„Csak azért írtam alá, mert úgy gondoltam, hogy az idős gentleman kiváncsi az aláírásomra.” - Adolf Hitler

Második világháború

patreon reklamTámogass bennünket!
Anyagi eszközeink nincsenek, ezek hiányában viszont hosszabb távon leküzdhetetlen nehézségbe ütközik e bázis fennmaradása. Honlapunk nonprofit, csapatunk tagjai puszta elhivatottságból teszik, amit tesznek. Ezért kérjük: akinek fontos e felület fennmaradása, e közösség további munkája, és üzenetünk eljuttatása minél szélesebb körbe, támogasson bennünket. 

Elhunyt a Hirosimára atombombát dobó bombázó navigátora

Kilencvenhárom éves korában elhunyt az Enola Gay B-29-es amerikai bombázó Hirosimára atombombát dobó legénységének utolsó tagja, Theodore Van Kirk kapitány, aki navigátorként volt a repülőgépen 1945. augusztus 6-án.

enola0

Fia keddi tájékoztatása szerint a második világháborús veterán előző nap végelgyengülésben halt meg egy Georgia állambeli idősek otthonában. Theodore "Dutch" Van Kirk csaknem 60 küldetésben vett részt. Huszonnégy éves volt, amikor az Enola Gayről ledobták Hirosimára az első atombombát, amelyet 1945. augusztus 9-én egy második követett Nagaszakiban.

A hirosimai bevetés során minden tökéletesen ment - emlékezett vissza Van Kirk egy 2005-ös interjúban. Az éjszakai égbolton kellett navigálnia a gépet, és alig 15 másodperces késésben voltak a tervhez képest. Amikor ledobták a Little Boy néven emlegetett 4080 kilogrammos bombát az alvó városra, nem tudták mire számítsanak. Nem voltak biztosak abban, hogy a szerkezet működni fog, ha pedig mégis, akkor nem vesznek-e ők is oda. A 43 másodperc, amely a detonációig elvileg el kellett, hogy teljen, már rég lepergett Van Kirk szerint, amikor aztán villanást, majd ismétlődő lökéshullámokat észleltek.

enola1

Az Enola Gay B-29-es bombázó legénységének tagjai, Van Kirk a bal oldalon áll

A robbanás és annak utóhatásai 140 ezer emberrel végeztek Hirosimában, Nagaszakiban 80 ezren vesztek oda. Hat nappal a második bomba ledobása után Japán kapitulált. Az, hogy az Egyesült Államoknak valóban be kellett-e vetnie az atombombákat, a mai napig vitatott kérdés. Van Kirk úgy látta, szükség volt rájuk, mert lerövidítette a háborút és elkerülhetővé vált a szövetségesek szárazföldi inváziója, amely még több emberéletet követelt volna mindkét oldalon.

A navigátor ugyanakkor olyan élményeket szerzett, amelyek háborúellenessé tették. "Az egész második világháború azt mutatja, hogy a háborúk nem jelentenek megoldást, mint ahogyan az atombombák sem. Nem lenne szabad, hogy atombombák legyenek, szeretném, ha mindegyiket megsemmisítenék, ez a személyes véleményem" - fogalmazott. Theodore Van Kirk a háború után még egy évig szolgált a seregben. Utána vegyész lett, és a DuPont vállalatnál helyezkedett el, onnan ment nyugdíjba 1985-ben.

Sok bajtársához hasonlóan nem sokat beszélt háborús élményeiről, és csak jóval később, diákoknak tartott előadásaiban elevenítette fel azokat - mondta az AP amerikai hírügynökségnek fia, Tom Van Kirk kedden. Az Enola Gay legénységének utolsó előtti tagja, Morris Jeppson 2010-ben halt meg. Ő mindössze egy éles bevetésen vett részt, és pénzfeldobással került a bombázó fedélzetére. A gép egyébiránt Paul Tibbets parancsnok anyjáról kapta az Enola Gay nevet.

Forrás: Múlt-kor

Hirdetés

További cikkek

A
A 25. órában vagyunk!

Minden családban keringenek történetek arról, mit is tett, vagy élt át egy rokon a II. világháborúban. Sokáig erről még beszélni sem volt ildomos, ám sok családban még ma is élnek azok az emberek, akik átélték a történelem egyik legnagyobb háborúját. Az ő történeteiket szeretnénk most megosztani, hogy azok is hallathassák a hangjukat, akik eddig nem tehették, vagy ma már nincsenek köztünk.

Bővebben
Látogatásaink

Az évek során igyekeztünk minél több - a világháborúhoz kapcsolódó - múzeumba, hadiparkba, haditechnikai bemutatóra és egyéb helyszínre eljutni. A gyűjteményünket olvasóink beküldött képeivel remélhetőleg tovább sikerül folyamatosan bővítenünk.

Tovább
Emlékművek

Hideg kő és/vagy fém mementói a múlt eseményeinek, a múlt embereinek és tetteiknek. Hidegek - mégis élnek. Naponta elmegyünk mellettük, mégis ritkán állunk meg, olvasunk el néhány nevet, és hajtunk fejet.

Tovább