A szovjet hadseregben nagyobb bátorság kell a visszavonuláshoz, mint az előrenyomuláshoz." - Joszif Sztálin

Második világháború

patreon reklamTámogass bennünket!
Anyagi eszközeink nincsenek, ezek hiányában viszont hosszabb távon leküzdhetetlen nehézségbe ütközik e bázis fennmaradása. Honlapunk nonprofit, csapatunk tagjai puszta elhivatottságból teszik, amit tesznek. Ezért kérjük: akinek fontos e felület fennmaradása, e közösség további munkája, és üzenetünk eljuttatása minél szélesebb körbe, támogasson bennünket. 

Wallenbergre emlékeztek a hágai Békepalotában

Raoul Wallenbergre emlékeztek kedden a hágai Békepalotában a svéd diplomata születésének századik évfordulója alkalmából. A megemlékezést Magyarország, Izrael, az Egyesült Államok és Svédország nagykövetsége közösen szervezte. Az ünnepség keretében a négy ország külképviseletének vezetője fát ültetett a Békepalota kertjében. A megemlékezésen részt vett Uri Rosenthal holland külügyminiszter és Jozias van Aartsen hágai polgármester is.

A külképviseletek által Raoul Wallenberg emlékére állított táblát az a most 73 éves Sommer Katalin leplezte le, akit személyesen Raoul Wallenberg mentett meg attól, hogy családjával együtt a Dunába lőjék a nyilasok.

Sommer Katalin a megemlékezésen felelevenítette, hogyan élte át ő és családja 1944-ben a vészkorszakot Budapesten. Elmesélte, hogy alig múlt egy éves, amikor édesapját behívták munkaszolgálatra, és négy éves volt, amikor utoljára látta. Sommer felidézte, hogy 1944 decemberében, a nyilas hatalomátvétel után annak dacára kiterelték őket a Duna partjára, hogy édesanyjával és öccsével egy úgynevezett védett házban kaptak helyet. Az embereket elkezdték egymás után a folyóba lőni, az öldöklésnek az odasiető Wallenberg vetett véget - emlékezett vissza Sommer Katalin.

"Hálás szívvel gondolok Wallenbergre, akinek az életben maradásomat köszönhetem, és nem csak én, hanem még nagyon-nagyon sokan. Neki köszönhetem, hogy élhettem az életemet" - mondta kedden Hágában a holokauszt-túlélő, aki elmondta: mivel Raoul Wallenberg végső nyughelye ismeretlen, minden évben felkeresi a svéd diplomata valamelyik emlékhelyét, és ott helyez el egy-egy szál virágot. Sommer Katalin elmondta, hogy ilyenkor azokra gondol, akiket Wallenberg nem tudott megmenteni, "a félbe szakadt életekre, akiknek nem adatott meg az élet lehetősége" - fogalmazott Sommer Katalin.

A megemlékezésen levetítették a Külügyminisztérium megbízásából a Terror Háza múzeum által készített, Ember az embertelenségben című, Wallenbergről szóló dokumentumfilmet, köszöntőt mondott Nina Lagergren, Raoul Wallenberg testvére és Marie Tuma, a stockholmi Raoul Wallenberg Intézet vezetője, továbbá Wallenberg örökségéről értekezett a tel-avivi egyetem magyar származású történész professzora, Raphael Vago.

Sümeghy Gyula hágai magyar nagykövet beszámolt arról, hogy a megemlékezésen mintegy háromszázan vettek részt. A diplomata megítélése szerint bár a holland zsidóság, az idősebbek és az értelmiség körében Raoul Wallenberg személye és tevékenysége "ismert és elismert", a fiatalabb nemzedékek körében viszont már nem annyira.

"Pontosan ez a célja egy ilyen rendezvénysorozatnak, a megemlékezésen túl, hogy Raoul Wallenberg személyes példáján keresztül megszólítsuk a fiatalabb generációt, a példamutatás és a jó értelemben vett nevelés is hangsúlyt kap" - fejtette ki Sümeghy Gyula.

Raoul Wallenberg svéd diplomata Magyarországon, a svéd nagykövetség munkatársaként 1944 júliusa és decembere között több tízezer ember életét mentette meg Budapesten azáltal, hogy svéd dokumentumokat biztosított számukra, és svéd fennhatóság alatt álló úgynevezett védett házakban helyezte el őket.

Tevékenységéért Izraelben a Világ igazaként tartják számon. 1945 januárjában látták utoljára életben. Sorsáról ezt követően kevés hiteles dokumentum maradt fenn. Valószínűleg a Magyarországra benyomuló szovjet csapatok tartóztatták le kémkedés vádjával, majd Moszkvába hurcolták. Nem tudni pontosan, hol, hogyan és mikor halt meg, ahogyan azt sem, hogy hol nyugszanak földi maradványai.

Forrás: Múlt-kor

Hirdetés

További cikkek

A
A 25. órában vagyunk!

Minden családban keringenek történetek arról, mit is tett, vagy élt át egy rokon a II. világháborúban. Sokáig erről még beszélni sem volt ildomos, ám sok családban még ma is élnek azok az emberek, akik átélték a történelem egyik legnagyobb háborúját. Az ő történeteiket szeretnénk most megosztani, hogy azok is hallathassák a hangjukat, akik eddig nem tehették, vagy ma már nincsenek köztünk.

Bővebben
Látogatásaink

Az évek során igyekeztünk minél több - a világháborúhoz kapcsolódó - múzeumba, hadiparkba, haditechnikai bemutatóra és egyéb helyszínre eljutni. A gyűjteményünket olvasóink beküldött képeivel remélhetőleg tovább sikerül folyamatosan bővítenünk.

Tovább
Emlékművek

Hideg kő és/vagy fém mementói a múlt eseményeinek, a múlt embereinek és tetteiknek. Hidegek - mégis élnek. Naponta elmegyünk mellettük, mégis ritkán állunk meg, olvasunk el néhány nevet, és hajtunk fejet.

Tovább