„Olvastam egy Sztálinról szóló könyvet, vaskézzel irányítja azt a hatalmas országot." - Adolf Hitler

Második világháború

patreon reklamTámogass bennünket!
Anyagi eszközeink nincsenek, ezek hiányában viszont hosszabb távon leküzdhetetlen nehézségbe ütközik e bázis fennmaradása. Honlapunk nonprofit, csapatunk tagjai puszta elhivatottságból teszik, amit tesznek. Ezért kérjük: akinek fontos e felület fennmaradása, e közösség további munkája, és üzenetünk eljuttatása minél szélesebb körbe, támogasson bennünket. 

Nagyzoló fia buktatta le a Harmadik Birodalom elsőszámú hóhérját Argentínában

60 éve, 1960. május 11-én vették őrizetbe izraeli ügynökök Adolf Eichmann egykori SS-főtisztet, az európai zsidók deportálásának fő szervezőjét az argentínai Buenos Airesben. A gondosan előkészített műveletet az argentin hatóságok tudomása nélkül hajtották végre, miután a dél-amerikai ország több esetben is megtagadta náci háborús bűnösök külföldre való kiadatását. Eichmannt elkábítva kicsempészték az országból, Izraelben bíróság elé állították, majd 1962. június 1-jén kivégezték.

54779
Eichmann a tárgyalásán Izraelben (kép forrása: Flickr)

A zsidók „szakértője”

Az 1906-ban a németországi Solingenben született Eichmann családjával kiskorában az ausztriai Linzbe költözött, itt járt iskolába és került a jobboldali ifjúsági mozgalmak vonzásába.

A környezete által a későbbiekben is együgyűként jellemzett ifjú nem végezte el a villamosipari szakközépiskolát, ehelyett édesapja bányászvállalkozásánál helyezkedett el. Az 1920-as évek folyamán előbb rádiók, majd olaj értékesítésével foglalkozott utazó ügynökként.

Eichmann 1932-ben lépett be a náci párt ausztriai szervezetébe, hét hónappal később pedig az SS-be. 1933-ban elvesztette állását, majd Hitler hatalomra jutása után a németországi szélsőséges párt ausztriai szervezetét az ottani hatóságok betiltották, így Eichmann számos osztrák párttaggal együtt visszatért Németországba.

Itt az SS ranglétráján egyre feljebb haladva előbb további ausztriai náciknak segített Passaunál átkelni a határon, majd a dachaui koncentrációs tábort őrző laktanyába helyezték át. Az általa monotonnak tartott itteni élet helyett 1934-ben kérte áthelyezését az SD-hez, az SS hírszerző és elhárító szárnyához, ahol a szabadkőművesekkel foglalkozó irodába helyezték.

Egy általa a szabadkőművesekről tartott előadás annyira sikeresnek bizonyult a náci párt vezetőségében, hogy áthelyezték a szervezet Zsidó Irodájába, az SD berlini központjába. Eichmann lelkesen vetette bele magát mind a zsidóság, mind a cionista mozgalom történetének tanulmányozásába, és még némi alapfokú tudást is szerzett héberül, illetve jiddisül.

A zsidók elleni államilag irányított atrocitások egyre intenzívebbé váltak az 1930-as évek második felében, ekkoriban Eichmann még a brit mandátum alatt álló Palesztinába is elutazott főnökével, hogy a németországi zsidó lakosság kivándorlásának lehetőségét vizsgálják.

Az itt működő zsidó félkatonai szervezet, a Hagana nyitott volt az együttműködésre, végül azonban nem sikerült egyezségre jutniuk – a nácik túlságosan féltek attól, hogy a tömeges palesztinai kivándorlással egy zsidó állam létrejöttének ágyaznának meg, ami ellentétes volt a hitleri irányvonallal.

Eichmann az Anschluss után 1938-tól Bécsben szervezte az ausztriai zsidók legális kivándorlását, és az SD felügyelete alá helyezte a zsidó közösségi szervezeteket, amelyek feladata innentől a kivándorlás támogatása volt. E mintát ismételték később szerte Európában a megszállt országokban.

A kivándorlásközpontú politika Lengyelország 1939-es lerohanásával megváltozott, és az SD a megszállt lengyel területeken létrehozott gettókba és táborokba való erőszakos deportálást helyezte előtérbe.

A halál szervezője

Rövid prágai kitérő után az év októberében Eichmannt Berlinbe helyezték, ahol a Zsidó Kivándorlás Birodalmi Központjának vezetését bízták rá – a nevével ellentétben azonban e szerv ekkor már a deportálásokat szervezte. Közvetlen felettese maga Reinhard Heydrich, az SD, a rendőrség és a Gestapo összevonásából létrehozott biztonsági szerv, az RSHA vezetője lett.

