Üres kézzel térhet haza az a brit régész, aki a második világháború végén elásott 124 Spitfire után nyomoz a délkelet-ázsiai Mianmarban, az egykori Burmában.
Két hét ásatás után egyre inkább meg kell barátkozniuk az aviatika szerelmeseinek azzal a gondolattal, hogy a nagy hírverés és a biztosnak tűnő felfedezés ellenére mégse találják meg és viszik haza azt a 124 Spitfire-t, amelyet a második világháború végén ástak el Mountbatten earljének parancsára a brit erők Burmában röviddel az előtt, hogy az Egyesült Államok 1945. augusztus 6-án lebombázta Hirosimát.
A gépek kiásásáról szóló szerződést a brit kormány nevében aláíró David Cundall szerint a munka folytatódik, csak a régészek rossz helyen kutakodnak, holott még élő szemtanúk is megmutatták neki a Spitfire-ek végső nyughelyének feltételezett pontját. A Radio 4 műsorában azonban elhangzott: a szakértők úgy látják, semmi esély nincs arra, hogy repülőgépek kerüljenek elő a Spitfire-ek végső nyughelyének gondolt ranguni nemzetközi repülőtér területéről, és a további két potenciális lelőhelyről.
Pedig a január 7-én megkezdődött ásatások még reménykeltőek voltak: a földalatti radar nagy mennyiségű fémet jelzett, alátámasztva Cundall sejtését, miszerint az egyik lelőhelyen 36 Spitfire-t rejthet a föld. Hamarosan azonban kiderült, hogy a fémek nem repülőgép-alkatrészek, csupán olyan elemek, amelyeket a repülőtér építése során használtak fel.
David Cameron brit miniszterelnök még a tavaly áprilisi mianmari látogatása során kötött szóbeli megállapodást Thein Sein elnökkel az eltűnt repülőgépek feltárásáról, amelyben a mianmari kormány is szerepet vállal. Cundall 1996 óta tartózkodik Mianmarban, végez kutatásokat és tárgyal a helyi hatóságokkal a gépek hazaszállításáról. Először akkor csillant fel a remény álma beteljesülésére, amikor 2011-ben feloldották a mianmari katonai juntát sújtó – többek között a katonai felszerelések ki-és beszállítására vonatkozó – nyugati szankciókat
A Supermarine Spitfire egy brit együléses vadászrepülőgép, amelyet a Brit Királyi Légierő megrendelésére fejlesztettek ki, első repülését 1936-ban hajtotta végre. A Reginald Joseph Mitchell által tervezett, két évvel később hadrendbe állított típust a második világháborúban nagy számban alkalmazták, majd azt követően főként a brit Nemzetközösség tagjainál állt szolgálatban, egészen az 1950-es évek végéig. A Spitfire a legnagyobb darabszámban gyártott szövetséges repülőgéptípus volt, valamint azon két gép közül az egyik, amelyet még a második világégést követően is gyártottak.
Forrás: Múlt-kor
