„A jelenlegi helyzetet számunkra adott lehetőségnek, nem pedig katasztrófának kell tekinteni." - Dwight D. Eisenhower

Második világháború

patreon reklamTámogass bennünket!
Anyagi eszközeink nincsenek, ezek hiányában viszont hosszabb távon leküzdhetetlen nehézségbe ütközik e bázis fennmaradása. Honlapunk nonprofit, csapatunk tagjai puszta elhivatottságból teszik, amit tesznek. Ezért kérjük: akinek fontos e felület fennmaradása, e közösség további munkája, és üzenetünk eljuttatása minél szélesebb körbe, támogasson bennünket. 

Holokausztot vitt volna Rommel a Közel-Keletre

Erwin Rommel, a sivatagi róka legendája a mai napig él, hiszen sokak szerint ő volt a második világháború egyik leginkább tisztességes katonája. Egy, a héten bemutatásra került dokumentumfilm azonban a képet azzal árnyalja, hogy bemutatja: győzelmeinek köszönhetően a holokauszt a Közel-Keletre is eljuthatott volna.

Ha Erwin Rommel, az ellenfelei által is tisztelt zseniális taktikus sikerrel eljutott volna Észak-Afrikába és Palesztinába, akkor az valószínűleg megpecsételte volna az ott élő többezres zsidó közösség sorsát, akik az európai náci terror elől menekültek oda. A német ZDF csatornán bemutatott új dokumentumfilm azt is megpróbálja bemutatni, hogy Rommel hadjárata egyáltalán nem volt olyan dicsőséges, mint az sokan a mai napig gondolják.

A film alapjául azok a kutatási eredmények szolgáltak, amelyeket két stuttgarti történész, Klaus-Michael Mallmann és Martin Cüppers dolgoztak ki. Szerintük ugyanis Hitlernek komoly tervei voltak a holokauszt közel-keleti exportálására. A nácik ezért szövetséget kötöttek az arab nacionalistákkal, akik szerettek volna egyszer és mindenkorra megszabadulni a palesztinai zsidó menekültektől. Hitlert az arab világ is szívesen fogadta volna, és egyes napilapok a német diktátort egyenesen a prófétához hasonlították. A sivatagi róka ekkor nagyjából a Führerhez hasonló népszerűséget élvezett a közel-keleti országokban, ahol gyakorta köszöntek "Heil Rommel"-lel.

rommel

Az arabok nagy része abban bízott, hogy a német felszabadítják őket a britek és a franciák gyarmati uralma alól. Hitler 1941 novemberében Berlinben fogadta a száműzött jeruzsálemi nagymuftit, Muhammad Amin al-Husszeinit, és biztosította támogatásáról. A Führer a találkozó után - a később Jasszer Arafatot is támogató - vezetőnek havi 750 ezer birodalmi márkát utaltatott át az új dzsihád elkezdésére. A faji ideológiát is ennek megfelelően módosították: az SS-be arab önkénteseket is felvettek, és a Balkánon élő muszlimokat pedig a fajilag értékes európai népek közé sorolták. Arról viszont egyáltalán nem esett szó, hogy Hitler az arabokat is alsóbbrendűnek tartotta.

Eközben az Észtak-Afrikában harcoló Afrikakorps kötelékében 1942. júliusában különleges egységet hoztak létre a térségben élő zsidók szervezett meggyilkolására. Az egységet Walther Rauff SS alezredes vezette, akik korábban az európai mobil gázkamrák bevezetésében jeleskedett. Rauff és emberei a civil területek felügyeletére is figyeltek, azaz az ő irányításával végezték az ott élők kirablását. Rauff kommandója sikeresen dolgozott: csak Dzserba szigetén 43 kiló aranyat gyűjtöttek be, majd azt a többi kinccsel együtt Korzikára szállították át. Az aranynak azonban nyoma veszett, és Rommel elveszett kincsét azóta kincsvadászok és búvárok nemzedékei keresik.

Az SS terveit az el-alameini vereség sem húzhatta keresztül: Tunéziában munkatáborokat hoztak létre, és fél év alatt közel 2500 helyi zsidót öltek meg. A dokumentumfilm szerint azt a tényt egyáltalán nem szabad elhallgatni, hogy a táborok fenntartását és a kivégzéseket a reguláris hadsereg tagjai és tisztjei végezték.

A film akotói, Jörg Müllner és Jean-Christoph Caron szerint az észak-afrikai hadműveletek tisztasága csupán egy legenda, és bár Rommel nem volt rasszista fanatikus, győzelmeivel azonban a későbbi pusztításokat készítette elő. A tábornok megítélése a film alkotói szerint a hadjárat bukásának, majd későbbi öngyilkosságának köszönhető, amely heroizálta őt.

Forrás: Múlt-kor

Hirdetés

További cikkek

A
A 25. órában vagyunk!

Minden családban keringenek történetek arról, mit is tett, vagy élt át egy rokon a II. világháborúban. Sokáig erről még beszélni sem volt ildomos, ám sok családban még ma is élnek azok az emberek, akik átélték a történelem egyik legnagyobb háborúját. Az ő történeteiket szeretnénk most megosztani, hogy azok is hallathassák a hangjukat, akik eddig nem tehették, vagy ma már nincsenek köztünk.

Bővebben
Látogatásaink

Az évek során igyekeztünk minél több - a világháborúhoz kapcsolódó - múzeumba, hadiparkba, haditechnikai bemutatóra és egyéb helyszínre eljutni. A gyűjteményünket olvasóink beküldött képeivel remélhetőleg tovább sikerül folyamatosan bővítenünk.

Tovább
Emlékművek

Hideg kő és/vagy fém mementói a múlt eseményeinek, a múlt embereinek és tetteiknek. Hidegek - mégis élnek. Naponta elmegyünk mellettük, mégis ritkán állunk meg, olvasunk el néhány nevet, és hajtunk fejet.

Tovább