Páratlanul értékes hagyaték került a közelmúltban a Szolnoki Repülőmúzeumba. Az emléktárgyak, jegyzetfüzetek, fronton készült ceruzarajzok, kitüntetések, makettek és modellek Bosznay Károly pilóta, a magyar repülőgép-makettezés úttörőjének kalandos életébe, a második világháborús repülés történetébe és a '60-as, '70-es évek sportrepülésének világába engednek bepillantást. A relikviákat Bosznay Károly özvegye, dr. Rákóczy Rozália ajánlotta fel a múzeumnak.
Bosznay Károly 1921. december 30-án született Pestszentlőrincen. 16 évesen került be esztergályos ipari tanulónak a székesfehérvári Repülőgép-javító Műhely és Raktárhoz. Itt kezdett el modellezni: különböző vitorlázó- és motoros modelleket épített. A makettek is érdekelték: fából és papírból megépítette a Fokker F VII. makettjét.
Tanulmányai befejezése után 1940-ben önként bevonult sorkatonai szolgálatra a Repülőgép-javító Műhely és Raktárhoz, majd a Honvéd Repülőkísérleti Műhelynél szolgált a ferihegyi repülőtéren repülőgép-esztergályosként. Frontszolgálatra 1942 áprilisában Szolnokra vezényelték az 1. honvéd vadász gyakorlórepülő üzemi alosztály műszaki szakaszához. A 2. Repülődandár alárendeltségében került ki a keleti frontra repülőgép-szerelőként az 1. repülőgép-szeroszlophoz. Szolgált Poltaván, Ilovszkojén, Kijevben és Lembergben (Lvov). Amikor a szovjet csapatok 1943 januárjában áttörték a magyar vonalakat a Donnál, az egyik repülőgép fedélzetén átmenekítették Kijevbe.
Elkezdett oroszul tanulni és kapcsolatba lépett a lengyel ellenállókkal is, akiknek barátjával gyógyszert, kötszert és konzervet szereztek a német készletekből. A frontszolgálat idején is folytatta a makettek építését, ekkor faragta ki a Junkers Ju−88 és az olasz Savoia SM−79 repülőgépek 1:50-es méretarányú kicsinyített másait. Rendkívül szépen tudott rajzolni, sok ceruzarajza megmaradt a fronton használt jegyzetfüzetében. 1944 januárjában szakaszvezetői rendfokozatban szerelt le a 2. Repülődandár futárrepülőrajától, majd tartalékos állományba helyezték. 1944. július 5-én Horthy Miklós kormányzó Magyar Bronz Érdemérmet adományozott neki a „szovjet elleni hadműveletek alkalmával az ellenség előtt teljesített kiváló szolgálataiért".
A háború után 1957-ig nem volt kapcsolata a repüléssel. Ekkor elhatározta, hogy a sportrepülésben keresi meg régi szerelmét. Az elméleti vizsgák után 1957. május 18-án repült először a HA-5150 lajstromjelű vitorlázó repülőgéppel Hármashatárhegyen, a Cskalov repülőklubban. A motoros repülésre is lehetősége nyílt, a Magyar Honvédelmi Sportszövetség (MHS) HA-TRD lajstromjelű Trénerével 1961. április 27-én kezdte el a kiképzést Budaörsön. 1963. május 9-én kezdte el az An−2 típusátképzés repülési feladatait. Ezzel a típussal repült a legtöbbet. A szakszolgálati engedély megszerzése után az MHS-nél, majd a Magyar Honvédelmi Szövetségnél (MHSZ) lett hivatásos pilóta.
A repülés mellett a makettezéstől sem szakadt el. Fából és fémből elkészítette a Po−2, az R−18, az I−16 és a magyar gyártású WM−21 Sólyom makettjét. 1986. március 30-án, 65 évesen hunyt el. Temetésén a magyar pilóták és repülőműszakiak nagy tábora, valamint a temető felett áthúzó An−2-es búcsúztatta.
Páratlanul értékes hagyatékából korábban a szakfolyóirat- és könyvgyűjtemény a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeumba került, emléktárgyai és makettjei pedig most érkeztek a Szolnoki Repülőmúzeumba özvegye, dr. Rákóczy Rozália szíves felajánlásának köszönhetően.
Fotó: a szerző felvételei
Forrás: honvedelem.hu
