Egy második világháborús archív fénykép modern újraértelmezése hívta fel a figyelmet a történelmi források anakronisztikus olvasatának problémáira, miután az 1943-as reykjavíki felvételen egy mobiltelefont használónak tűnő férfit azonosítottak, derül ki a brit Daily Mail beszámolójából. A technikatörténeti tények és a korabeli társadalmi viszonyok elemzése azonban egyértelműen cáfolja a modern eszközök jelenlétét, egyúttal rávilágít arra, miként vetíti ki az utókor a saját mindennapi szokásait a múlt vizuális dokumentumaira.
A Kristjan Hoffman gyűjteményéből származó, a napokban ismét kiterjedt elemzés tárgyává vált 1943-as fényképen az izlandi főváros egyik forgalmas utcája látható, amelyet döntően szövetséges katonák töltenek meg. A tömegben egy civil ruhás, a többiektől eltérő fejfedőt viselő férfi tűnik fel, aki a füléhez emel egy kisméretű tárgyat.
Bár a mozdulat a 21. századi megfigyelők számára az okostelefon-használatot idézi, a távközléstörténeti adatok kizárják ezt a feltételezést. A világ első hordozható mobiltelefonja, a Motorola DynaTAC 8000X csupán negyven évvel később, 1983-ban került kereskedelmi forgalomba, a negyvenes években pedig a cellás rádiótelefon-hálózati infrastruktúra sem létezett. A szakemberek rámutatnak: az illúziót valószínűleg egy hétköznapi cselekmény - például a fül megvakarása, vagy egy zsebóra mechanikájának ellenőrzése - kelti, amelyet a jelenkori technológiai kontextus torzít el.
Az eredetileg semleges Izland a második világháború során kiemelkedő geostratégiai szerepet kapott az atlanti csatában. Miután a Harmadik Birodalom 1940-ben lerohanta Dániát és Norvégiát, a brit fegyveres erők még abban az évben megelőző jelleggel megszállták az észak-atlanti szigetországot, hogy megakadályozzák a német bázisok kiépítését. A terület védelmét 1941-ben az Egyesült Államok vette át.
Az 1943-as reykjavíki felvétel ennek az átalakulásnak a pontos lenyomata: az idegen csapatok tömeges jelenléte gyökeresen megváltoztatta az addig elszigetelt, alig több mint százezer fős izlandi társadalom mindennapjait. Bár az elemzők felvetették, hogy a gyanús viselkedésű civil akár a tengelyhatalmak informátora is lehetett, kézben tartható adóvevőt nem használhatott, hiszen a kisméretű tranzisztoros rádiók csak az 1950-es években jelentek meg a piacon.
A reykjavíki fotó esete nem egyedülálló a vizuális források tévesztésén alapuló, a populáris kultúrában gyakran felbukkanó teóriák között. Hasonló anakronisztikus értelmezések merültek fel korábban más felvételek, például egy 1995-ös Las Vegas-i Mike Tyson-ökölvívómérkőzés videóanyaga kapcsán is, ahol a korabeli, vakuval rendelkező kisméretű digitális kamerákat modern okostelefonokkal azonosították a jelenkori megfigyelők.
A történészek és a forráskritikával foglalkozó szakemberek szerint ezek az esetek jól példázzák, hogy a kontextus nélküli vizuális források elemzésekor szigorú módszertani óvatossággal kell eljárni, elkerülve a modern tárgykultúra visszavetítését a technológiatörténet korábbi korszakaiba.
Forrás: Múlt-Kor
