén lagymatag kivitelezést kapott átvezetőknek tudható be, így a történet nagyon nem jön át, nagyon sablonos az egész. Ezen kívül a játék egyensúlya se lett eltalálva, egy kisebb tankokból álló kompániával pillanatok alatt végigszaladhatunk a küldetések mindegyikén, a páncélos járművek ugyanis túlságosan is erősre sikeredtek, így egy jól összerakott gyalogos egység se képes felvenni ellenük a harcot.
Mindezek mellett a játékot számos logikátlanság jellemzi, így sokszor kerülünk olyan helyzetbe, amikor egyszerűen nem tudjuk, mi is a teendők. Hiába a sarokba kipakolt figyelmeztető üzenet, amilyen gyorsan felbukkan, olyan gyorsan el is tűnik, a kép a képben bejátszások pedig semmivel se segítenek hozzá a történet megismeréséhez, célunk feltérképezéséhez. Így vagy megérzéseinkre, vagy a térképen található felkiáltójelekre hagyadkozunk, de ez se mindig hoz szerencsét.
A sok-sok negatívum ellenére érezni a próbálkozást a játékon, és ha figyelembe vesszük, hogy az elmúlt hónapok hogyan teltek a program körül, akkor talán nem is lehetne okunk a panaszra, de a sok esetben amatőr kivitelezés felett egyszerűen nem tudunk fejet hajtani. Hiába a fantasztikus grafika, a jól összekalapált fizikai motor, ha a játéknak cserébe hihetetlenül izmos vas kell a zökkenőmentes futáshoz. A küldetések önismétlődőek, unalmasak, kihívás pedig nem nagyon akad bennük. A Stormregion hírnevéhez tehát egy abszolút nem méltó játékot kaptunk kézhez, mely több sebből vérzik, és mindent rá lehetne húzni a hánytatott sorsra, sajnos itt minden bizonnyal sokkal többről van szó.
Értékelés: 6/10
Forrás: JÁTÉKOK online magazin
