„Az egyetlen dolog, amitől félnünk kell, az maga a félelem." - Franklin D. Roosevelt

Második világháború

patreon reklamTámogass bennünket!
Anyagi eszközeink nincsenek, ezek hiányában viszont hosszabb távon leküzdhetetlen nehézségbe ütközik e bázis fennmaradása. Honlapunk nonprofit, csapatunk tagjai puszta elhivatottságból teszik, amit tesznek. Ezért kérjük: akinek fontos e felület fennmaradása, e közösség további munkája, és üzenetünk eljuttatása minél szélesebb körbe, támogasson bennünket. 

Ma is ugyanolyan állapotban van a párizsi lakás, ahogy a II. világháború alatt hagyták

1942 óta áll üresen az a lakás, amelyet tulajdonosa azután hagyott el, hogy a németek a második világháború alatt megszállták Párizst. Miután bebizonyosodott, hogy a francia haderő – sokak véleményével ellentétben – nem Európa egyik legerősebb hadserege, több tízezren menekültek el a városból.

1

A megszállás napjáig már a polgárok mintegy négyötöde hagyta el a várost, és dél felé, a megszállás alatt nem álló, de a Vichy-kormány vezetése alatt a németek akaratának alárendelt bábállam területe felé vették útjukat. A fővárost akár mindössze órákkal a náémet megszállás előtt elhagyó párizsi lakosok közül sokan soha nem tértek vissza otthonukba, és soha többé nem látták ingó és ingatlan vagyonukat.

2

Voltak, akik tovább vártak, végül azonban jobbnak látták továbbállni. A Párizst elhagyók között volt a 23 éves Solange Beaugiron is, aki minden vagyontárgyát a 9. kerületi La Bruyère tér 2-n álló lakásában hagyott. 1942-ben menekült el a francia riviérára, és soha többé nem tért vissza. Rejtély, hogy miért nem látogatta még többé a lakást vagy miért nem adta bérbe.  

3

Beaugiron ugyanis túlélte a háborút, és 2010-ben, 91 éves korában halt meg. A hozzátartozói csak ekkor értesültek a tulajdonát képező lakásról, amely közel fekszik Párizs piroslámpás negyedéhez. Azonnal a fővárosba utaztak, ahol felbéreltek egy szakembert, hogy becsülje meg az otthagyott tárgyak értékét. Az ajtót kinyitva több évtizeddel ezelőtt találták magukat. Beaugiron holmijait belepte a por, de érintetlenül álltak a lakásban.

4

A luxuslakást a századforduló ízlését tükröző stílusban rendezték be. Fa mennyezet, elegánsan díszített asztal sminkkészlettel, parfümökkel, krémekkel és ékszerekkel, valamint festmények – néhány szóban az ingatlan legfontosabb jellemzői. Vannak különös tárgyak is a holmik között: egy kitömött strucc, egy Mickey Egér-plüssfigura, valamint egy Cucu Malac-játék is (mindkettő a háború előttről származik) a gűjtemény részét képezi.

5

Ami azonban a becsüs figyelmét elsősorban megragadta, az egy rózsaszín muszlinruhás nőről készült festmény volt. Első látásra nagyon különlegesnek találta a művett, amelyről kiderült, hogy egy 19. századi olasz festő, Giovanni Boldini munkája. Kiderült, hogy a gyönyörű nő Boldini múzsája volt, egyben a lakást 1942-ben végleg elhagyó lány nagymamája, Mathilde Héloïse Beaugiron, akit elsősorban Madame Marthe de Florian néven ismernek.

6

A Ferrarában született Boldini 1871-ben Párizsban telepedett le,  ahol híres festővé vált. Marthe de Floriannal az 1880-as években találkozott. A nő egy kevéssé ismert színésznő  és kurtizán volt a Belle Époque idején. Szeretői között tudhatta Georges Clemenceau-t, Pierre Waldeck-Rousseau miniszterelnököt, valamint Paul Deschanel és Gaston Doumergue francia elnököt is.

A becsüs, Olivier Choppin-Janvry egészen addig nem tudta, hogy Boldini képéről van szó, amíg nem talált egy levelet, amely bizonyította, hogy a rég elveszettnek hitt mű az olasz festő keze munkáját dicséri. Boldini 1888-ban készítette a festményt, amikor múzsája 24 éves volt. A mű kikiáltási ára 253 ezer font volt, ám végül 1,8 millióért kelt el.  Marthe de Florian 1939-ben hunyt el, és unokája, Solange Beaugiron örökölte azt. 1942 után azonban már nem tért vissza soha többé.

Forrás: Múlt-kor.hu

 

Hirdetés

További cikkek

A
A 25. órában vagyunk!

Minden családban keringenek történetek arról, mit is tett, vagy élt át egy rokon a II. világháborúban. Sokáig erről még beszélni sem volt ildomos, ám sok családban még ma is élnek azok az emberek, akik átélték a történelem egyik legnagyobb háborúját. Az ő történeteiket szeretnénk most megosztani, hogy azok is hallathassák a hangjukat, akik eddig nem tehették, vagy ma már nincsenek köztünk.

Bővebben
Látogatásaink

Az évek során igyekeztünk minél több - a világháborúhoz kapcsolódó - múzeumba, hadiparkba, haditechnikai bemutatóra és egyéb helyszínre eljutni. A gyűjteményünket olvasóink beküldött képeivel remélhetőleg tovább sikerül folyamatosan bővítenünk.

Tovább
Emlékművek

Hideg kő és/vagy fém mementói a múlt eseményeinek, a múlt embereinek és tetteiknek. Hidegek - mégis élnek. Naponta elmegyünk mellettük, mégis ritkán állunk meg, olvasunk el néhány nevet, és hajtunk fejet.

Tovább