Anyagi eszközeink nincsenek, ezek hiányában viszont hosszabb távon leküzdhetetlen nehézségbe ütközik e bázis fennmaradása. Honlapunk nonprofit, csapatunk tagjai puszta elhivatottságból teszik, amit tesznek. Ezért kérjük: akinek fontos e felület fennmaradása, e közösség további munkája, és üzenetünk eljuttatása minél szélesebb körbe, támogasson bennünket.
Vízalatti emlékmű lesz a világháborús tragédia helyszínén
1942. szeptember 25-én 1816 brit
hadifoglyot szállítottak a Lisbon Maru teherhajón a Kelet-Kínai
tengeren. Egy szerencsétlen baleset során azonban a hajót kilőtték, és
a japánok a foglyokat a hajóba zárva hagyták megfulladni. A túlélők a
roncs mielőbbi vizsgálatát sürgetik.
Hamarosan két búvárcsapat végzi
majd a keresést a Kelet-Kínai tenger zavaros vizében. Reményeik szerint
a hajóroncs környékét hadisírnak nyilváníthatják, és meg tudnak menteni
valamit - talán egy hajócsavart - a sokak megmenekülését jelentő közeli
szigeten felállítandó emlékmű számára. A néhány még ma is élő túlélő
számára a hajóroncs megkeresése és a tervezett emlékmű annak a
tragédiának az elismerését jelenti, ahol oly sok bajtársuk meghalt, és
amely hazájukban teljesen feledésbe merült. Az esemény a kínai médiában
a Japán elleni ellenállást jelképezi, a tragédia felelevenítése pedig
egy újabb fejezet lehet a súlyosan terhelt kínai-japán kapcsolatokban.
A Lisbon Maru fedélzetén a
második világháborús hadszínterekről rabszolgamunkára kiválasztott
hadifoglyokat szállította a japán kikötőkbe. Tony Banham, hongkongi
történész kutatásai során figyelt fel a hajóra, mert "ezen a
hitvány kis hajón többen vesztették életüket, mint a Titanicon. De míg
az utóbbira állandó figyelem irányul...a Lisbon Marut teljesen
elfelejtették" - írta Banham.
Ez valószínűleg annak is
köszönhető, hogy a hajót amerikaiak lőtték le, vagyis a brit katonák a
saját szövetségeseik miatt lelték halálukat. 1942. október 1-jén, nem
sokkal hajnal előtt egy amerikai tengeralattjáró vette észre a Lisbon
Marut, és mivel azt hitte, hogy japán csapatokat szállít, hat torpedót
lőtt ki rá. Ezek közül öt célt tévesztett, de egy a tatba csapódott. A
japánok a hajó elhagyása előtt bedeszkázták a fedélzeti nyílást, és hat
fegyveres őrt hagytak hátra, hogy egyetlen fogoly se menekülhessen meg.
A rabok 24 órán át ültek a
sötét, levegőtlen kamrába, miközben a víz folyamatosan emelkedett,
ezután azonban egy kis csoportnak sikerült kitörni és ártalmatlanná
tenni az őröket. Ezt követően a foglyok mindannyian szerettek volna
kitörni, a tolongás miatt azonban a hajó megdőlt, és elkezdett
süllyedni. Az egyik kamrában eltört a létra, és 70 fogoly szorult benn:
végig énekeltek, míg a hajó elsüllyedt. Mások mászás közben fulladtak
meg. Sokaknak sikerült kijutni, és a vízbe vetették magukat. A
vízben úszó foglyokra viszont a hajó körül cirkáló japán katonák lőttek
egyfolytában. Aki megpróbált felmászni egy csónakra, azt visszadobták,
és volt, akin egyszerűen áthajtottak.
Nyolc óra sodródás után
mintegy kétszázan érték el a Zhoushan szigetcsoport keleti partjait, de
néhányuk a sziklák között lelte halálát, amikor ki akart mászni í
vízből. Meztelenek és kimerültek voltak, a szigetlakók azonban
megetették és felöltöztették őket. A kínai halászok csónakba ültek,
hogy kimentsék a vízből a túlélőket. Ez a fejlemény a japánokat is arra
ösztönözte, hogy kihalásszák a még megmaradottakat.
A hajó
felmérésének tervét a kínai haditengerészet támogatja, és azt két kínai
televízió is figyelemmel kíséri majd. A merüléseket egy rendőrcsónakból
fogják indítani, és egy helikopter is a rendelkezésükre áll majd. A
Dive Xtras társaság két kamerákkal felszerelt, víz alatti járművet
bocsátott a kutatók rendelkezésére, amelyet általában tengeri bűnesetek
kinyomozásánál használnak. A roncsot szeretnék lefilmezni, hogy
megmutathassák a túlélőknek.
Szögre akasztották a fegyvert, dalra fakadtak, hangosan kurjongattak, megajándékozták egymást, sőt futballmérkőzést játszottak december végén a lövészárkok ellentétes oldalán küzdő katonák. A legtöbbször szó szerint fizikai összeborulásra csak a karácsony…
Az Ivo Dzsimáért folytatott küzdelem a második világháború csendes-óceáni hadszínterének egyik legvéresebb ütközete volt. A Kuribajasi tábornok vezette közel 22 ezres japán haderő a korábbi gyakorlattól eltérően nem a partvonal…
A USS Albacore (SS-218) egy Gato osztályú tengeralattjáró volt, amely a második világháború során a csendes-óceáni hadszíntéren teljesített szolgálatot 1944-es elsüllyedéséig. A roncsot víz alatti régészek találták meg a japán…
Minden családban keringenek történetek arról, mit is tett, vagy élt át egy rokon a II. világháborúban. Sokáig erről még beszélni sem volt ildomos, ám sok családban még ma is élnek azok az emberek, akik átélték a történelem egyik legnagyobb háborúját. Az ő történeteiket szeretnénk most megosztani, hogy azok is hallathassák a hangjukat, akik eddig nem tehették, vagy ma már nincsenek köztünk.
Az évek során igyekeztünk minél több - a világháborúhoz kapcsolódó - múzeumba, hadiparkba, haditechnikai bemutatóra és egyéb helyszínre eljutni. A gyűjteményünket olvasóink beküldött képeivel remélhetőleg tovább sikerül folyamatosan bővítenünk.
Hideg kő és/vagy fém mementói a múlt eseményeinek, a múlt embereinek és tetteiknek. Hidegek - mégis élnek. Naponta elmegyünk mellettük, mégis ritkán állunk meg, olvasunk el néhány nevet, és hajtunk fejet.