Eichmann volt a híres „Madagaszkár-terv” egyik legfőbb szószólója egészen 1942-ig, amikor az ötletet végleg elvetette a náci vezetés, miután nem sikerült az Atlanti-óceán feletti brit hegemóniát megtörni.

27157
Eichmann 1942-ben (kép forrása: Wikimedia Commons)

Erősen kérdéses természetesen, hogy e terv keretében valóban életképes „kolóniát” szándékoztak-e létrehozni a nácik a távoli szigeten – az Európában létrehozott gettók és táborok viszonyait tekintve ez aligha hihető.

Heydrich utasítására Eichmann volt az, aki a hírhedt wannsee-i konferenciára összeállította az európai országokban élő zsidó lakosok számát részletező dokumentumokat, és maga is részt vett a „végső megoldást”, a szervezett megsemmisítését előirányzó konferencián.

A konferenciát követően az ő felügyelete alatt indult meg a megszállt területekről a zsidó lakosság deportálása a Lengyelországban létrehozott haláltáborokba.

Heydrich 1942. júniusi halálát követően Eichmann a Harmadik Birodalom második emberétől, Heinrich Himmlertől kapta parancsait. Az ő irodájának feladatává vált nem csupán a zsidó lakosság összeírása és összegyűjtésének megszervezése, de elkobzott javaik összeírása és hasznosítása is.

Eichmann 1944. március 19-én, a német megszálló erőkkel együtt érkezett Magyarországra, ahol más európai országoktól eltérő módon helyben szervezte meg a zsidóság deportálását. Április közepétől a vonatok nemzetközi nyomás hatására történt júliusi leállításáig mintegy 437 000 embert szállítottak el, jórészt az auschwitzi megsemmisítő táborba.

Eichmann a deportálások leállítását követően igyekezett másként megoldani a „zsidókérdést”, és a nyilasuralom idején Bécs felé elindított halálmeneteket is ő szervezte.

Eltűnés és felbukkanás

Csak 1944. december 24-én, nem sokkal a szovjet ostromgyűrű bezárulta előtt hagyta el Budapestet. Innen Berlinbe ment, és elrendelte az irodája alá tartozó iratok megsemmisítését. A háború vége Ausztriában érte, ahol biztonságban húzódott meg családjával.

A térségbe érkező amerikai csapatok őrizetbe vették, azonban egy ideig hamis papírokkal sikerült elkendőznie előlük valódi kilétét, majd megszökött a fogságból.

27159
„Ricardo Klement” útlevele a Nemzetközi Vöröskereszttől, amellyel Argentínába lépett (kép forrása: Wikimedia Commons)

Újabb hamis iratokkal előbb egy erdészetnél szerzett állást, majd telket is bérelt Alsó-Szászországban, ahol 1950-ig élt.

Eichmann 1948-ban kezdte meg argentínai kivándorlásának előkészítését Alois Hudal osztrák katolikus püspök segítségével. 1950-ben megszerezte az utolsó engedélyeket is, a Nemzetközi Vöröskereszt védelme alatt, Ricardo Klement néven jutott el a dél-amerikai országba.

Eleinte az északi Tucumán tartományban dolgozott, majd miután 1952-ben családját is sikerült kijuttatnia, együtt Buenos Airesbe költöztek. Több alacsony jövedelmű állás után a Mercedes-Benz helyi képviseleténél helyezkedett el, ahol idővel saját irodát vezetett.

Családjával saját házat épített, és jómódban éltek, a szintén náci emigráns Willem Sassen interjúsorozatot is készített vele, amelyet életrajzként kívántak később kiadni.

Nincs menekvés

A holokauszt számos túlélője szentelte életét Eichmann és más bűnösök felkutatásának a háború után. Közülük elsőként Simon Wiesenthal értesült arról, hogy Eichmannt Buenos Airesben látták, ennél több információ azonban jó ideig nem állt rendelkezésre.

Egy 1938-ban kivándorolt zsidó származású német férfi, Lothar Hermann szolgáltatta végül a kulcsfontosságú információt. Lánya, Sylvia egy Klaus Eichmannként bemutatkozó férfival kezdett el randevúzni, aki dicsekedett édesapja náci múltjával. Hermann értesítette a nyugat-németországi Hessen tartományi ügyészét, Fritz Bauert, majd megbízta lányát azzal, derítsen ki többet partnere apjáról.

