Iskoláskorú fiatalokat tereltek ki urániumot bányászni Isikavában, ahol a világháború utolsó évében Japán elkeseredetten küzdött azért, hogy megépítse első atomfegyverét.
A világháború utolsó hónapjaiban Ariga Kivamu több diáktársaival együtt a hegyvidéki Ishikawában találta magát, ahol azt az utasítást kapták, hogy barnás, fekete színű kövek után kutakodjanak. Csak a világháború után tudta meg, mivel is foglalkozott valójában. „Azokból a kövekből, amiket kiástok, fiúk, egy gyufásskatulya méretű fegyvert készítünk, amivel egész New Yorkot elpusztíthatjuk” – mondta a ma 81 éves japán férfinak egyik feljebbvalója. Mint utóbb kiderült, Ariga Japán titkos atomprogramjában vett részt.
„Fogalmunk sem volt, mit csinálunk – radioaktív urániumot kellett bányásznunk a bombához” – mondta el Ariga. „Most, 66 évvel a történtek után ismét radioaktív sugárzásnak vagyunk kitéve” – tette hozzá aggódva. A hegyek övezte bányaváros ugyanis Fukusima prefektúrában található, így nem csoda, hogy a fél évvel ezelőtti atomszerencsétlenség arra késztette a térség lakóit, hogy az alternatív energia árnyoldalára hívják fel a figyelmet.
„Talán Fukusimára szabták ki azt a szerencsétlen szerepet, hogy figyelmeztessen a nukleáris energia veszélyeire” – mondta el Hasimotó Ecuó amatőr történész, aki a helyszínen egyszobás múzeumot tart fenn önkéntes alapon. Történészek az amerikai atomprogrammal összehasonlítva elhanyagolható jelentőségű eseménynek, utolsó erőfeszítésnek tartják Japán nukleáris programját, amelyből kettő is indult a háború utolsó évében.
A titkos programra a háború végeztével derült fény, de a gazdasági nagyhatalmi szerepre áhítozó Japán érthető módon mindent megtett annak érdekében, hogy elfelejtse múltjának sötét éveit. A kilencvenes évek óta a média is egyre élénkebben érdeklődik a téma iránt, de még az oly fontos részletek, mint amilyen az atomprogram, könnyen feledésbe merülnek, mivel Japán "megszokta", hogy magát elsősorban az amerikai atomtámadás áldozatának tüntesse fel.
Ariga meg van róla győződve, hogy az elkészült fegyvert Japán bevetette volna. Józan történészek szerint ez igen távoli lehetőség volt, mivel nemhogy az építésig, de a tervezésig sem jutottak el a mérnökök. A háború után szinte senki nem beszélt a helyiek közül az élményekről, s egyetlen olyan eset sem ismert, hogy valaki sugárfertőzést kapott volna. Nem kevesen voltak azonban olyanok, akik attól féltek, hogy a hirosimai és nagaszakai túlélőkhöz hasonlóan nehezen kapnak munkát, s nem találnak párt maguknak.
Forrás: Múlt-kor
