„Egy ember halála tragédia. Millióké statisztika." - Joszif Sztálin

Második világháború

patreon reklamTámogass bennünket!
Anyagi eszközeink nincsenek, ezek hiányában viszont hosszabb távon leküzdhetetlen nehézségbe ütközik e bázis fennmaradása. Honlapunk nonprofit, csapatunk tagjai puszta elhivatottságból teszik, amit tesznek. Ezért kérjük: akinek fontos e felület fennmaradása, e közösség további munkája, és üzenetünk eljuttatása minél szélesebb körbe, támogasson bennünket. 

Az MTI és az 1944-es sikertelen kiugrás

Amikor Horthy kormányzó kihasználván az 1944. augusztus 23-ai román kiugrással járó zűrzavart, menesztette Sztójay kormányfőt, és új miniszterelnököt nevezett ki, Lakatos Gézát, a magyar hírügynökség is új vezetőt kapott, dr. Hlatky Endre államtitkár személyében. Így a vállalat politikai irányítására az igazgatóság érdemben továbbra sem gyakorolhatott befolyást. Fontos változás volt viszont, hogy az igazgatóságban helyet foglalók némelyike – így például Havel Béla ügyvezető igazgató – régi, kifejezetten baráti viszonyt ápolt Hlatkyval, ráadásul egyet is értettek abban, hogy az MTI hírszolgálatának tárgyilagosnak kell(ene) maradnia. Ezt azonban az egyre erősödő német nyomás miatt nem lehetett elérni.

38409

Előzmények

Magyarország német megszállását követően a németek szinte azonnal megkezdték a magyar sajtó „gleichschaltolását". A belügyminiszter betiltotta az ellenzéki lapokat (Népszava, 8 órai újság, Magyar Nemzet, Esti Kurír, Mai Nap, Független Magyarország), de nem kímélték a kormánypárti sajtót sem: leváltották a Magyarország, a Pester Lloyd, az Esti Újság, és több vezető lap főszerkesztőjét. Fakultatív lett a cenzúra a politikai napilapok számára, viszont minden más időszaki sajtótermékre fönnmaradt a kötelező, előzetes ellenőrzés. Ez összhangban állt azzal a német igénnyel, hogy eleve kiküszöbölje azt a lehetőséget, hogy a cenzúra gátolja a szélsőjobboldali sajtót a „magyar közvélemény aktivizálására irányuló" tevékenységében.

1944. március 19-én az MTI csak valamivel 11 óra után kapott utasítást a teendőkről. Bede István, a külügyminisztérium sajtófőnöke K. Halász Gyulának, a Rádió műsorigazgatójának azt a rövid rendelkezést adta, hogy a rádió a déli istentiszteletek után komolyzenét sugározzon. A hírügynökség tényleges megszállása este hat óra körül következett be. Ettől kezdve a Főherceg Sándor (a mai Bródy Sándor) utcában a székház bejáratánál SS-katonák igazoltatták a dolgozókat.

A hírszerkesztést másnaptól már német megbízott felügyelte, így a rádió egyre nagyobb mértékben sugárzott zsidóellenes és náci propagandát. Az MTI először érdemi közleményt március 22-én, 17:05-kor adott ki, amelyben egy 19 óra tájban várható fontos bejelentésre figyelmeztetett. Ez este negyed kilenckor azután be is következett:

„Abból a célból, hogy Magyarország a háromhatalmi egyezményben szövetkezett európai nemzeteknek a közös ellenség ellen közösen viselt háborújában, különösen pedig a bolsevizmus hatásos leküzdésében minden erő mozgósításával és átfogó biztosítékok megteremtésével támogatást kapjon, kölcsönös megegyezés alapján német csapatok érkeztek Magyarországra. A lemondott eddigi kormány helyére a Kormányzó úr Őfőméltósága Sztójay berlini magyar követet bízta meg az új kormány megalakításával." A nagyhatalmú Kozma Miklóst követő MTI-vezérnek, Náray Antalnak távoznia kellett, a sajtóügyek – így a magyar hírügynökség – vezetése Kolosváry-Borcsa Mihály kormánybiztos felügyelete alá került.

