„A történelmet a győztesek írják.” - Winston Churchill

Második világháború

patreon reklamTámogass bennünket!
Anyagi eszközeink nincsenek, ezek hiányában viszont hosszabb távon leküzdhetetlen nehézségbe ütközik e bázis fennmaradása. Honlapunk nonprofit, csapatunk tagjai puszta elhivatottságból teszik, amit tesznek. Ezért kérjük: akinek fontos e felület fennmaradása, e közösség további munkája, és üzenetünk eljuttatása minél szélesebb körbe, támogasson bennünket. 

Itt a bizonyíték: tényleg békeajánlattal ment Angliába Hess

Valóban békeajánlatot vitt magával Hess titokzatos angliai útja során - állítja új könyvében egy történész, aki szerint a német hadsereg egész Nyugat-Európából kivonult volna, ha a britek garantálják a semlegességet a Szovjetunió megtámadása esetén.

hitler hess39754

 

1941. május 10-én ejtőernyővel, törött bokával egy férfi ért földet Skóciában. Az illető letartóztatása után Rudolf Hessként, Adolf Hitler első számú helyetteseként azonosította magát, és találkozót követelt Hamilton herceggel – akit Winston Churchill politikai ellenfelének tartott –, hogy előterjeszthesse titkos béketervét. Hess kudarcba fulladt küldetésének körülményei máig homályosak, és számtalan összeesküvés-elmélet táptalajául szolgálnak.

Hess utazását sokan egy elborult elme magányos akciójának tartották, Peter Padfield történész azonban ennek ellenkezőjét állítja új könyvében, amit bizonyítékokkal támaszt alá. Hess – állítja Padfield – részletes béketervvel állt elő, amelynek értelmében a náci vezetés felajánlotta, hogy a németek kivonják csapataikat Európa nyugati feléből, ha a britek garantálják: semlegesek (wohlwollende Neutralitat) maradnak a Szovjetunió megtámadása esetén.

A béketerv létezését egy németül tudó brit fedte fel Padfield előtt, akit többedmagával az MI6 kért fel arra, hogy fordítsák le a dokumentumot Winston Churchill brit kormányfő számára. A meg nem nevezett forrás egy azóta elhunyt egyetemi tanár volt, aki halála előtt elmesélte, hogy őt és társait a BBC londoni központjába, a Portland Place-be kérették, elvégzendő a feladatot. Az illető elmondása szerint a birodalmi kancellária hivatalából érkező dokumentumnak volt egy angol nyelvű változata is, de a britek ragaszkodtak az eredeti dokumentumhoz és a pontos fordításhoz.

A Hess, Hitler és Churchill című könyv szerzője úgy vélekedett, hogy a békeajánlatot minden bizonnyal lesöpörték volna az asztalról, mivel így meghiúsult volna Churchill azon kísérlete, hogy bevonja az Egyesült Államokat a háborúba, ráadásul így felbomlott volna az európai emigráns kormányok alkotta koalíció és ingataggá vált volna otthoni pozíciója is. Ugyanakkor – mivel az akció kudarcba fulladt – ez végsősoron jó volt Hitlernek is, mivel tüstént elmebajosnak nyilváníthatta Hesst.

„Ha a királyi család komolyan megfontolta volna, hogy elfogadja a békeajánlatot, az nagyon rosszul érintette volna a reputációjukat, mivel nézetem szerint Hess minden bizonnyal a holokauszttal kapcsolatban is hozott volna híreket Churchillnek. Ez a háború egyik sorsfordító pillanata volt. Churchill elfogadhatta volna a béketervet, de morális döntést hozott (…) Azt akarta, hogy az USA hadba lépjen és legyőzzék Hitlert” – fogalmazott Padfield, aki több más bizonyítékot is feltárt a béketerv létezésére. Az egyik skót szemtanú például elmondta, hogy a „rendőrség nyomozást indított egy értékes dokumentum felkutatására”. Padfield azt is kiderítette, hogy Hess egy külön fordítót alkalmazott a német külügyminisztériumból, amikor utazása előtt a tárgyaláshoz szükséges dokumentumokon dolgozott. Ez is azt mutatja, hogy – állítja a kutató – nagyon fontos volt Hessnek a pontos megszövegezés.

Hesst a nürnbergi perben az emberiesség elleni bűncselekmények és a háborús bűncselekmények vádja alól felmentették, de bűnösnek találták a béke elleni bűncselekmények és összeesküvés vádpontjában, s életfogytiglani börtönre ítélték. A berlin-spandaui börtönben fogolytársai sorra kihaltak vagy kiszabadultak mellőle, 1966 után ő maradt a hatalmas személyzettel őrzött fogház egyetlen rabja. Az aggastyán "7-es számú fogoly" 1987. augusztus 17-én, 93 éves korában halt meg.

Forrás: Múlt-kor

 

Hirdetés

További cikkek

A
A 25. órában vagyunk!

Minden családban keringenek történetek arról, mit is tett, vagy élt át egy rokon a II. világháborúban. Sokáig erről még beszélni sem volt ildomos, ám sok családban még ma is élnek azok az emberek, akik átélték a történelem egyik legnagyobb háborúját. Az ő történeteiket szeretnénk most megosztani, hogy azok is hallathassák a hangjukat, akik eddig nem tehették, vagy ma már nincsenek köztünk.

Bővebben
Látogatásaink

Az évek során igyekeztünk minél több - a világháborúhoz kapcsolódó - múzeumba, hadiparkba, haditechnikai bemutatóra és egyéb helyszínre eljutni. A gyűjteményünket olvasóink beküldött képeivel remélhetőleg tovább sikerül folyamatosan bővítenünk.

Tovább
Emlékművek

Hideg kő és/vagy fém mementói a múlt eseményeinek, a múlt embereinek és tetteiknek. Hidegek - mégis élnek. Naponta elmegyünk mellettük, mégis ritkán állunk meg, olvasunk el néhány nevet, és hajtunk fejet.

Tovább