„Csak azért írtam alá, mert úgy gondoltam, hogy az idős gentleman kiváncsi az aláírásomra.” - Adolf Hitler

Második világháború

patreon reklamTámogass bennünket!
Anyagi eszközeink nincsenek, ezek hiányában viszont hosszabb távon leküzdhetetlen nehézségbe ütközik e bázis fennmaradása. Honlapunk nonprofit, csapatunk tagjai puszta elhivatottságból teszik, amit tesznek. Ezért kérjük: akinek fontos e felület fennmaradása, e közösség további munkája, és üzenetünk eljuttatása minél szélesebb körbe, támogasson bennünket. 

Vízalatti emlékmű lesz a világháborús tragédia helyszínén

1942. szeptember 25-én 1816 brit hadifoglyot szállítottak a Lisbon Maru teherhajón a Kelet-Kínai tengeren. Egy szerencsétlen baleset során azonban a hajót kilőtték, és a japánok a foglyokat a hajóba zárva hagyták megfulladni. A túlélők a roncs mielőbbi vizsgálatát sürgetik.

Hamarosan két búvárcsapat végzi majd a keresést a Kelet-Kínai tenger zavaros vizében. Reményeik szerint a hajóroncs környékét hadisírnak nyilváníthatják, és meg tudnak menteni valamit - talán egy hajócsavart - a sokak megmenekülését jelentő közeli szigeten felállítandó emlékmű számára. A néhány még ma is élő túlélő számára a hajóroncs megkeresése és a tervezett emlékmű annak a tragédiának az elismerését jelenti, ahol oly sok bajtársuk meghalt, és amely hazájukban teljesen feledésbe merült. Az esemény a kínai médiában a Japán elleni ellenállást jelképezi, a tragédia felelevenítése pedig egy újabb fejezet lehet a súlyosan terhelt kínai-japán kapcsolatokban.
lisbon1
A Lisbon Maru fedélzetén a második világháborús hadszínterekről rabszolgamunkára kiválasztott hadifoglyokat szállította a japán kikötőkbe. Tony Banham, hongkongi történész kutatásai során figyelt fel a  hajóra, mert "ezen a hitvány kis hajón többen vesztették életüket, mint a Titanicon. De míg az utóbbira állandó figyelem irányul...a Lisbon Marut teljesen elfelejtették" - írta Banham.

Ez valószínűleg annak is köszönhető, hogy a hajót amerikaiak lőtték le, vagyis a brit katonák a saját szövetségeseik miatt lelték halálukat. 1942. október 1-jén, nem sokkal hajnal előtt egy amerikai tengeralattjáró vette észre a Lisbon Marut, és mivel azt hitte, hogy japán csapatokat szállít, hat torpedót lőtt ki rá. Ezek közül öt célt tévesztett, de egy a tatba csapódott. A japánok a hajó elhagyása előtt bedeszkázták a fedélzeti nyílást, és hat fegyveres őrt hagytak hátra, hogy egyetlen fogoly se menekülhessen meg.
lisbon2
A rabok 24 órán át ültek a sötét, levegőtlen kamrába, miközben a víz folyamatosan emelkedett, ezután azonban egy kis csoportnak sikerült kitörni és ártalmatlanná tenni az őröket. Ezt követően a foglyok mindannyian szerettek volna kitörni, a tolongás miatt azonban a hajó megdőlt, és elkezdett süllyedni. Az egyik kamrában eltört a létra, és 70 fogoly szorult benn: végig énekeltek, míg a hajó elsüllyedt. Mások mászás közben fulladtak meg. Sokaknak sikerült kijutni, és a vízbe vetették magukat. A vízben úszó foglyokra viszont a hajó körül cirkáló japán katonák lőttek egyfolytában. Aki megpróbált felmászni egy csónakra, azt visszadobták, és volt, akin egyszerűen áthajtottak.

Nyolc óra sodródás után mintegy kétszázan érték el a Zhoushan szigetcsoport keleti partjait, de néhányuk a sziklák között lelte halálát, amikor ki akart mászni í vízből. Meztelenek és kimerültek voltak, a szigetlakók azonban megetették és felöltöztették őket. A kínai halászok csónakba ültek, hogy kimentsék a vízből a túlélőket. Ez a fejlemény a japánokat is arra ösztönözte, hogy kihalásszák a még megmaradottakat.

A hajó felmérésének tervét a kínai haditengerészet támogatja, és azt két kínai televízió is figyelemmel kíséri majd. A merüléseket egy rendőrcsónakból fogják indítani, és egy helikopter is a rendelkezésükre áll majd. A Dive Xtras társaság két kamerákkal felszerelt, víz alatti járművet bocsátott a kutatók rendelkezésére, amelyet általában tengeri bűnesetek kinyomozásánál használnak. A roncsot szeretnék lefilmezni, hogy megmutathassák a túlélőknek.

Forrás: Múlt-kor 

Hirdetés

További cikkek

A
A 25. órában vagyunk!

Minden családban keringenek történetek arról, mit is tett, vagy élt át egy rokon a II. világháborúban. Sokáig erről még beszélni sem volt ildomos, ám sok családban még ma is élnek azok az emberek, akik átélték a történelem egyik legnagyobb háborúját. Az ő történeteiket szeretnénk most megosztani, hogy azok is hallathassák a hangjukat, akik eddig nem tehették, vagy ma már nincsenek köztünk.

Bővebben
Látogatásaink

Az évek során igyekeztünk minél több - a világháborúhoz kapcsolódó - múzeumba, hadiparkba, haditechnikai bemutatóra és egyéb helyszínre eljutni. A gyűjteményünket olvasóink beküldött képeivel remélhetőleg tovább sikerül folyamatosan bővítenünk.

Tovább
Emlékművek

Hideg kő és/vagy fém mementói a múlt eseményeinek, a múlt embereinek és tetteiknek. Hidegek - mégis élnek. Naponta elmegyünk mellettük, mégis ritkán állunk meg, olvasunk el néhány nevet, és hajtunk fejet.

Tovább