„Az ember három módon érheti el célját: tervezéssel, munkával és imával." - George Patton

II. világháború - masodikvh.hu

Csonttá fagyott holttestek, felrobbantott hidak és az éhség – amikor Pest fellélegzett

Hetvenkét éve, 1945. január 18-án fejeződtek be a harcok a körülzárt Budapest pesti oldalán. A háborút túlélő pestiek a rommá lőtt házak óvópincéiből előbújva azzal is szembesültek, hogy a Duna két partja között megszakadt a közúti összeköttetés, mert a visszavonuló németek aznap reggel a még álló két utolsó hidat, az Erzsébet hidat és a Lánchidat is a levegőbe röpítették.

47310
A németek által felrobbantott Margit híd roncsa, a háttérben a romos Pest látképe

A szovjet csapatok 1944 szeptemberében léptek a trianoni Magyarország területére, s viharos gyorsasággal közeledtek a főváros felé. Horthy Miklós kormányzó októberben megpróbált kiugrani a háborúból, de a rosszul szervezett és előkészített kísérlet kudarcba fulladt. Az országot megszálló németek ezután lemondatták Horthyt, a hatalmat átvevő nyilasok pedig el voltak szánva, hogy a végsőkig folytassák a harcot. Adolf Hitler, a náci Harmadik Birodalom vezetője 1944. december 4-én a magyar fővárost "erőddé" nyilvánította, és elrendelte, hogy azt házról házra harcolva kell védeni, a "szovjet csapatok sírjává kell változtatni". Hitler még ekkor is a szovjet csapatokat a Kárpátokig visszavető ellencsapásról fantáziált, a cinikus magyarországi birodalmi főmegbízott, Edmund Veesenmayer pedig azt mondta: tízszer is leromboltatja Budapestet, ha ezzel egy napig is késlelteti Bécs ostromát.

A Magyarországon harcoló német Dél hadseregcsoport józanságát megőrző parancsnoka, Hans Friessner tábornok irreálisnak és végrehajthatatlannak nevezte a parancsot: ő inkább a Duna másik oldalán, Budán szervezte volna meg a védelmet. A Führer nem tűrt ellentmondást, Friessnert december 22-én elcsapta hivatalából, a Budapestet védő 80 ezer német és 40 ezer magyar katona főparancsnokának a vakbuzgó, de tehetségtelen Pfeffer-Wildenbruch tábornokot nevezte ki. Budapesten december 10-én kihirdették a hadiállapotot, a nyilas vezetésű minisztériumok, államigazgatási szervek pedig Nyugat-Magyarországra költöztek.

A Vörös Hadsereg 2. és 3. Ukrán Frontjának gyűrűje karácsonykor záródott be Budapest körül. Miután a védők elutasították a megadásra felszólító ultimátumot, a félmillió szovjet katona és 1500 páncélos december 30-án rázúdult a magyar fővárosra. A németek január elején kívülről, nyugat felől megkísérelték az ostromgyűrű áttörését, de a felmentő erőt a szovjetek visszaverték, amivel Budapest sorsa megpecsételődött.

Házról házra folytak az elkeseredett harcok, az utcákon csonttá fagyott holttestek és lótetemek hevertek, a hullák egy részét hamarjában a tereken temették el. A főváros pincékben meghúzódó lakosai éheztek és fáztak, számukra nem csak a lövedékek, de a szabadon garázdálkodó nyilas csoportok is állandó életveszélyt jelentettek. A szovjetek január 15-re elérték a Nagykörút vonalát, január 18-án kijutottak a Dunához, s ezen a napon szabadult fel a gettó is. A németek felrobbantották a még álló Erzsébet hidat, Lánchidat és a Margit híd budai részét (előzőleg a Horthy - ma Petőfi - hidat január 14-én, a Ferenc József - ma Szabadság - hidat 16-án robbantották fel), és Budára vonultak vissza.

Pest hatalmas károkat szenvedett: kiégett a Vigadó, súlyosan megsérült az Operaház, a Zeneakadémia és a Nemzeti Színház, az Állatkert 2500 lakójából csak 14 maradt. A budai oldalon még majdnem egy hónapig folytak a harcok, az ostromlók csak február 13-án jelenthették a főhadiszállásnak Budapest "bevételét" (s nem felszabadítását). A hírt díszsortűz tudatta a moszkvaiakkal.

Forrás: Múlt-kor.hu

Hirdetés

További cikkek

A
A 25. órában vagyunk!

Minden családban keringenek történetek arról, mit is tett, vagy élt át egy rokon a II. világháborúban. Sokáig erről még beszélni sem volt ildomos, ám sok családban még ma is élnek azok az emberek, akik átélték a történelem egyik legnagyobb háborúját. Az ő történeteiket szeretnénk most megosztani, hogy azok is hallathassák a hangjukat, akik eddig nem tehették, vagy ma már nincsenek köztünk.

Bővebben
Látogatásaink

Az évek során igyekeztünk minél több - a világháborúhoz kapcsolódó - múzeumba, hadiparkba, haditechnikai bemutatóra és egyéb helyszínre eljutni. A gyűjteményünket olvasóink beküldött képeivel remélhetőleg tovább sikerül folyamatosan bővítenünk.

Tovább
Emlékművek

Hideg kő és/vagy fém mementói a múlt eseményeinek, a múlt embereinek és tetteiknek. Hidegek - mégis élnek. Naponta elmegyünk mellettük, mégis ritkán állunk meg, olvasunk el néhány nevet, és hajtunk fejet.

Tovább