A német szárazföldi haderő utolsó nagy támadása a II. világháború folyamán. A német vezetés a végsőkig ragaszkodott Magyarország Dunántúlon lévő ásványkincseihez, és élelmiszerkészleteihez. Utolsó esélyt láttak egy erős ellentámadásra, mely megakaszthatja az orosz előrenyomulást.
A hadművelet 1945. március 6-án indult a Velencei-tó és a Balaton közötti frontszakaszról. A hadműveletben részt vett a 6. SS páncélos hadsereg Josef „Sepp" Dietrich parancsnoksága alatt, kiegészülve a 6. hadsereg, illetve a megmaradt 3. magyar hadsereg erőivel, mintegy 140000 katona, 700 harckocsi, valamint több ezer löveg és aknavető. Ezzel egy időben, Somogyban a 2. német páncélos hadsereg indított támadást Kaposvár irányába. Itt kisebb sikereket érnek el, és néhány kilométerre visszaszorítják az oroszokat.
Az F hadseregcsoport pedig Észak-Kelet felé próbált nyomulni. A folyamatos német erőátcsoportosítások, valamint a kedvezőtlen időjárás, és a 3. Ukrán Front által kiépített védőállások hamar összezúzták a németek az irányú terveit, hogy elérjék a Dunát. Március 14-ére az oroszok jelentősen visszaszorítják mind a német páncélos, mind a lovas, és egyéb motorizált alakulatokat, az egész arcvonalon.
Hitler mindenféle meghátrálást a gyávaság és árulás jeleként értelmez, és megtilt bármiféle visszavonulást. Március 15-16-án a szovjet haderő elsöprő erővel indítja meg a Velencei-tótól északra a Bécsi hadműveletet, és ezzel egy időben összeomlik a tavaszi ébredés. Néhány kisebb faluban (Mesztegnyő, Hosszúvíz, Böhönye) még néhány napig kitartanak ugyan német alakulatok, de ők is hamar fölmorzsolódnak.
A tavaszi ébredés hadművelet maximális kiterjedésekor a németek délen a Siófok-Mezőkomárom-Simontornya vonalat, míg északon a Börgöndi térséget a Sárkeresztúr vonalat érték el.
