Észak-Franciaországban felnyitották azokat a több ezer civil számára
menedékül kiépített földalatti barlangokat, amelyeket a második
világháborúban, a szövetséges légitámadások idején óvóhelyként
használtak.
Ennyi maradt a városból, 1944
A 60 évvel ezelőtti múltat mintegy időkapszulaként megőrző
labirintusrendszer Caen városa alatt található, amelyet 1944. június
6-án, a partraszállás előkészítése során lőttek szét az angol
hajóágyúk. A várost szinte teljesen elpusztították, és a térségben még
augusztusig dúltak a légiharcok. Az óváros, és annak késő középkori
házai szinte teljesen megsemmisültek, a háború után megkezdett
rekonstrukció egészen 1962-i tartott, és azóta szinte teljesen
elfeledték az alagutakat.
Az azóta szinte teljesen érintetlen menedék még ma is őrzi az egykor
odamenekültek nyomát és személyes tárgyait: sok bőröndöt, konzervet,
hivatalos iratot, és még sminkkészleteket is hátrahagytak a menedéket
később elhagyók. A labirintusban sok gyermekjátékot, cipőt, imakönyvet,
és kinyitható ágyat találtak a kutatók. A tárgyak bősége érthető,
hiszen az odamenekülők közül sokan egy hónapot tölthettek a föld alatt.
A legtöbb barlangot a város alatt már egyébkén is meglévő középkori bánya terültén alakították ki. A munkálatokat civilek és katonai alakulatok végezték: a végeredmény egy 10 méter magas alagútrendszer lett, amelyet több egységre osztottak fel. Marc Pottier történész szerint ez az elveszett világ annak állít emléket, hogy az átlagemberek mit éltek át a háború alatt. A szakember szerint 1944 nyarán 15 ezer menekült élt a legborzalmasabb körülmények között.
Laurent Dujardin, a Caeni Egyetem régésze szerint a fenn zajló események ellenére odalenn a körülmények igen kedvezőek voltak, "hiszen az atmoszféra igencsak egészséges, a hőmérséklet pedig általában 12 Celsius fok körül van". Dujardin elmondása szerint az első menekültek június 6-án érkeztek a föld alá, és egészen július 12-éig éltek ott. Elmondása szerin az egyik barlangban 5-600 ember élt, míg a város egyik utcája, a Rue des Roches alatt 5000-en húzták meg magukat.
A Caeni Egyetem szakértői abban reménykednek, hogy az alagutakat egyszer a nagyközönség előtt is megnyithatják majd.
A legtöbb barlangot a város alatt már egyébkén is meglévő középkori bánya terültén alakították ki. A munkálatokat civilek és katonai alakulatok végezték: a végeredmény egy 10 méter magas alagútrendszer lett, amelyet több egységre osztottak fel. Marc Pottier történész szerint ez az elveszett világ annak állít emléket, hogy az átlagemberek mit éltek át a háború alatt. A szakember szerint 1944 nyarán 15 ezer menekült élt a legborzalmasabb körülmények között.
Laurent Dujardin, a Caeni Egyetem régésze szerint a fenn zajló események ellenére odalenn a körülmények igen kedvezőek voltak, "hiszen az atmoszféra igencsak egészséges, a hőmérséklet pedig általában 12 Celsius fok körül van". Dujardin elmondása szerint az első menekültek június 6-án érkeztek a föld alá, és egészen július 12-éig éltek ott. Elmondása szerin az egyik barlangban 5-600 ember élt, míg a város egyik utcája, a Rue des Roches alatt 5000-en húzták meg magukat.
A Caeni Egyetem szakértői abban reménykednek, hogy az alagutakat egyszer a nagyközönség előtt is megnyithatják majd.
Forrás: Múlt-kor
