A nyolcadik bevetésén, egy légi győzelem után Franciaország felett lelőtték. A francia ellenállás segítségével Spanyolországba menekült, majd 1944 májusában visszatért Angliába. Bár a légierő szabályzata értelmében az egyszer már kimenekült pilóták többet nem repülhettek ellenséges terület fölé, újbóli bevetését személyesen Dwight D. Eisenhower tábornok kérésére mégis engedélyezték.
Ezredében ő volt az első „egynapos ász”, aki egy bevetés során öt ellenséges gépet lőtt le. A háború végére 13 és fél hivatalos légi győzelme volt (elsőként ő lőtt le sugárhajtású Messerschmitt Me 262-t). Az utolsó, 61. bevetését 1945. január 15-én repülte, majd már századosként tért vissza az Egyesült Államokba.
A második világháborút követően Yeager a légierőnél maradt, és a Muroc Army Air Field (ma Edwards Légitámaszpont) egyik berepülőpilótája lett. Itt került sor a hangsebesség átlépésére, miután őt kérték fel a rakétameghajtású Bell X–1 vezetésére. Yeager 1947. október 14-én, 13 700 méteres magasságban lépte át először a hangsebességet, az 1 Mach-ot. A gép csúcssebessége 1,07 Mach volt.
A gép
A Bell X–1 rakétahajtóműves, transzszonikus kísérleti repülőgép volt, melyet az Egyesült Államokban építettek a NACA (a későbbi NASA) és az amerikai légierő megbízásából. A gépet B–29-es nehézbombázóról oldották le, ezután rakétahajtóműveinek segítségével gyorsították nagy sebességre, majd siklórepüléssel ért földet.
1953 második felében Yeager részt vett a USAF által indított X–1A programban, melynek célja egy 2 Mach sebességet elérő repülőgép kifejlesztése volt. Yeager és csapata 1953. december 12-én elérték a 2,44 Mach-ot.
Yeager vadászrepülőszázad- és -ezredparancsnokként szolgált Németországban, Franciaországban és Spanyolországban. 1962-ben a USAF berepülőpilóta-iskolájának vezetője lett. A U.S. Air Force Test Pilot School képezte ki a NASA asztronautáit is, így 1963–1964-ben Yeager ötször repül a NASA M2–F1 kísérleti siklórepülőgépével.
1966-ban Yeagert kinevezték a 405. harcászati vadászrepülő-ezred élére. A Fülöp-szigeteki Clark légibázisról a vadászrepülő-századokat gyakran irányították át más délkelet-ázsiai hadszínterekre, nagyrészt Dél-Vietnamba. Yeager ezredparancsnokként 127 bevetésen vett részt, főleg B–57 Canberra könnyűbombázókkal. 1968-ban az észak-karolinai Seymour-Johnson légibázis 4. harcászati vadászrepülő-ezredét kapta meg.
1969. június 22-én Chuck Yeagert előléptették dandártábornokká, majd kinevezték a 17. légierő (Seventeenth Air Force) parancsnokhelyettesévé. 1971-től Yeager a pakisztáni légierő tanácsadójaként szolgált. Ezután még Németország következett, majd 1975-től a USAF és a NASA tanácsadójaként alkalmazták.
Yeager dolgozott a Rogers-bizottságban is, amely a Challenger űrrepülőgép katasztrófáját volt hivatott kivizsgálni. Ez volt az első amerikai űrkatasztrófa, ami repülés közben következett be. Mint ismert, 1986. január 28-án a Challenger 73 másodperccel az indítás után megsemmisült, s a fedélzetén tartózkodó hét űrhajós életét vesztette.
Yeager 1997. október 14-én, történelmi repülése 50. évfordulóján újra repült egy F-15D Eagle-ön majd egy F-16 Fighting Falconon – természetesen már nem ő vezette a gépeket.
Ha kíváncsi a történelmi repülésre, ide kattintva megnézheti!
Forrás: Honvédelem.hu