Amikor Horthy kormányzó kihasználván az 1944. augusztus 23-ai román kiugrással járó zűrzavart, menesztette Sztójay kormányfőt, és új miniszterelnököt nevezett ki, Lakatos Gézát, a magyar hírügynökség is új vezetőt kapott, dr. Hlatky Endre államtitkár személyében. Így a vállalat politikai irányítására az igazgatóság érdemben továbbra sem gyakorolhatott befolyást. Fontos változás volt viszont, hogy az igazgatóságban helyet foglalók némelyike – így például Havel Béla ügyvezető igazgató – régi, kifejezetten baráti viszonyt ápolt Hlatkyval, ráadásul egyet is értettek abban, hogy az MTI hírszolgálatának tárgyilagosnak kell(ene) maradnia. Ezt azonban, az egyre erősödő német nyomás miatt nem lehetett elérni.

1944. október 15.

A vasárnap, késő délelőtt az MTI székházába megérkező Havel Bélát – aki a megszállás óta a cég tulajdonképpeni vezetője lett – Zimmer főszerkesztő azzal a hírrel fogadta, hogy Hlatky kormánybiztos várhatóan déli 12 óra után a szerkesztőségbe érkezik. Tekintettel a helyzet komolyságára, úgy döntöttek, hogy K. Halász Gyula műsorigazgatót azonnal a Sándor utcába rendelik. Hogy egészen pontosan mi fog történni, azt a cégvezetők természetesen nem tudták. Hlatky is október elején csak arról értesítette őket, hogy: „nincs kizárva, hogy egy hivatalos nyilatkozat rendkívüli és ismételt bemondása válik szükségessé a rádióban, ugyanakkor ennek szövege az MTI útján kiadandó lesz [...] időszerűsége esetén én vagy a Sajtófőnök Úr [Haeffler István-AG] a szöveget az M.T.I. szerkesztőségéhez és rádióhoz visszük egy-egy példányban."

A kormánybiztosra várva a korábban odarendelt 18 fős rendőrkülönítmény mellé a székházba érkezett egy századnyi honvéd. A beérkező honvédek jelenléte is összefüggésbe hozható volt dr. Hlatky államtitkár várható jövetelével, és ez is azt valószínűsítette, hogy nagy jelentőségű dolgok készülnek. Ekkor azonban nem kis meglepetésre a rendőrség elvonult, a kirendelt honvédszakaszról pedig kiderült, hogy egy karpaszományos tanfolyam tagjaiból áll, „akiknek első alkalommal volt fegyver a kezükben, úgy hogy akadt olyan, akinek a fegyver megtöltését a stúdió altisztjei mutatták meg".

Haeffler István sajtófőnök körülbelül negyed egykor értesítette telefonon Zimmer Ferencet, hogy Hlatky elindult, és megkérte a vezetőket, hogy az államtitkárt a székház kapujában várják. 12:20-kor, és utána néhány percen belül másodszor is vitéz Ambrózy Gyula, a kormányzó kabinetirodájának főnöke telefonon türelmetlenül érdeklődött Havelnél, hogy Hlatky megérkezett-e. Ez alkalommal azt az üzenetet küldte Hlatkynak, hogy „a dolog rendben van", és haladéktalanul be kell olvasni a rádióban.

Ekkor Hlatky – testőrök szoros gyűrűjében, kezében egy kéziratot tartva – szinte azonnal megérkezett. A négy gépelt oldalnyi szövegen ott állt a kormányzó sajátkezű aláírása, miniszterelnöki ellenjegyzés azonban nem volt olvasható a papírokon. Hlatky telefonon folyamatosan tartotta a kapcsolatot a miniszterelnökségi sajtófőnökkel, és ennek nyomán módosított a proklamáción, amit végül Tavaszy Sándor olvasott be a rádióba – ugyanő később a Szálasi-féle hadparancsot is felolvasta.

Ezután Hlatky és Zimmer visszament az MTI szerkesztőségébe sokszorosíttatni a nyilatkozatot, Havel Béla pedig Pluhár Istvánt, a népszerű riportert felküldte a Várba, hogy intézze el a nyilatkozat hangfelvételét. Ambrózy Gyula utólagos elmondása szerint „Délután a távirati iroda két embere volt fenn, akiknek a Kormányzó úr viaszlemezre mondta be saját hangján a proklamációt. A viaszlemezt én magamhoz vettem és eltettem a kabinetiroda egy fiókos szekrényébe. Ez persze elveszett".

