„A csatára való felkészülés során meggyőződhettem arról, hogy a tervezés létfontosságú, ám a tervek haszontalanok." - Dwight D. Eisenhower

Második világháború

patreon reklamTámogass bennünket!
Anyagi eszközeink nincsenek, ezek hiányában viszont hosszabb távon leküzdhetetlen nehézségbe ütközik e bázis fennmaradása. Honlapunk nonprofit, csapatunk tagjai puszta elhivatottságból teszik, amit tesznek. Ezért kérjük: akinek fontos e felület fennmaradása, e közösség további munkája, és üzenetünk eljuttatása minél szélesebb körbe, támogasson bennünket. 

Újabb bizonyítékok a 2. világháborús japán biológiai hadviselésre

Kínai kutatók nemrégiben a második világháborús japán megszállás idején elkövetett biológiai támadások újabb tárgyi bizonyítékaira leltek. A szakemberek 15 célzott helyszínen végezték feltárásaikat, köztük a délnyugati Jünnan tartományban olyanokon, amelyekről tudott volt, hogy biológiai támadások célpontjai voltak - számolt be az eredményekről Jang Jan-csün, a harpini társadalomtudományi akadémia a japánok titkos biológiai és vegyi hadviselésre szakosodott 731-es egységének kutatója a Hszinhua hírügynökségnek.

39387

A tárgyak, amelyekre a májusban indított kutatáson bukkantak, azt igazolják, hogy a japán erők védekeztek a pestis, a lépfene és a kolera ellen. Találtak többek közt védőruházatokat, patkányketreceket és fecskendőket is. Annak kiderítése, hogy a jünnani speciális alakulat milyen kapcsolatban volt a 731-es egységgel, még tovább folytatódik.

Az újabb feltárások ugyanakkor megerősítették, hogy a japán megszállók 1942 májusában biológiai támadásokat hajtottak végre a régióban. A katonák kolera- és pestisbaktériumokat dobtak kutakba, tavakba és árkokba a Jünnant a szomszédos Mianmarral összekötő út mentén. A tartományi városokat bakteriológiai bombákkal szórták meg - jelentette ki Jang. Jünnan nyugati részében becslések szerint 200 ezren haltak meg a japán biológiai fegyverektől - közölte Csen Cu-liang, a baktériumháború hatásait kutató helyi szakértő.

A 731-es egység a biológiai hadviselés japán központja volt, egyesek szerint a világ legnagyobb ilyen jellegű kísérleti bázisa. Gigantikus kutatási és fejlesztési komplexumát az északkelet-kínai Harpin város melletti Pingfangban működtették. Hat négyzetkilométeren terült el és 150 épület állt rajta. Körülbelül háromezren éltek benne, köztük 300-500 orvos és kutató.

Gyáraiban bolhatenyészeteket tartottak, bubópestisbaktériumok előállítására alkalmas technológiákat alkalmaztak, a területén tárolt konténerekben vegyi és biológiai tenyészanyagokat tároltak. A kutatók kísérleteik nagy részét élő embereken végezték. Nem ritkán altatás, érzéstelenítés nélkül operáltak, boncoltak. Feljegyzések szerint főztek, centrifugáztak és mélyhűtöttek is embereket, de volt, hogy transzfúzióval lovak vagy más állatok vérét juttatták áldozataikba.

A bázist 1932-ben, Mandzsúria megszállásával egy időben hozták létre "járvány-megelőzési és vízellátási egység" fedőnévvel egy orvos tábornok vezetésével. A háború során összesen több ezer biológiai és vegyi támadást hajtottak végre, így például Csöcsiang tartományban, Hunanban, Csiangszuban, Csilin, Kuangtung, Jünnan és Hejlungcsiang tartományokban. E területeken tízezrek haltak meg rövidebb-hosszabb idő elteltével, sokan közülük kegyetlen kínok között.

Bizonyítást nyert az is, hogy Japán - az 1925-ös genfi jegyzőkönyvben foglaltakat megsértve - több mint kétezer alkalommal indított gáztámadást 14 kínai tartomány 77 megyéjében. A háború után a rendkívülinek számító és jól használható tudományos eredményekért cserébe a japán és az amerikai kormány a 731-es egység csaknem valamennyi kutatójának büntetlenséget biztosított, voltak, akik tudományos intézményekbe vagy multinacionális gyógyszeripari vállalatokhoz kerültek. A rémtetteket nem kérték számon a tokiói háborús bűnösöket elítélő nemzetközi bírósági tárgyalásokon sem, a 731-es egység parancsnoka megmenekült a kivégzéstől.

Forrás: Múlt-kor

 

Hirdetés

További cikkek

A
A 25. órában vagyunk!

Minden családban keringenek történetek arról, mit is tett, vagy élt át egy rokon a II. világháborúban. Sokáig erről még beszélni sem volt ildomos, ám sok családban még ma is élnek azok az emberek, akik átélték a történelem egyik legnagyobb háborúját. Az ő történeteiket szeretnénk most megosztani, hogy azok is hallathassák a hangjukat, akik eddig nem tehették, vagy ma már nincsenek köztünk.

Bővebben
Látogatásaink

Az évek során igyekeztünk minél több - a világháborúhoz kapcsolódó - múzeumba, hadiparkba, haditechnikai bemutatóra és egyéb helyszínre eljutni. A gyűjteményünket olvasóink beküldött képeivel remélhetőleg tovább sikerül folyamatosan bővítenünk.

Tovább
Emlékművek

Hideg kő és/vagy fém mementói a múlt eseményeinek, a múlt embereinek és tetteiknek. Hidegek - mégis élnek. Naponta elmegyünk mellettük, mégis ritkán állunk meg, olvasunk el néhány nevet, és hajtunk fejet.

Tovább