„A jelenlegi helyzetet számunkra adott lehetőségnek, nem pedig katasztrófának kell tekinteni." - Dwight D. Eisenhower

Második világháború

patreon reklamTámogass bennünket!
Anyagi eszközeink nincsenek, ezek hiányában viszont hosszabb távon leküzdhetetlen nehézségbe ütközik e bázis fennmaradása. Honlapunk nonprofit, csapatunk tagjai puszta elhivatottságból teszik, amit tesznek. Ezért kérjük: akinek fontos e felület fennmaradása, e közösség további munkája, és üzenetünk eljuttatása minél szélesebb körbe, támogasson bennünket. 

2. világháborús hétköznapok a hátországban és a fronton

A hátországban az élelemszerzés, a fronton a házastársi hűség foglalkoztatta legjobban az embereket a második világháború hétköznapjaiban - derült ki a Magyar Történelmi Társulat idei vándorgyűlésének előadásaiból Szegeden csütörtökön.

39787

A Háborús mindennapok a hátországban és a hadszíntéren 1939-1945 című kétnapos szegedi konferenciát a Magyar Történelmi Társulat idei vándorgyűlésének keretében szervezték az Akadémia Szegedi Területi Bizottságának és a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának támogatásával.

Gyarmati György történész, a Magyar Történelmi Társulat alelnöke bevezetőjében elmondta: sajátos módon a hadtörténet és a hátország kutatása mindmáig elválik egymástól, pedig a 20. századi fegyveres összeütközések egyik újdonsága éppen az, hogy a front betört a hátország mindennapjaiba, a háború totálissá vált és "házhoz jött". A második világháborús magyar részvétel külső célja a revízió, a trianoni határok megváltoztatása volt, emellett azonban volt egy belső cél is, az "őrségváltás", a zsidóság kiszorítása gazdasági, társadalmi pozícióiból. Magyarország a második világháborúban egy belső frontot is nyitott, ahol a háború a politika folytatása volt, más eszközökkel. Miközben a külső fronton egyre súlyosabb kudarcok érték az országot, itthon célhoz ért a zsidóság ellen indított hadjárat - mondta a szakember.

Néhány év alatt 21 zsidótörvény született, amelyek előbb tulajdonától, majd lététől is megfosztották a magyarországi zsidóság jelentős részét. A Sztójay-kormány az 1944. márciusi német megszállástól augusztus végéig eltelt öthónapos kormányzása idején átlagosan minden második napon született egy kormány- vagy tárcarendelet a zsidókról - fűzte hozzá.

Szakály Sándor hadtörténész a tábori levelezőlapok tanúságait ismertetve elmondta: miután a katonák többsége paraszti sorból származó fiatal volt, a levélváltások többnyire arról szóltak, mit mikor vessen az asszony, mikor kellene aratni, mi legyen a malaccal, illetve mit spórolt meg a zsoldból az ember, mit lehet majd venni belőle. A katonai cenzúráról szólva a szakember elmondta: fontos szempont volt, hogy az esetlegesen elfogott levelekből ne tájékozódhasson az ellenség, ezért is a szállóigévé vált talányos helymegjelölés: "valahol Oroszországban". A kutatások azonban feltárták, hogy a cenzúra sokszor azért tartott vissza leveleket, mert azok házastársi hűtlenségről árulkodtak, és a hatóságok nem akarták rombolni a front vagy a hátország morálját. A levelezőlapok tanúsága szerint nagyon lelkes közönség fogadta a frontszínházakban a fiatal Dajka Margitot, Kiss Manyit.

Palasik Mária kutató azokról a magánfeljegyzésekről beszélt, amelyeket magyar egyetemisták készítettek a háború végén az összeomló náci Németországban. A Szálasi-rendszer 1944 végén a felsőbb éves, végzős műszaki és orvosi egyetemistákat SAS-behívóval küldte Németországba, hogy "megmentse az alkotó értelmiséget a győzelem utáni újjáépítés időszakára". Az összesen mintegy 2500 fiatalt, illetve oktatóikat vonaton a megszállt lengyelországi Breslau - mai Wroclaw - városába és Drezdába vitték.

A kutató felidézte: a második világháború egyik legsúlyosabb bombázásáról a Drezdában elszállásolt diákok egykorú feljegyzéseikben azt írták: "a pokol szabadult el Drezda fölött, Nérónak való a látvány, az eget nyaldosták a lángok". Az angolszász szövetséges közeledtével pedig a helyi német lakosság ugyanúgy retteget a megszállóktól, mint Magyarországon, és a naplók tanúsága szerint az amerikai katonák éppúgy vitték az órát és a rádiót, mint keletebbre az oroszok.

Gyáni Gábor történész, akadémikus előadásában Kemény Simon kikeresztelkedett zsidó író, költő, kritikus hátországi naplójából emelte ki a háborús mindennapok néhány központi problémáját, melyek közül az első és legfontosabb egyértelműen az élelem volt. A feljegyzések szerint már 1942 nyarán szinte csak arról beszéltek az emberek, hol, mit sikerült szerezni, és mennyiért. A vásárcsarnokban az asszonyok úgy hajba kaptak a baromfiért, hogy rendőrt kellett hívni, a tejcsarnokban is csak azt szolgálták ki, aki ajándékot adott az eladóknak, miközben a gazdagok a feketepiacon bármit megkaphattak. "Budapest gyomra elkezdett korogni" - írta naplójában Kemény Simon, aki a hátország hírellátása kapcsán azt rögzítette: az emberek az erősen cenzúrázott sajtó, hivatalos propaganda helyett a szájról szájra terjedő szóbeszédekre, rémhírekre figyeltek.

Forrás: Múlt-kor

 

Hirdetés

További cikkek

A
A 25. órában vagyunk!

Minden családban keringenek történetek arról, mit is tett, vagy élt át egy rokon a II. világháborúban. Sokáig erről még beszélni sem volt ildomos, ám sok családban még ma is élnek azok az emberek, akik átélték a történelem egyik legnagyobb háborúját. Az ő történeteiket szeretnénk most megosztani, hogy azok is hallathassák a hangjukat, akik eddig nem tehették, vagy ma már nincsenek köztünk.

Bővebben
Látogatásaink

Az évek során igyekeztünk minél több - a világháborúhoz kapcsolódó - múzeumba, hadiparkba, haditechnikai bemutatóra és egyéb helyszínre eljutni. A gyűjteményünket olvasóink beküldött képeivel remélhetőleg tovább sikerül folyamatosan bővítenünk.

Tovább
Emlékművek

Hideg kő és/vagy fém mementói a múlt eseményeinek, a múlt embereinek és tetteiknek. Hidegek - mégis élnek. Naponta elmegyünk mellettük, mégis ritkán állunk meg, olvasunk el néhány nevet, és hajtunk fejet.

Tovább