„Háborúban elszántság, vereségben dac, győzelemben nagylelkűség, békében jóindulat.” - Winston Churchill

Második világháború

patreon reklamTámogass bennünket!
Anyagi eszközeink nincsenek, ezek hiányában viszont hosszabb távon leküzdhetetlen nehézségbe ütközik e bázis fennmaradása. Honlapunk nonprofit, csapatunk tagjai puszta elhivatottságból teszik, amit tesznek. Ezért kérjük: akinek fontos e felület fennmaradása, e közösség további munkája, és üzenetünk eljuttatása minél szélesebb körbe, támogasson bennünket. 

Burma meghódítása, 1942 tavasza

Előzmények - 1941 nyara:

Japán és Kína már 1937-óta harcoltak egymással és Japán nagy területeket hódított meg. Bár a japánokat Csangsánál sikerült megállítani, valószínűleg végül felülkerekedtek volna, hogyha az Egyesült Államok és Nagy Britannia nem áll ki Kína mellett. A Burmán keresztülvezető „Burmai úton” folyamatosan juttattak utánpótlást a Csang Kaj sek vezette kínai csapatoknak. Ezenkívül az USA 1941-ben kereskedelmi embargót vezetett be Japán ellen. Ez azért érintette súlyosan Japánt, mert kőolaj szükségleteit főleg importból fedezte. Ennek következtében csak két lehetősége maradt: vagy kivonul Kínából hogy újra kereskedhessen az Egyesült Államokkal, vagy támadást indít a nyugati nagyhatalmak (Brit Birodalom, Hollandia és az USA) kőolajban gazdag gyarmatai ellen. Japán az utóbbit választotta, december 7-én megtámadta az Egyesült Államok csendes-óceáni flottáját Pearl Harbornál. Az USA elleni harc mellett persze a „Burmai út” elfoglalása is céljaik közé tartozott. Japán szövetséget kötött Sziámmal (a mai Thaifölddel), így Sziámon és a már korábban elfoglalt Francia Indokínán* keresztül felvonultathatta csapatait a Burma és a Malájföld elleni támadásokhoz. Burma elfoglalása nemcsak azért volt fontos mert így a japánok elvághatták a kínaiak fő utánpótlásvonalát, hanem azért is mert Burma volt India nyugati szomszédja, így ha elfoglalják folyamatos fenyegetést jelentenek Indiára.

Rangoon eleste:

Főleg indiaiakból és helyiekből álló egységek védték Burmát a japán támadás idején. Ezek a gyarmati katonák nem feltétlenül voltak lojálisak a britekhez, ezért fennállt annak az esélye hogy sokan dezertálnak majd. A japánok túlerőben voltak és jelentős technikai fölényt birtokoltak. Churchill számára a Távol-Kelet csak mellékes hadszíntér volt, és ha küldött is jelentősebb erősítéseket azokat Szingapúrba küldte. Csakhogy Szingapúrt mindössze 2 hónap alatt elfoglalta a zseniális japán tábornok, Jamasita Tomojuki. Így több száz tüzérségi löveg, kézifegyverek ezrei és számos jármű a japánok zsákmánya lett. Ezeket szintén bevethették Burmában.

A védők eleinte folyamatosan meghátráltak. 1942, februárjára viszont már krízis helyzetbe kerültek.   A japánok hamarosan elérték a Sittang-folyót, ahol a 17. indiai hadosztály állomásozott. A támadás gyorsasága miatt a védők úgy döntöttek felrobbantják a Sittang-folyó hídját, hogy ezzel lassítsák a japán átkelést. Azonban tragikus hibát követtek el: amikor 22-én a levegőbe repítették a hidat, a 17. indiai hadosztály nagy része még nem tudott átkelni rajta. Volt akinek sikerült átúszni, de szinte az egész hadosztály japán fogságba esett. A híd felrobbantása valóban okozott némi késedelmet a japánoknak, hiszen csak márciusra sikerült átkelniük, ám kötve hiszem hogy ez a briteknek megért volna egy teljes hadosztályt.

