„Csak azért írtam alá, mert úgy gondoltam, hogy az idős gentleman kiváncsi az aláírásomra.” - Adolf Hitler

Második világháború

patreon reklamTámogass bennünket!
Anyagi eszközeink nincsenek, ezek hiányában viszont hosszabb távon leküzdhetetlen nehézségbe ütközik e bázis fennmaradása. Honlapunk nonprofit, csapatunk tagjai puszta elhivatottságból teszik, amit tesznek. Ezért kérjük: akinek fontos e felület fennmaradása, e közösség további munkája, és üzenetünk eljuttatása minél szélesebb körbe, támogasson bennünket. 

Hitler hamvai

Vlagyimir Gumenjuk, egy orosz hadnagy 1970-ben az NDK-ban elégette Adolf Hitler földi maradványait, majd a hamvakat szétszórta. A 64 éves nyugalmazott alezredes most beszélt erről először nyilvánosan, a helyszínt azonban nem volt hajlandó megnevezni.

Az utasítás egyenesen Moszkvából érkezett: `kívánatos lenne elhamvasztással megsemmisíteni a maradványokat`. A Führer mellett Eva Braunt, valamint a Goebbels-házaspárt is teljes titokban hamvasztották el.

A 64 éves Vlagyimir Gumenjuk nyugalmazott alezredes, aki jelenleg egy Uljanovszki szálloda igazgató-helyettese, az NTV televíziónak és Obscsaja Gazetának azt mondta, hogy a III. Birodalom vezérének, feleségének, valamint a Goebbels-házaspárnak maradványait egészen 1970-ig az akkori NDK-ban őrizték, és ekkor kaptak parancsot azok megsemmisítésére.

`Tele van a világ neonácikkal. Valószínűleg sokan elzarándokoltak volna a hamvakhoz, még az is lehet, hogy emlékművet emeltek volna nekik` - mondta Gumenjuk, aki, mint elmondta, az egyedüli még életben lévő résztvevője az akciónak.

1970-ben Gumenjuk hadnagyi rangban az NDK-ban, Magdeburgban szolgált, a III. szovjet hadsereg különleges alakulatánál. Ez az egység őrizte azokat a faládákat, amelyek Hitlernek és társainak összeégett maradványait rejtették azóta, hogy 1945. májusában megtalálták őket a berlini kancellária romjai között. Ezeket a lőszeres ládákat korábban kétszer kiásták, majd újra eltemették, amikor az alakulat más garnizonba költözött.

1970. március 13-án Jurij Andropov, a KGB főnöke, a későbbi szovjet főtitkár levelet írt Leonyid Brezsnyevnek, az akkori főtitkárnak, mely szerint `kívánatos lenne elhamvasztással megsemmisíteni a maradványokat` a rejtekhelyükön esedékes munkálatok miatt.

Gumenjuk és két bajtársa április 5-e virradóra kapta meg a parancsot az akció végrehajtására. A ládákat egy nagy sátor alatt találták meg 1, 7 méterrel a föld alatt. Mivel a műveletnek teljesen titokban kellett maradnia, a három katona egy dzsipbe pakolta a ládákat és hajnalban elindult egy előre meghatározott helyszínre, egy folyó partjára. Álcázásul magukkal vitték horgászbotjukat is. A kijelölt ponton, amely az útról láthatatlan volt, lelocsolták a ládákat benzinnel, és meggyújtották őket. Gumenjuk ezt követően összegyűjtötte a hamvakat egy durva vászonzsákba, (ezt a mai napig őrzi), füves földdel takarta le a tűz helyét, majd egy magaslatról szétszórta, ami még megmaradt a legfőbb náci vezérekből.

`Egy pillanatig tartott az egész. Egy kis barna felhő volt, amely néhány másodperc alatt szétoszlott` - mesélte az egykori katonatiszt.

Azt a titkot azonban, hogy pontosan hol ért véget egyszer s mindenkorra Hitler testének pályafutása, Gumenjuk magával akarja vinni a sírba.

Forrás: Múlt-kor

Hirdetés

További cikkek

A
A 25. órában vagyunk!

Minden családban keringenek történetek arról, mit is tett, vagy élt át egy rokon a II. világháborúban. Sokáig erről még beszélni sem volt ildomos, ám sok családban még ma is élnek azok az emberek, akik átélték a történelem egyik legnagyobb háborúját. Az ő történeteiket szeretnénk most megosztani, hogy azok is hallathassák a hangjukat, akik eddig nem tehették, vagy ma már nincsenek köztünk.

Bővebben
Látogatásaink

Az évek során igyekeztünk minél több - a világháborúhoz kapcsolódó - múzeumba, hadiparkba, haditechnikai bemutatóra és egyéb helyszínre eljutni. A gyűjteményünket olvasóink beküldött képeivel remélhetőleg tovább sikerül folyamatosan bővítenünk.

Tovább
Emlékművek

Hideg kő és/vagy fém mementói a múlt eseményeinek, a múlt embereinek és tetteiknek. Hidegek - mégis élnek. Naponta elmegyünk mellettük, mégis ritkán állunk meg, olvasunk el néhány nevet, és hajtunk fejet.

Tovább