„Az egyetlen dolog, amitől félnünk kell, az maga a félelem." - Franklin D. Roosevelt

Második világháború

patreon reklamTámogass bennünket!
Anyagi eszközeink nincsenek, ezek hiányában viszont hosszabb távon leküzdhetetlen nehézségbe ütközik e bázis fennmaradása. Honlapunk nonprofit, csapatunk tagjai puszta elhivatottságból teszik, amit tesznek. Ezért kérjük: akinek fontos e felület fennmaradása, e közösség további munkája, és üzenetünk eljuttatása minél szélesebb körbe, támogasson bennünket. 

Budapesttől Bergen-Belsenig

Tegnap a Bem moziban bemutatták azt a füzetet, amely egy Budapestről elmenekült zsidó asszonynak az 1944 novemberében írt naplóját közli.

A Svájcban írt füzet 45 oldalon foglalja össze az 1944. március 19-től, a német megszállástól Bergen-Belsenig történteket: a hazai körülményeket, majd az otthon teljes kifosztását, a deportálás útját, a közben átélt teljes kiszolgáltatottságot.

A füzet írója, Stern Rózsi, Stern Samu lánya, azé a Stern Samué, aki a háború alatti időszak második felében a magyarországi zsidóság egyik választott vezetője volt. 1944 márciusában annak a csoportnak lett a vezetője, amelyik kényszerből, Adolf Eichmannal tárgyalt a zsidóság sorsáról.

Stern Rózsi a Kasztner Rudolf-féle mentőakciónak köszönhetően menekült meg. A kolozsvári születésű Kasztner a cionista mozgalom egyik vezetője volt, és 1943-tól Budapesten szervezett úgynevezett mentőbizottságot, amely zsidó menekülteket segített Magyarországról semleges országokon keresztül Palesztinába juttatni – olvashatjuk Ungváry Krisztiánnak a füzethez írt tanulmányában.

A német megszállás után Kasztner kapcsolatba került Eichmannal, akivel hosszas tárgyalások után megállapodást kötött, hogy Svájcba engedett zsidókért cserébe cionista szervezetek Svájcon keresztül hadianyagot fognak szállítani Németországnak. Első lépésként Himmler hozzájárult ahhoz, hogy egy nagyobb csoport Kasztnerrel Svájcba utazhasson.

Mint az a tanulmányból kiderül, Kasztner joga volt annak eldöntése, hogy ki kerülhet fel az életet jelentő vonatra. Elsősorban a vagyonosabb, műveltebb személyek közül válogatott, és kiemelten előnyben részesítette kolozsvári ismerőseit és rokonait, miközben azt, hogy milyen sors vár az otthon maradottakra, környezete előtt is eltitkolta.

Ungváry Krisztián a füzet bemutatásakor rámutatott: az ügy súlyos morális problémákat vetett fel, hiszen el kellett dönteni, hogy ki szállhat fel a vonatra és ki nem, s hogyan lehet kiválasztani 700 ezer emberből azt az 1684-t, aki – közülük 318-an a bergen-belseni koncentrációs táboron keresztül – végül Svájcba utazhatott. De – húzta alá a történész – a szerencsés kiválasztottaknak sem lehetett könnyű, tudván azt, hogy valaki más elől veszik el a helyet.

Forrás: Múlt-kor

Hirdetés

További cikkek

A
A 25. órában vagyunk!

Minden családban keringenek történetek arról, mit is tett, vagy élt át egy rokon a II. világháborúban. Sokáig erről még beszélni sem volt ildomos, ám sok családban még ma is élnek azok az emberek, akik átélték a történelem egyik legnagyobb háborúját. Az ő történeteiket szeretnénk most megosztani, hogy azok is hallathassák a hangjukat, akik eddig nem tehették, vagy ma már nincsenek köztünk.

Bővebben
Látogatásaink

Az évek során igyekeztünk minél több - a világháborúhoz kapcsolódó - múzeumba, hadiparkba, haditechnikai bemutatóra és egyéb helyszínre eljutni. A gyűjteményünket olvasóink beküldött képeivel remélhetőleg tovább sikerül folyamatosan bővítenünk.

Tovább
Emlékművek

Hideg kő és/vagy fém mementói a múlt eseményeinek, a múlt embereinek és tetteiknek. Hidegek - mégis élnek. Naponta elmegyünk mellettük, mégis ritkán állunk meg, olvasunk el néhány nevet, és hajtunk fejet.

Tovább