A Közlekedési Múzeum „Légiveszély, Közlekedési Múzeum!" című kiállításán fotókon mutatják be a múzeum háború előtti tárlatait, a háború okozta pusztítást, valamint az újjáépítést és az 1966-os újranyitást.
A Közlekedési Múzeum a Budapestet ért bombatámadások megindulásakor, 1942-ben zárta be kapuit, de gyűjteményének jelentős része a falakon belül maradt. 1944. július 2-án érte az első bombatalálat a múzeumot. Fél 11-kor egy 500 kg-os bomba hullott a hosszcsarnokra és 80 négyzetméteres lyukat szakított a tetőzeten, valamint jelentős károkat okozott a hajózási kiállításban.
A második támadás szeptember 17-én történt, ami még súlyosabb károkat okozott, elsősorban a Hermina úti részeken. A lerombolt múzeumot a fosztogatók sem kímélték. A döbbenetes háborús pusztítás mérlege: az egykor oly gazdag vasúti gyűjtemény (benne a világhírű, egyedi 1:5 arányú modellgyűjtemény) mintegy 75%-a elpusztult, a hajózási gyűjtemény, néhány eredeti tárgy kivételével, teljesen megsemmisült, a légiközlekedési gyűjteményből is csak 3 eredeti repülőgép maradt meg kisebb-nagyobb sérülésekkel, továbbá a motor és légcsavar-gyűjtemény nagyobb része. A múzeum épülete is mintegy 30%-os kárt szenvedett, így eredeti formájában többé nem volt helyreállítható. A kár akkori értéke kb. 8-10 millió pengőt tett ki.
A háború után csak arra volt erő és pénz, hogy a romokat eltakarítsák. 1946-ban kijavították a tetőt, hogy a kiállítási tárgyak további rongálódását megakadályozzák. 1959-ben a Közlekedéstudományi Egyesület és a Közlekedési Múzeum a félig romos épületben megrendezte "A Közlekedési Múzeumért" című kiállítást, ami után, ha lassan is, de beindult az építkezés. A változatlanul 3000 négyzetméter alapterületen újjáépített múzeum megnyitására végül több mint húsz évvel a háború befejezése után, 1966. április 2-án került sor.
Forrás: Múlt-kor
