„Háborúban elszántság, vereségben dac, győzelemben nagylelkűség, békében jóindulat.” - Winston Churchill

Második világháború

patreon reklamTámogass bennünket!
Anyagi eszközeink nincsenek, ezek hiányában viszont hosszabb távon leküzdhetetlen nehézségbe ütközik e bázis fennmaradása. Honlapunk nonprofit, csapatunk tagjai puszta elhivatottságból teszik, amit tesznek. Ezért kérjük: akinek fontos e felület fennmaradása, e közösség további munkája, és üzenetünk eljuttatása minél szélesebb körbe, támogasson bennünket. 

Így segítettük a lengyeleket a 2. világháborúban

A budapesti Lengyel Intézetben szerda este levetítik a Magyar szív (Wegierskie serce) című lengyel dokumentumfilmet, amely emléket állít és a lengyelek háláját fejezi ki a magyaroknak a második világháború idején a lengyel menekülteknek nyújtott segítségért.

40229

 

Lengyelország német és szovjet megszállása után, 1939 és 1946 között több mint 120 ezer lengyel menekült érkezett Magyarországra, köztük 80-90 ezer katona, akik közül mintegy 40 ezren továbbutaztak Franciaországba, hogy csatlakozzanak a Wladyslaw Sikorski tábornok által szervezett lengyel légióhoz, és felvegyék a harcot Hitler ellen a nyugati szövetségesek oldalán.

A Magyar szív rendezője, Grzegorz Lubczyk újságíró, volt budapesti lengyel nagykövet elmondta, hogy a film a három éve megjelent Emlékezés-Pamiec - lengyel menekültek Magyarországon 1939-1946 című kétnyelvű (lengyel-magyar) album törzsanyagára épül. A két kötetben - mely szintén Grzegorz Lubczyk és felesége, Krystyna munkája - az egykori menekültek és a velük foglalkozó magyarok visszaemlékezéseit és számos dokumentumot gyűjtöttek össze.

A két album gerincét a lengyel menekültek patrónusa, id. Antall József (a néhai miniszterelnök édesapja) hagyatéka képezi. A szerzőpáros ezenkívül további hagyatékokat kutatott fel. A könyv lengyelországi kiadása óta folyamatosan jelentkeznek az érintettek, több száz újabb fotó és dokumentum gyűlt össze, így valószínűleg lesz egy további kötet is, és terveznek angol nyelvű kiadást is.

Az egyórás dokumentumfilm, amelynek producere a lengyel Religia TV volt, kísérletet tesz arra, hogy a lengyel menekültek történetét a lehető legteljesebben bemutassa - mondta el a rendező, hozzátéve, hogy több magyar témájú filmje közül ezt tekinti a legfontosabbnak. Megszólalnak benne egykori menekültek, elmondják, hogyan fogadták, ki gondozta őket, és a vendéglátó magyarok vagy azok leszármazottai is beszélnek emlékeikről.

"Még mindig kevesen tudnak erről a történetről, nemcsak Lengyelországban, hanem Magyarországon is, a külföldről nem is beszélve. Magyarország szerepéről a második világháborúban továbbra is olyan leegyszerűsített klisék élnek, hogy Hitler utolsó csatlósa volt, kiszolgálta a németeket, de arról nem beszélnek, hogy a Teleki-kormány visszautasította Hitler kérését, hogy Lengyelországot délről, magyar területen át is megtámadja, és a lengyel menekültek befogadásával nagy kockázatot vállalt, amely később egyik oka volt az ország német megszállásának" - hangsúlyozta Lubczyk.

A filmben megrázó visszaemlékezések hangzanak el, megszólal mások között Héjj Klára, id. Antall József unokája, a lengyel menekültekkel foglalkozó néhai Baló Zoltán ezredes fia, Kazimierz Nycz bíboros, varsói érsek és a balatonboglári polgármester, akinek településén a második világháború idején - az akkori Európában egyedülálló módon - lengyel gimnázium működött. Szó esik Henryk Slawikról, aki a lengyel menekültek magyarországi vezetőjeként mintegy 5 ezer lengyel zsidót mentett meg, és ezzel kiérdemelte a "lengyel Wallenberg" nevet. Magyarország német megszállása után a Gestapo Slawikot és a vele kapcsolatot tartó id. Antall Józsefet is letartóztatta, de Slawik nem vallott Antallra, és ezzel megmentette a későbbi miniszterelnök apjának életét. Slawikot a németek 1944 augusztusában Mauthausenben kivégezték. Antall és Slawik 1990-ben a jeruzsálemi Jad Vasem intézettől posztumusz megkapta a Világ Igaza elismerést.

A film ismerteti a menekültek történetét, bemutatja a táborok életét, a lengyel és magyar papok tevékenységét, a lengyel menekülteknek nyújtott magyar egyházi támogatást, a német megszállás utáni eseményeket. A mozgókép nem ér véget a második világháborúval, tovább követi a menekültek útját, hazatelepülésüket, beszámol magyar segítőik sorsáról, akik "hála helyett büntetésben részesültek".

Az egykori fő segítők közül például Baló Zoltán ezredest osztályellenségnek minősítették, nyugdíjától megfosztották, id. Antall Józsefet 52 évesen kényszernyugdíjazták, Varga Béla katolikus pap, országgyűlési képviselő a letartóztatás elől az Egyesült Államokba menekült, Utassy Lóránt ezredest lefokozták és családjával együtt a Hortobágyra deportálták.

Grzegorz Lubczyk hangsúlyozta, hogy egyetlen más nép és társadalom sem tanúsított olyan együttérzést és nyújtott olyan nagy támogatást a lengyeleknek, mint a magyarok 1939 őszén és az azt követő években.

A Magyar szív magyar és angol feliratos változatban is elkészült, az angol változatot szétküldték a szerte a nagyvilágban élő lengyel veteránoknak és leszármazottaiknak. A film fő szponzora a lengyel Veteránok és Meghurcoltak Hivatala volt. A szerda esti budapesti filmbemutató után a Lengyel Intézetben pódiumbeszélgetést is tartanak a rendező részvételével.

Forrás: Múlt-kor.hu

 

Hirdetés

További cikkek

A
A 25. órában vagyunk!

Minden családban keringenek történetek arról, mit is tett, vagy élt át egy rokon a II. világháborúban. Sokáig erről még beszélni sem volt ildomos, ám sok családban még ma is élnek azok az emberek, akik átélték a történelem egyik legnagyobb háborúját. Az ő történeteiket szeretnénk most megosztani, hogy azok is hallathassák a hangjukat, akik eddig nem tehették, vagy ma már nincsenek köztünk.

Bővebben
Látogatásaink

Az évek során igyekeztünk minél több - a világháborúhoz kapcsolódó - múzeumba, hadiparkba, haditechnikai bemutatóra és egyéb helyszínre eljutni. A gyűjteményünket olvasóink beküldött képeivel remélhetőleg tovább sikerül folyamatosan bővítenünk.

Tovább
Emlékművek

Hideg kő és/vagy fém mementói a múlt eseményeinek, a múlt embereinek és tetteiknek. Hidegek - mégis élnek. Naponta elmegyünk mellettük, mégis ritkán állunk meg, olvasunk el néhány nevet, és hajtunk fejet.

Tovább