Anyagi eszközeink nincsenek, ezek hiányában viszont hosszabb távon leküzdhetetlen nehézségbe ütközik e bázis fennmaradása. Honlapunk nonprofit, csapatunk tagjai puszta elhivatottságból teszik, amit tesznek. Ezért kérjük: akinek fontos e felület fennmaradása, e közösség további munkája, és üzenetünk eljuttatása minél szélesebb körbe, támogasson bennünket.
Koncentrációs táborokba vitték volna a britek a zsidókat
Az Angol Nemzeti Levéltárban a
titkosítás alól hétfőn feloldott dokumentumokból kiderül, hogy a brit
kormányzat 1947-ben a palesztin mandátumterület határáról több ezer
zsidó menekültet fordított vissza Németországba, és helyezte el őket
ideiglenes táborokban, a világ közvéleményének tiltakozása ellenére.
Alig két évvel azután, hogy a
világ közvéleménye is tudomást szerzett a nagyszabású népirtásról,
amelynek során hatmillió zsidót öltek meg a náci haláltáborokban, a
zsidó menekültek ügye újabb felháborodást váltott ki.
1947-ben
az Exodus fedélzetén utazó zsidók illegálisan próbáltak bejutni
Palesztinába, amikor az ENSZ már arról vitázott, hogy zsidó országot
alapítanának a palesztin területeken. A britek továbbra is a
mandátumterület felett őrködtek, és legfőbb céljuknak azt tekintették,
hogy az arabok és zsidók közötti demográfiai egyensúly megőrzése miatt
senkit ne engedjenek be az országba. Így járt az Exodus is, ám a hajó
és annak fedélzetén utazó 4000 zsidó sorsa mind humanitárius, mind
pr-szempontból katasztrófává vált a britek számára.
Az esetnek azonban igen sok máig
ismeretlen részlete van - derül ki abból a több ezer oldalas
dokumentációból, amit most mutattak be a levéltárban. Az angolok nem
tudtak mihez kezdeni az Exodusról átvett zsidókkal, akiket először
három kisebb gőzösön helyeztek el. A kormányzat hosszas hezitálás után
döntött úgy, hogy visszaküldi őket Németország angolok által megszállt
zónájába, ahol a zsidókat táborokban helyezték volna el.
A
dokumentumokból kirajzolódik, hogy a brit döntéshozók kezdettől tudták:
ha a zsidókat visszaküldik Németországba, és a holokauszt után nem
sokkal újra elkülönítő táborokban helyezik el őket, az világszerte
felháborodást válthat ki. Mark Dunton, a levéltár modern történelemmel
foglalkozó kutatója szerint a brit nézőpontot most ismerhetjük meg
először, és azokból kirajzolódik, hogy a britek nagyon tartottak attól
hogy rájuk sütik a bélyeget: ők is koncentrációs táborokban helyezik el
a zsidókat.
Egy Franciaországban állomásozó
brit diplomata 1947-ben arra figyelmeztette a külügyet, hogy a döntés
hatalmas nyilvánosságot, sajtóbotrányokat és esetleges felkeléseket
válhat ki. Szerinte ezt azzal kell megelőzni, hogy a sajtót mindenről
tájékoztatni kell, és azt kell mondani nekik, hogy a zsidók részlegesen
szabadok maradnak. Egy másik táviratban a külügy augusztus 19-én azzal
magyarázta a döntést, hogy a németországi brit megszállási övezet az
egyetlen olyan terület az egész világon, ahol ennyi embert megfelelő
módon tudnak kezelni és kordában tartani. Három nappal később egy másik
táviratban már arra figyelmeztették a diplomatákat, hogy minden esetben
cáfolják meg a vádat, miszerint a zsidókat az egykori koncentrációs
táborokban helyeznék el.
Augusztus 22-én arról tudósítottak,
hogy a táborokat nem fogják német őrök vigyázni, és a briteket is elég
hamar visszavonják majd. Augusztus 30-án azonban változott a terv: a
washingtoni brit nagykövetség titkos táviratában arra figyelmeztetett,
hogy az Irgun és Stern radikális terrorcsoportjai támadást terveznek az
angolok ellen.
Az Exodus utasainak többsége végül sikeresen
megérkezett Németországba, ám páran megsebesültek a britekkel való
összetűzésben. Az angol jelentések szerint ekkor felmerült, hogy
könnygázt is bevetnének a zsidók ellen, ám ezt meg sem próbálták, mert
attól féltek, hogy csak elmérgesítené a helyzetet. "A zsidók hajlamosak
pánikolni" - áll a dokumentumban.
A tömegmozgatást az sem
könnyítette meg, hogy a hajók kiürítése után az egyikben időzített
bombát találtak, és a táviratok szerint annak még a korábban fel
kellett volna robbannia. A legtöbb menekült aztán nem sokkal később egy
ciprusi katonai táborba került, ahonnan aztán 1948-ban, az új állam
kikiáltásakor ők is távozhattak.
Szögre akasztották a fegyvert, dalra fakadtak, hangosan kurjongattak, megajándékozták egymást, sőt futballmérkőzést játszottak december végén a lövészárkok ellentétes oldalán küzdő katonák. A legtöbbször szó szerint fizikai összeborulásra csak a karácsony…
Az Ivo Dzsimáért folytatott küzdelem a második világháború csendes-óceáni hadszínterének egyik legvéresebb ütközete volt. A Kuribajasi tábornok vezette közel 22 ezres japán haderő a korábbi gyakorlattól eltérően nem a partvonal…
A USS Albacore (SS-218) egy Gato osztályú tengeralattjáró volt, amely a második világháború során a csendes-óceáni hadszíntéren teljesített szolgálatot 1944-es elsüllyedéséig. A roncsot víz alatti régészek találták meg a japán…
Minden családban keringenek történetek arról, mit is tett, vagy élt át egy rokon a II. világháborúban. Sokáig erről még beszélni sem volt ildomos, ám sok családban még ma is élnek azok az emberek, akik átélték a történelem egyik legnagyobb háborúját. Az ő történeteiket szeretnénk most megosztani, hogy azok is hallathassák a hangjukat, akik eddig nem tehették, vagy ma már nincsenek köztünk.
Az évek során igyekeztünk minél több - a világháborúhoz kapcsolódó - múzeumba, hadiparkba, haditechnikai bemutatóra és egyéb helyszínre eljutni. A gyűjteményünket olvasóink beküldött képeivel remélhetőleg tovább sikerül folyamatosan bővítenünk.
Hideg kő és/vagy fém mementói a múlt eseményeinek, a múlt embereinek és tetteiknek. Hidegek - mégis élnek. Naponta elmegyünk mellettük, mégis ritkán állunk meg, olvasunk el néhány nevet, és hajtunk fejet.