Japán csapatai március 7-én elfoglalták a fővárost, Rangoont. Azonban a győzelem nem volt teljes, mert a városban tartózkodó brit/indiai/burmai csapatoknak sikerült elmenekülniük.

1 2 3

A japán támadás legfontosabb szereplői: balról jobbra Nagumo Chuichi, Ozava Jisaburo és Fuchida Mitsou

A kínai beavatkozás és a Yenangyaung-i csata:

Rangoon elfoglalása után már szinte biztos volt a brit vereség. Churchill változtatásokat hajtott végre a Burmai haderők vezérkarában, de azt képtelen volt belátni hogy ezzel nem megy semmire és csak egy esélye van megvédeni Burmát: jelentős erőket átcsoportosítani a Távol-Keleti hadszíntérre. A brit miniszterelnök erre nem volt hajlandó, mert minden erejét a Németország elleni támadásra tartogatta Európában és Afrikában. Időközben Csang Kaj-sek is rádöbbent, milyen vészhelyzet állt elő: ha Burmát elvesztik, a szövetségesek jóval kevesebb utánpótlást tudnak majd neki juttatni. Ezért számos kínai csapatot küldött Burmába, az angolok megsegítésére. Ám így sem lehetett megakadályozni a japán előretörést. A védők egyetlen sikere a Yenangyaug-i csata volt.

Yenangyaung főleg az olajkútjai miatt volt fontos célpont a japánoknak. Április közepére a japánok bekerítették a Yenangyaungot védő 1. burmai hadosztályt. Ám egy körülbelül ezerfős kínai egység Sun Li Jen parancsnoksága alatt, és egy tankokkal és ágyúkkal ellátott angol dandár (amelyet William Slim - a későbbi híres hadvezér, Burma felszabadítója - vezetett) lerohanta a japánokat, kiszabadította a csapdába esett burmai katonákat, sőt még az olajkutak közül is felrobbantott párat. A csata után mind Slimet, mind Sun Li Jent kitüntették.

A brit és kínai csapatok veresége:

 Még a Yenangyaung-i győzelem sem akadályozhatta meg Burma elvesztését. Miután a helyzet egyre rosszabbra fordult, április 25-én elkezdődött a brit és indiai csapatok kimenekítése Burmából. Nem sokkal ezután a kínaiak is elkezdték kivonni erőiket a térségből. Május végére egész Burma japán megszállás alá került. Ennek egyik közvetlen következménye volt, hogy bekövetkezett az amit Churchill annyira el akart kerülni: jelentős brit csapatokat és járműveket kellett Indiába küldeni, egy lehetséges japán támadás visszaverésére. 

Ősszel megérkezett Burmába egy 3 légi győzelmes japán pilóta, Saturo Anabuki, aki nemsokára a Burmai hadszíntér leghíresebb pilótájává vált. Csak 1942 végéig 10 gépet lőtt le Nakajima Ki-43 típusú vadászgépével.

írta: Molnos Márton

Hirdetés

További cikkek

A
A 25. órában vagyunk!

Minden családban keringenek történetek arról, mit is tett, vagy élt át egy rokon a II. világháborúban. Sokáig erről még beszélni sem volt ildomos, ám sok családban még ma is élnek azok az emberek, akik átélték a történelem egyik legnagyobb háborúját. Az ő történeteiket szeretnénk most megosztani, hogy azok is hallathassák a hangjukat, akik eddig nem tehették, vagy ma már nincsenek köztünk.

Bővebben
Látogatásaink

Az évek során igyekeztünk minél több - a világháborúhoz kapcsolódó - múzeumba, hadiparkba, haditechnikai bemutatóra és egyéb helyszínre eljutni. A gyűjteményünket olvasóink beküldött képeivel remélhetőleg tovább sikerül folyamatosan bővítenünk.

Tovább
Emlékművek

Hideg kő és/vagy fém mementói a múlt eseményeinek, a múlt embereinek és tetteiknek. Hidegek - mégis élnek. Naponta elmegyünk mellettük, mégis ritkán állunk meg, olvasunk el néhány nevet, és hajtunk fejet.

Tovább