Egy csaknem nyolcvan éve föld alá rejtett, második világháborús Sturmgeschütz III (StuG III) rohamlöveget tártak fel a németországi Nordholz légitámaszponton zajló építkezések során – számolt be róla a Die Welt. A szinte teljesen érintetlen, 24 tonnás páncélost egyedi módon, a felleléskori, földdel borított állapotában állítják ki a munsteri Német Páncélosmúzeumban.
A Cuxhaven közelében fekvő nordholzi katonai repülőtéren az amerikai légierő 1945 júniusában vette át az irányítást. A történelmi adatok szerint a bázison maradt német hadianyagot vélhetően 1946-ban egy meglévő árokba tolták, majd egyszerűen homokkal fedték be. A fegyverzet egészen mostanáig rejtve maradt, és csak a német haderő haditengerészeti repülőszázadainak otthont adó támaszpont jelenleg zajló, több százmillió eurós modernizációs földmunkái során került ismét napvilágra. A Szövetségi Ingatlankezelési Hivatal tájékoztatása szerint a legnagyobb és legjobb állapotban megőrződött felszínre hozott lelet a szóban forgó, IIIG típusjelzésű rohamlöveg.
A katonai jármű formálisan a drezdai Szövetségi Hadtörténeti Múzeum tulajdonába kerül, ám a végleges kiállítási helye a munsteri Német Páncélosmúzeumban (Deutsches Panzermuseum Munster) lesz. Ralf Raths, az intézmény igazgatója a lapnak elmondta: a rohamlöveget nem restaurálják, hanem a rátapadt homokkal együtt helyezik el az 1944 és 1949 közötti időszakot bemutató szárnyban, mintegy kontrasztként egy már felújított StuG III-as mellett. Az igazgató hangsúlyozta, hogy a járművet borító föld maga is történelmi bizonyíték, amely a hadianyagok 1945 utáni pragmatikus eltüntetését és a háború fizikai lezárásának korabeli gyakorlatát szimbolizálja.
A Sturmgeschützök fejlesztése a gyalogság közvetlen tűztámogatásának igényéből fakadt, amelyet Erich von Manstein akkori ezredes már 1935-ben megfogalmazott. A Panzer III-as harckocsi alvázára épített, torony nélküli, alacsony profilú járművek a második világháború legnagyobb példányszámban gyártott német páncélosai lettek: mintegy tízezer darab készült belőlük.
Míg a korai változatok rövid csövű löveggel rendelkeztek, az 1942 tavaszától gyártott, Nordholzban is megtalált IIIG típus már hosszú csövű, 7,5 centiméteres, páncéltörésre is alkalmas ágyút kapott. Adrian Wettstein hadtörténész rámutatott, hogy a háború második felében, amikor a német hadsereg védekezésbe szorult, a rohamtüzérség vált az egyre inkább kimerülő szárazföldi erők gerincévé.
Bár a köztudatban a rohamlövegek sokszor a hagyományos harckocsik egyszerűbb helyettesítőiként jelennek meg, a valóság ennél árnyaltabb. Ralf Raths értékelése szerint a mozgatható torony hiánya komoly hátrányt jelentett a dinamikus páncélosütközetekben, ugyanakkor az ellenséges támadások elhárításában a típus rendkívül hatékonynak bizonyult. Az igazgató kiemelte: a Wehrmacht egész fennállása alatt az improvizációk hadserege volt. A páncélozott járművek állandó hiánya miatt a német hadiipar tucatnyi kényszermegoldást alkalmazott, elavult alvázak és zsákmányolt lövegek – például szovjet ágyúk – kombinálásával próbálva megfelelni a harctéri kihívásoknak. A most előkerült StuG III ennek a kényszerpályán mozgó, a taktikát a hiányhoz igazító haditechnikai gépezetnek a legfőbb mementója.
Forrás: Múlt-Kor