A család lakásán Sylvia Hermann-nak maga Eichmann nyitott ajtót, aki Klaus nagybátyjaként mutatkozott be, a fiú azonban édesapjának szólította. Bauer az izraeli titkosszolgálat, a Moszad igazgatójának, Isszer Harelnek adta tovább értesüléseit, a szervezet innentől nyomozott aktívan Eichmann után Argentínában.

Az izraeli ügynökök néhány hetes megfigyelés után megbizonyosodtak a férfi kilétéről, és 1960 áprilisában egy nyolcfős különítmény, majd májusban maga Harel is az országba érkezett, hogy felügyelje Eichmann elfogását.

27158
Eichmann a börtön udvarán (kép forrása: Wikimedia Commons)

A csapat kifigyelte, hogy Eichmann minden nap ugyanazzal a busszal érkezik haza, és a buszmegállóból hazafelé vezető gyalogúton tervezték elfogni. A műveletet a kijelölt napon, május 11-én majdnem lefújták, miután Eichmann lekéste a buszt, és csak fél órával később érkezett meg.

Miután az egyik ügynök spanyolul megszólította, Eichmann menekülni próbált, azonban hárman lefogták, és egy autóba tuszkolták. Egy biztonságos helyen tartották fogva és hallgatták ki május 20-áig, amikor az izraeli légitársaság, az El-Al repülőgépén elkábítva, légiutas-kísérőnek beöltöztetve vitték ki az országból.

Május 22-én Dávid Ben-Gúrión izraeli miniszterelnök bejelentette Eichmann elfogását, ami hatalmas diplomáciai csörtét eredményezett Argentínával.

A nemzetközi sajtó által is követett, igen hosszú tárgyalása során Eichmann kitartott amellett, hogy parancsokat hajtott végre, és hogy bár a deportálásokat ő szervezte, a célállomásokon történtekért nem őt terheli a felelősség.

Végül 1961. december 12-én 15 rendbeli emberiség elleni bűncselekmény, háborús bűncselekmény, a zsidó nép elleni bűncselekmény, és bűnszervezetben (a Gestapo, az SD és az SS) való tagság vádpontokban találták bűnösnek.

A zsidó nép elleni bűnök mellett a szlovénok, a lengyelek és a romák elleni bűnökben is bűnösnek nyilvánították. Az ítélet meghozatalában a bírók figyelembe vették, hogy Eichmann a parancsok teljesítésén túl ténylegesen hitt a náci ideológiában, és a népirtás kulcsfigurájaként tevékenykedett. 1961. december 15-én akasztás általi halálra ítélték, amely ellen a védelem fellebbezett.

A fellebbezés főként az izraeli bíróság hatáskörét, illetve az izraeli törvények visszamenőleges alkalmazását támadta, azonban Eichmann felesége és testvérei, valamint több pacifista izraeli értelmiségi is arra kérte Jichák Ben Cví államfőt, kegyelmezzen meg Eichmann-nak.

Május 31-én este nyolc órakor közölték a Ramta városában fogva tartott Eichmann-nal, hogy minden kegyelmi kérvényét elutasították. Az éjfélre kijelölt kivégzésbe enyhe késedelem csúszott, így végül éjfél után néhány perccel került rá sor. A náci hóhér holttestét néhány órán belül elhamvasztották, hamvait a Földközi-tengerbe szórták, nemzetközi vizeken.

Forrás: Múlt-Kor

Hirdetés

További cikkek

A
A 25. órában vagyunk!

Minden családban keringenek történetek arról, mit is tett, vagy élt át egy rokon a II. világháborúban. Sokáig erről még beszélni sem volt ildomos, ám sok családban még ma is élnek azok az emberek, akik átélték a történelem egyik legnagyobb háborúját. Az ő történeteiket szeretnénk most megosztani, hogy azok is hallathassák a hangjukat, akik eddig nem tehették, vagy ma már nincsenek köztünk.

Bővebben
Látogatásaink

Az évek során igyekeztünk minél több - a világháborúhoz kapcsolódó - múzeumba, hadiparkba, haditechnikai bemutatóra és egyéb helyszínre eljutni. A gyűjteményünket olvasóink beküldött képeivel remélhetőleg tovább sikerül folyamatosan bővítenünk.

Tovább
Emlékművek

Hideg kő és/vagy fém mementói a múlt eseményeinek, a múlt embereinek és tetteiknek. Hidegek - mégis élnek. Naponta elmegyünk mellettük, mégis ritkán állunk meg, olvasunk el néhány nevet, és hajtunk fejet.

Tovább