„Hírnév, kincs, dicsőség nem adhat földi boldogságot, önmagunkban kell azt keresnünk, a szív nyugalmában s az erkölcs tiszta érzet ártatlan örömeiben." - Horthy Miklós

Második világháború

patreon reklamTámogass bennünket!
Anyagi eszközeink nincsenek, ezek hiányában viszont hosszabb távon leküzdhetetlen nehézségbe ütközik e bázis fennmaradása. Honlapunk nonprofit, csapatunk tagjai puszta elhivatottságból teszik, amit tesznek. Ezért kérjük: akinek fontos e felület fennmaradása, e közösség további munkája, és üzenetünk eljuttatása minél szélesebb körbe, támogasson bennünket. 

Folytatódik a coloradói internálótábor feltárása

Iskolák, orvosi rendelők és közösségi programok is "várták" azokat a japán-amerikaiakat, akiket a coloradói internálótáborba gyűjtöttek össze a második világháború idején.
 
A második világháború idején ez volt Colorado állam tízedik legnagyobb városa, amely mára teljesen elnéptelenedett, s egyetlen árva épületen kívül mindent elbontottak. A hivatalosan Granada War Relocation Centernek nevezett táborban (vagy Camp Amache) összesen 7318 japán származású amerikai állampolgárt tartottak fogva, akiket az Egyesült Államok nyugati partjáról hurcoltak el.
 
 
A terület egyike volt azon tíz ilyen céllal létesített elkerített tábornak, amelynek létrehozásáról Franklin D. Roosevelt elnök döntött a Pearl Harbor-i események után. Minden egyes internált csupán egy táskányi személyes holmit vihetett magával a táborba, minden mástól meg kell szabadulnia. A Camp Amache egy alacsony dombon terült el, szögesdrót vette körül és nyolc, géppuskával felszerelt torony határolta.
 
A tábort egy világ választotta el a náci koncentrációs táboroktól, a tornyokat soha nem őrizték egyszerre, a fegyvereket pedig egyszer sem kellett használni. Az itt élők a körülményekhez képest normális életet éltek, iskolák és orvosi rendelők működtek, s különféle közösségi programokat szerveztek, sőt rendőrök vigyáztak a tábor békéjére, az egyenruhásokat pedig az internáltak közül választották ki.
 
Colorado kormányzója üdvözölte a japán-amerikaiak érkezését, ami akkoriban igen szokatlannak tetszett, mivel az 1941. december 7-i támadás után egyre nőtt a japánokkal szembeni bizalmatlanság. Eddig jeltelen tömegsírok se kerültek elő a tábor területéről, csak egy temető, amely azon japánok hősi áldozatvállalására emlékeztet, akik Európában harcolva estek el.
 
A denveri egyetem régészei 2005 óta folytatnak kutatásokat a területen, ahova idén nyáron ismét visszatérnek. A munka a felszín alatt és felett egyaránt folyik: a hagyományos ásatási munkálatok mellett földradaros vizsgálat is szerepel a tervben, de feldolgozzák az írásos és tárgyi forrásokat is.
 
Forrás: Múlt-kor

Hirdetés

További cikkek

A
A 25. órában vagyunk!

Minden családban keringenek történetek arról, mit is tett, vagy élt át egy rokon a II. világháborúban. Sokáig erről még beszélni sem volt ildomos, ám sok családban még ma is élnek azok az emberek, akik átélték a történelem egyik legnagyobb háborúját. Az ő történeteiket szeretnénk most megosztani, hogy azok is hallathassák a hangjukat, akik eddig nem tehették, vagy ma már nincsenek köztünk.

Bővebben
Látogatásaink

Az évek során igyekeztünk minél több - a világháborúhoz kapcsolódó - múzeumba, hadiparkba, haditechnikai bemutatóra és egyéb helyszínre eljutni. A gyűjteményünket olvasóink beküldött képeivel remélhetőleg tovább sikerül folyamatosan bővítenünk.

Tovább
Emlékművek

Hideg kő és/vagy fém mementói a múlt eseményeinek, a múlt embereinek és tetteiknek. Hidegek - mégis élnek. Naponta elmegyünk mellettük, mégis ritkán állunk meg, olvasunk el néhány nevet, és hajtunk fejet.

Tovább