Hipochondria, mániás depresszió, Parkinson-kór, a nemi szervek állítólagos eltorzultsága és a nemi vágy szinte teljes „hiánya” – egy új dokumentumfilm az eddigi legpontosabb „diagnózist” állítja fel Adolf Hitlerről, aki a feljegyzések tanúsága szerint életében több mint nyolcvan gyógyszert szedett és vakon hitt az őt a rosszmájú vélekedések szerint megmérgezni szándékozó csodatevő, ám bajain kétségkívül enyhítő, bizalmába fogadott kuruzslóban.
A férfiasság ledönthetetlen szobra, tökéletes mentális és fizikai állapot. Talán valahogy így képzeljük el azt, aki egy faj felsőbbrendűségét a maga személyes vonzerejével legitimálva próbálja hirdetni. Adolf Hitler távol állt eme idealizált képtől: mégha a Führer genitáliáival kapcsolatos, a propaganda termékének tartott, állítólag a szovjet boncolás által is megerősített, újra és újra szárnyakat kapó szóbeszéddel nem is számolunk, el kell ismerni, hogy a Führer egészségi állapota minden volt, csak nem tökéletes.
Ezt a témát járja körül az a héten vetítendő brit dokumentumfilm, amely a már közismert tények mellett a Hitler egészségével kapcsolatos legújabb kutatási eredményeket foglalja össze. Így többek között azokat a feljegyzéseket és leveleket is megismerhetjük belőle, amelyek Hitler orvosa, a Hermann Göring által csak „birodalmi injekciómesternek” nevezett Theodore Morell jóvoltából maradtak az utókorra.
Morell egy több mint 80 különböző gyógyszerből, valamint tonikból, altatószerből, morfiumból, vitaminokból, sztrichninből – a patkányméreg egyik összetevőjéből – és a fegyverek tisztításához használt olajból álló „gyógyszerkoktélt” írt fel a Führer számára. Nem véletlen, hogy a jelentések nyilvánosságra kerülése óta az orvosok és történészek között időnként felmerül a nyilvánvaló kérdés, hogy vajon mennyiben játszott szerepet mindez a megalomán Hitler tömeggyilkossá válásában.
A téma egyik szakértője, Nassir Ghaemi orvosprofesszor szerint nem az a kérdés, hogy Hitler amfetaminfüggő volt-e vagy sem. Az tény, hogy Hitler bipoláris zavarral (mániás depresszió) küszködött, ami rendkívül szélsőséges hangulatingadozásokat eredményezett, s ezt az amfetamin csak tovább súlyosbította – szerinte ezzel magyarázható az, hogy miért változott annyit Hitler a harmincas évek végén, illetve a negyvenes évek elején. A Hitler egészségével kapcsolatos legújabb információk tavaly váltak ismertté, miután több levél és orvosi feljegyzés is előkerült, köztük egy 47 oldalas, az amerikaiak megbízásából készült, Hitler hat orvosának kikérdezésén alapuló titkosított anyag.
Hitler fotósa, Heinrich Hoffman révén került kapcsolatba Morell-lel, akivel először Berchtesgaden mellett, a Führer berghofi rezidenciáján tartott összejövetelen találkozott. A krónikus ekcémától, gyomorgörcstől és gyakori szélszorulástól szenvedő Hitler hamarosan – néhány bizalmasa nagy felháborodása ellenére – bizalmába fogadta az őt vitaminokkal és a mutaflor nevű probiotikummal látszólag meggyógyító Morellt. (Hitler egyébként gyakori emésztési problémái miatt tért át a vegetáriánus étrendre, tehát nem azért, mert állatbarát lett volna.)
A kuruzslónak tartott Morellnek azonban nem minden húzása vált be: a szélszorulás ellen felírt összesen 28-féle gyógyszer között volt egy sztrichnin alapú „anti-gáz” pirula is, amelynek mellékhatásaként folyamatosan máj-és gyomorproblémák alakultak ki Hitlernél – nem véletlen, hogy a náci pártvezér orvosai közül többen is azzal vádolták a Hitler kegyei közé férkőzött orvost, hogy Morell meg akarja mérgezi őt.
A diktátor állítólag annyira félt a tablettáktól, hogy legtöbb orvosságát injekció formájában kapta. Ezek egyike volt a mai Viagra elődjének is tekinthető primitív tesztoszteron-kivonat is. Hitler 1944-től kapta a tesztoszteronos injekciókat – a különleges mixtúra fiatal bikák spermiumából és prosztatamirigy-kivonatából készült. Az akkor 55 éves diktátor azt remélte tőle, hogy ez segíthet a nála 23 évvel fiatalabb szeretőjével folytatott kapcsolatában. „Eva Braun fiatalabb volt és fittebb, Hitler pedig lusta, alig edzett, biztos vagyok benne, hogy megkérte orvosát, készítsen számára valamit, amit bevehetett, mielőtt lefeküdt szeretőjével” – mondta Richard Evans cambridge-i történész.
Az amerikaiak fogságába került Erwin Giesing 1945. június 12-i jelentéséből az is kiderült, hogy Hitler kokaint szippantott, hogy „tisztítsa az arcüregét és megnyugtassa a torkát”, de mikor már elkezdett sóvárogni a szer iránt, adagját csökkentették. Morell jegyzetei szerint Hitler rettegett a ráktól, paranoiás volt a megfázások miatt, és még több gyógyszert szedett magas vérnyomására. A szakértők azonban kizárták, hogy a kuruzsló meg akarta volna mérgezni Hitlert: az ezzel kapcsolatos korábbi elmélet félreértéseken és nem megfelelő vizsgálatokon alapult.
Az amerikai kihallgató tisztek úgy gondolták, hogy Morell kettősügynök volt, aki így akarta megakadályozni Hitlert abban, hogy véghez vigye, amit eltervezett. A Was Hitler Ill? című könyv szerzője, Hans-Joachim Neumann szerint szó sincs arról, hogy a sok gyógyszer befolyásolta volna Hitler döntéseit, mivel mentális képességei még halála előtt 48 órával is normálisak voltak, és mindig is tudta, hogy mit akar csinálni.
Forrás: Múlt-kor
