„Hírnév, kincs, dicsőség nem adhat földi boldogságot, önmagunkban kell azt keresnünk, a szív nyugalmában s az erkölcs tiszta érzet ártatlan örömeiben." - Horthy Miklós

Második világháború

patreon reklamTámogass bennünket!
Anyagi eszközeink nincsenek, ezek hiányában viszont hosszabb távon leküzdhetetlen nehézségbe ütközik e bázis fennmaradása. Honlapunk nonprofit, csapatunk tagjai puszta elhivatottságból teszik, amit tesznek. Ezért kérjük: akinek fontos e felület fennmaradása, e közösség további munkája, és üzenetünk eljuttatása minél szélesebb körbe, támogasson bennünket. 

Az operett királya és az Anschluss - Kálmán Imre kálváriája

Az Anschluss, Ausztria náci megszállásának második napján (1938. március 13.), éjfélkor SA egyenruhás férfiak jelentek meg Kálmán Imre, a Bécsben élő operettkirály Hasenauerstrasse 29. szám alatti 30 szobás, fényűző, parkkal övezett villájában, hogy elkobozzák az autóját. A házigazda határozott fellépésére az egyenruhások ekkor még üres kézzel távoztak. A villa és berendezése, felesége ékszerei, a gépkocsik, a családot kiszolgáló több fős személyzet, a rendszeresen megrendezett estélyek egyaránt a gazdagságról, a jólétről tanúskodtak, és vonzó zsákmányt jelentettek a náci megszállók és kiszolgálóik számára, akik tisztában voltak azzal, hogy a zeneszerző és családja a nürnbergi faji törvények értelmében zsidónak minősül.

38707

Kálmán Imre első nagy sikere, a Tatárjárás 1908-as budapesti bemutatója után költözött Bécsbe. A császárvárosban írta német nyelven legsikeresebb operettjét, a Csárdáskirálynőt, de itt született több más remekműve is: A cigánybáró, A bajadér, a Marica grófnő, A cirkuszhercegnő, az Ördöglovas is. Az osztrák fővárosban ismerte meg a nála húsz esztendővel fiatalabb, orosz emigráns zsidó családból származó feleségét, Verát is, aki csillogó életet vitt a Bécs 18. kerületében álló palotába.

A zeneszerző és családja közel három évtizedig az új és újabb sikeres darabjai bevételeiből, a korábbi művek szerzői jogdíjaiból biztos anyagi háttérrel rendelkezett, és élvezte az osztrák kedélyű fővárost. A komponista megbecsült, népszerű polgára volt a bécsi előkelő köröknek is, miközben magyarságát soha nem feledte és tagadta meg, magyar állampolgárságát, útlevelét mindvégig megőrizte. A bécsi évtizedek alatt nemcsak művei járták be Európát és az Újvilágot, hanem szerzőjük is.

Magyar zsidót csak magyar kopaszthat!

Kálmán Imre jóléte, Vera asszony ékszerei közismertek voltak az osztrák fővárosban, ezért sem meglepő, hogy március 14-én reggel ismét megjelentek az SA egyenruhások, és ekkor a zeneszerző már kénytelen volt „önként" átengedni Renault gépkocsiját a Német Nemzetiszocialista Munkáspártnak (NSDAP). Mi több, az egy óra múlva újból jelentkező SA tagok azt is kizsarolták tőle, hogy az átadott gépkocsit továbbra is az ő sofőrje vezesse, akinek bérét változatlanul fizeti, továbbá fedezi az üzemanyagköltséget is, amelyre azonnal előleget is felvettek tőle...

Két nap múltán, a déli órákban az SA immár házkutatás akart tartani a villában, hogy ürügyet találjanak annak birtokbavételére, de Kálmán papírokkal igazolta, hogy az épület nem az övé, hanem egy svájci állampolgár tulajdona. A kéretlen látogatók délután, majd este ismét megjelentek, és amikor újabb, ezúttal 1200 schillinges „adományt" adott az SA-nak, cserébe kapott egy igazolást arról, hogy további ellenőrzésre nincs szükség, az épület átvizsgálása megtörtént.

Kálmán Imre esete – akinek nemcsak saját magáért kellett aggódnia, hanem zsidónak minősülő feleségéért és három gyermekéért is – nem volt egyedi az Anschlusst követő napokban, hetekben. Az SA, az SS, a Gestapo és az NSDAP tagjai a legváltozatosabb ürügyekkel sorozatosan zaklatták, s ha kellett hosszabb-rövidebb időre őrizetbe vették, letartóztatták az Ausztriában élő magyar állampolgárságú, a német törvények értelmében zsidónak számító embereket, annak érdekében, hogy azok vagyonukat hátrahagyva elmeneküljenek. Ez az eljárás a magyar állampolgárokkal szemben – vallástól, származástól függetlenül – teljeséggel jogszerűtlen és a nemzetközi joggal ellentétes volt, ez azonban a nácikat nem zavarta céljaik elérésében.

Forrás: Múlt-kor

Hirdetés

További cikkek

A
A 25. órában vagyunk!

Minden családban keringenek történetek arról, mit is tett, vagy élt át egy rokon a II. világháborúban. Sokáig erről még beszélni sem volt ildomos, ám sok családban még ma is élnek azok az emberek, akik átélték a történelem egyik legnagyobb háborúját. Az ő történeteiket szeretnénk most megosztani, hogy azok is hallathassák a hangjukat, akik eddig nem tehették, vagy ma már nincsenek köztünk.

Bővebben
Látogatásaink

Az évek során igyekeztünk minél több - a világháborúhoz kapcsolódó - múzeumba, hadiparkba, haditechnikai bemutatóra és egyéb helyszínre eljutni. A gyűjteményünket olvasóink beküldött képeivel remélhetőleg tovább sikerül folyamatosan bővítenünk.

Tovább
Emlékművek

Hideg kő és/vagy fém mementói a múlt eseményeinek, a múlt embereinek és tetteiknek. Hidegek - mégis élnek. Naponta elmegyünk mellettük, mégis ritkán állunk meg, olvasunk el néhány nevet, és hajtunk fejet.

Tovább