Az ítélet rámutat: a szóban forgó
embereknek akkor is jár ellátmány a német nyugdíjbiztosítótól (DRV), ha
a gettóban munkakényszer állt fenn, és viszonzásul nem pénzt, hanem
csak természetbeni járandóságot kaptak. A nyugdíjjogosultságot sem az
ellátmány mértéke, sem a gettóban munkát végzők életkora nem
befolyásolja.
A kasseli székhelyű német bírósághoz három, 80 és 87 év közötti idős
ember - két férfi meg egy nő - fordult keresettel, kérve a gettóban
munkával töltött idő beszámítását a nyugdíjalapjukba. Zsidókként
mindhárman a nácik által Lengyelországban, illetve Fehéroroszországban
létesített gettókban dolgoztak a Wehrmacht postájának, egy bőrgyárnak,
illetve a Reichswerke Hermann Göringnek az alkalmazásában. Munkájuk
fejében ellátást, élelmiszert vagy utalványokat, esetenként némi
készpénzt kaptak.
A DRV korábban arra hivatkozva utasította el a felperesek igényét, hogy
a gettóban kényszer hatására, nem pedig önként végeztek munkát. Ezen
kívül nem részesültek díjazásban, tevékenységüket gyakran természetben
honorálták a megszállók. Az alkalmanként kifizetett csekély készpénzt
pedig nem a munkát végző emberek, hanem a zsidó tanács kapta - érvelt a
nyugdíjbiztosító intézet.
A szövetségi szociális bíróság elutasította a DRV felülvizsgálati
kérelmét, amelyet az két tartományi szociális bíróság korábbi ítélete
ellen nyújtott be Kasselban. A keddi döntés nyomán könnyebben
érvényesíthetik nyugdíjigényüket a nácizmus üldözöttei. A múltban az
úgynevezett gettónyugdíj iránt benyújtott kérelmeknek csupán mintegy 10
százalékát hagyták jóvá az illetékes német hatóságok. A német
nyugdíjbiztosító pénztárak előtt mintegy 70 ezer kérelem fekszik. Az
igénylők többségének ellátmány iránti igénye havi 100 és 200 euró
között van.
Forrás: Múlt-kor
