„Bocsáss meg ellenségeidnek, de jegyezd meg a nevüket!" - Joszif Sztálin

Második világháború

patreon reklamTámogass bennünket!
Anyagi eszközeink nincsenek, ezek hiányában viszont hosszabb távon leküzdhetetlen nehézségbe ütközik e bázis fennmaradása. Honlapunk nonprofit, csapatunk tagjai puszta elhivatottságból teszik, amit tesznek. Ezért kérjük: akinek fontos e felület fennmaradása, e közösség további munkája, és üzenetünk eljuttatása minél szélesebb körbe, támogasson bennünket. 

Városi legenda az 1. világháborús propagandaplakát

„Az országnak szüksége van rád" – a szigorú tekintetű, bajszos, ujjával a szemlélő irányába mutató Lord Kitchener alakja az első világháború legismertebb képe lett, amelyről úgy tartják, hogy több millió brit lelkiismeretét ébresztette fel és küldte az apákat és fiúkat a lövészárkokba.

39395

Városi legenda, hogy a "Your country needs YOU" poszterrel az első világháborúban toboroztak volna – állítja James Taylor, aki a toborzóplakátok történetét kutatta a kewi Nemzeti Levéltár Parlamenti Toborzó Bizottságának gyűjteményében. Szerinte ilyen plakát biztosan nem készült az első világégés négy éve alatt, így nem is toborozhattak vele, széles körben pedig csak 1918 után használták és csak akkor vált népszerűvé.

1914 és 1918 között több mint kétszáz különböző plakátot terveztek Nagy-Britanniában, a "Your country needs YOU" című azonban biztosan nem ekkor született – állítja a történész. Taylor alapos kutatást végzett, amely során több ezer fotót átnézett, de semmi nyomát nem lelte a világhírű plakátnak.

Your Country Needs You című új könyvében Taylor végigköveti a plakát történetét. A kép először 1914. szeptember 5-én jelent meg – alig egy hónappal az után, hogy Anglia és Belgium hadat üzent Németországnak – a népszerű magazin, a London Opinion címlapján. Alfred Leete grafikus tervezte, a modell pedig Anglia egyik legismertebb katonatisztje, Horatio Herbert Kitchener volt, aki Palesztinától Indiáig szinte minden fontosabb, Nagy-Britanniát érintő konfliktusban részt vett. A 300 ezer példányban megjelenő lapban egy héttel később újra felbukkant a kép, amelynek képeslap változatát meg is rendelhették az olvasók – ennek ellenére eddig egyetlen példány sem került elő belőle, sem köz-, sem pedig magángyűjteményben.

Taylor kutatása szerint az eredeti alkotást az Imperial War Museum még 1917-ben megvásárolta, s tévesen toborzóplakátként katalogizálta, hozzájárulva ezzel a százéves legenda megalapozásához. Mint arra a történész rámutatott, az első világháború legnépszerűbb, legtöbbet gyártott toborzóplakátja szintén Lord Kitchenert ábrázolja, ezen azonban előremutató ujj nélkül és egy rövid, 30 szavas idézet társaságában látható a szigorú tekintetű katona.

Az eredeti Lord Kitchener-kép és a híres mottó nagy utat járt be, az Egyesült Államokban és a Szovjetunióban is elterjedt egy-egy változata. Mivel szerzői jog nem védi, gyakorlatilag bárki, bármilyen célra felhasználhatja: kötényeken, könyvjelzőkön, kesztyűkön, törülközőkön és pólókon köszön vissza ránk a többek között a porosz-francia, a mahdista és az első világháborúban harcoló tábornagy alakja, sőt David Cameron brit kormányfő is ezt a szlogent használta a megválasztása előtti első pártkongresszuson.

Forrás: Múlt-kor

 

Hirdetés

További cikkek

A
A 25. órában vagyunk!

Minden családban keringenek történetek arról, mit is tett, vagy élt át egy rokon a II. világháborúban. Sokáig erről még beszélni sem volt ildomos, ám sok családban még ma is élnek azok az emberek, akik átélték a történelem egyik legnagyobb háborúját. Az ő történeteiket szeretnénk most megosztani, hogy azok is hallathassák a hangjukat, akik eddig nem tehették, vagy ma már nincsenek köztünk.

Bővebben
Látogatásaink

Az évek során igyekeztünk minél több - a világháborúhoz kapcsolódó - múzeumba, hadiparkba, haditechnikai bemutatóra és egyéb helyszínre eljutni. A gyűjteményünket olvasóink beküldött képeivel remélhetőleg tovább sikerül folyamatosan bővítenünk.

Tovább
Emlékművek

Hideg kő és/vagy fém mementói a múlt eseményeinek, a múlt embereinek és tetteiknek. Hidegek - mégis élnek. Naponta elmegyünk mellettük, mégis ritkán állunk meg, olvasunk el néhány nevet, és hajtunk fejet.

Tovább