Anyagi eszközeink nincsenek, ezek hiányában viszont hosszabb távon leküzdhetetlen nehézségbe ütközik e bázis fennmaradása. Honlapunk nonprofit, csapatunk tagjai puszta elhivatottságból teszik, amit tesznek. Ezért kérjük: akinek fontos e felület fennmaradása, e közösség további munkája, és üzenetünk eljuttatása minél szélesebb körbe, támogasson bennünket.
Anna Frank eddig ismeretlen
képeslapjára bukkant egy holland iskolaigazgató, aki a náci
zsidóüldözés elől éveken át egy amszterdami házban rejtőző, majd végül
halálba hurcolt lányról készült kiállítást rendezni iskolájában május
5., a második világháború áldozatainak hollandiai emléknapja, egyben a
felszabadulás napja alkalmából.
Korabeli anyag után kutatva
antikvárius apjának képeslapgyűjteményében talált rá az Anna által
aláírt, Aachenből feladott újévi üdvözletre. Anna ebben a német
városban élt 1937-ben, még azelőtt, hogy családjával a nácik elől
Hollandiába menekült volna. Itt adta fel újévi üdvözletét S. (Sanne)
Ledermann nevű barátnőjének, a lapon harang és négylevelű lóhere
látható.
Az amszterdami Anna Frank
alapítvány meg szeretné venni az antikváriustól a lapot, amelynek
párja, egy Anna által frankfurti barátnőjének ugyanakkor - a későbbi
drámához képest még békeidőben - írt üdvözlet már a birtokában van.
Ennek aligha lesz akadálya, mert - mint szóvivője közölte - úgy tűnik,
hogy a képeslapgyűjtő számára nem a pénz a fontos.
Anna Frank
(1929-1945) németországi holland zsidó család kisebbik gyermeke volt, a
család a németországi zsidóüldözés elől Amszterdamba költözött, s
amikor oda is bevonultak a nácik, a saját házában elrejtőzött. Anna
1942. június 12. és 1944 augusztus 1-je között vezetett, őszinte és
irodalmi értékű naplójában hű képet festett Hollandia német
megszállásának éveiről.
A rejtekhelyet a nácik felfedezték, a
családot koncentrációs táborba küldték és Anna nem sokkal 16.
születésnapja előtt életét vesztette a Bergen Belsen-i koncentrációs
táborban. Csodálatos módon fennmaradt naplója 1947-ben jelent meg
először édesapja, Otto Franknak, a család egyetlen túlélőjének
gondozásában.
Azóta milliók olvasták a világ számos nyelvén, színpadra is átdolgozták, a darab Budapesten is nagy sikert aratott.
Szögre akasztották a fegyvert, dalra fakadtak, hangosan kurjongattak, megajándékozták egymást, sőt futballmérkőzést játszottak december végén a lövészárkok ellentétes oldalán küzdő katonák. A legtöbbször szó szerint fizikai összeborulásra csak a karácsony…
Az Ivo Dzsimáért folytatott küzdelem a második világháború csendes-óceáni hadszínterének egyik legvéresebb ütközete volt. A Kuribajasi tábornok vezette közel 22 ezres japán haderő a korábbi gyakorlattól eltérően nem a partvonal…
A USS Albacore (SS-218) egy Gato osztályú tengeralattjáró volt, amely a második világháború során a csendes-óceáni hadszíntéren teljesített szolgálatot 1944-es elsüllyedéséig. A roncsot víz alatti régészek találták meg a japán…
Minden családban keringenek történetek arról, mit is tett, vagy élt át egy rokon a II. világháborúban. Sokáig erről még beszélni sem volt ildomos, ám sok családban még ma is élnek azok az emberek, akik átélték a történelem egyik legnagyobb háborúját. Az ő történeteiket szeretnénk most megosztani, hogy azok is hallathassák a hangjukat, akik eddig nem tehették, vagy ma már nincsenek köztünk.
Az évek során igyekeztünk minél több - a világháborúhoz kapcsolódó - múzeumba, hadiparkba, haditechnikai bemutatóra és egyéb helyszínre eljutni. A gyűjteményünket olvasóink beküldött képeivel remélhetőleg tovább sikerül folyamatosan bővítenünk.
Hideg kő és/vagy fém mementói a múlt eseményeinek, a múlt embereinek és tetteiknek. Hidegek - mégis élnek. Naponta elmegyünk mellettük, mégis ritkán állunk meg, olvasunk el néhány nevet, és hajtunk fejet.