Közben az MTI szerkesztőségében folyamatban volt Horthy kormányzó kéziratának a külföldi és a belföldi sajtó számára való feldolgozása. A kényes helyzet miatt – a Főherceg Sándor utcában tartózkodók joggal tarthattak egy esetleges német-nyilas támadástól – a székházban tartózkodó katonai parancsnok és Havel Béla is többször kétségbeesetten kérte telefonon a székház megerősítését. Nem jártak sikerrel.

Hírügynökség nyilas irányítás alatt

A nyilasok az MTI vezetésével a szerkesztőség – Zimmer Ferenc emlékezete szerint – egyetlen (nyilas) párttag munkatársát, Polóny Jánost bízta meg. A főszerkesztőt pedig másnap reggel fél nyolckor értesítették arról, hogy a régi vezetőkhöz hasonlóan, ő sem mehet be a szerkesztőségbe. Zimmer Ferenc így kényszerű nyugalomba vonult, november 12-én viszont letartóztatták, és Sopronkőhidára, majd Németországba hurcolták.

Havel Béla a letartóztatást elkerülendő, a fővárosban bujkált. A Rádió vezetője, Frigyesy János viszont a helyén maradt, de érdemi munkát nem végezhetett. Az MTI és a társvállalatok irányítását dr. Hegedeős Kálmán kormánybiztos és helyettese, Michnay Ödön vette át. Hegedeős a távirati iroda október 25-ei igazgatótanácsi ülésén kijelentette: „Jogok nincsenek, csak kötelességek. Munka van, vagy halál. Általános elv, hogy előbb kell cselekedni, azután a jogászok kötelessége, hogy az életbe léptetett szükséges intézkedéseket jogi formába öntsék. Ebből következik: totális állam vagyunk, és ennek alapján cselekedett a kormány, mégpedig olyan formában, hogy a közgyűlés, igazgatóság stb. hatáskörét átruházta a kormánybiztosra és a rádiót a kereskedelemügyi miniszter hatásköréből átutalta a propagandaügyi miniszter hatáskörébe. Tehát a kormánybiztos a kapott szóbeli utasítások alapján működik, intézkedik addig is, amíg a kormány a rádió államosítását meg nem valósítja. A megbízólevélben kapott vezetési megbízás alatt a totális vezetés értendő, mivel totális államban élünk."

1944. november 3-án kormányrendelet jelent meg az állam, a hadsereg és a (nyilas) párt vezető szerveinek a fővárosból történő kitelepítéséről. Megkezdődött a fontosabb stratégiai intézmények, így a Magyar Távirati Iroda és a Rádió nyugatra telepítése is. Ez azonban nem ment könnyen, és nem sikerült teljesen.

Forrás: Múlt-kor

Hirdetés

További cikkek

A
A 25. órában vagyunk!

Minden családban keringenek történetek arról, mit is tett, vagy élt át egy rokon a II. világháborúban. Sokáig erről még beszélni sem volt ildomos, ám sok családban még ma is élnek azok az emberek, akik átélték a történelem egyik legnagyobb háborúját. Az ő történeteiket szeretnénk most megosztani, hogy azok is hallathassák a hangjukat, akik eddig nem tehették, vagy ma már nincsenek köztünk.

Bővebben
Látogatásaink

Az évek során igyekeztünk minél több - a világháborúhoz kapcsolódó - múzeumba, hadiparkba, haditechnikai bemutatóra és egyéb helyszínre eljutni. A gyűjteményünket olvasóink beküldött képeivel remélhetőleg tovább sikerül folyamatosan bővítenünk.

Tovább
Emlékművek

Hideg kő és/vagy fém mementói a múlt eseményeinek, a múlt embereinek és tetteiknek. Hidegek - mégis élnek. Naponta elmegyünk mellettük, mégis ritkán állunk meg, olvasunk el néhány nevet, és hajtunk fejet.

Tovább