„Az egyetlen dolog, amitől félnünk kell, az maga a félelem." - Franklin D. Roosevelt

II. világháború - masodikvh.hu

A leningrádi blokád, 1941-44

Összefoglaló

Hitler parancsára a német Észak Hadseregcsoport és finn szövetségesei 1941 szeptemberében, nem kockáztatva meg a nagy veszteségekkel járó városi harcokat, visszavonultak Leningrád pereméről. Szeptember 25-én pedig, állandó bombázással és ágyúzással, megkezdődött a város ostroma. A lakosság felkészült az utcai harcokra: polgárőrséget hoztak létre, s 27 kilométer hosszan védőállásokat építettek, valamint tankcsapdákat ástak.

blokad1
Barikád a városon belül

Zsukov marsall parancsára aknamezőkkel és hajókról leszerelt ágyukkal erősítették meg a város védelmét. Augusztus végére több mint 600 000 embert evakuáltak, de október elejére a kb. 3,5 milliós lakosságnak már csak 20 napra elegendő élelmiszere maradt. Félmillióan élelmiszerjegyre sem voltak jogosultak, s a nagy éhínségben az emberek lassanként kénytelenek voltak megenni különféle háziállatokat, majd bőrdarabokból és a falról lekapart tapétaragasztóból főztek levest. Az éhezés és hideg még a legerősebbeket is legyűrte, s 1942 januárjától már naponta ötezren haltak meg a körülzárt városban.

Volt azonban egy rés a blokádon, így mikor novemberben befagyott a Leningrádtól északnyugatra lévő Ladoga-tó, a Tyihvinig előretolt német a vonalak mögül - 380 kilométeres távolságból - a jég hátán szállították az utánpótlást a városba. Ez volt „az élet útja". Decemberben a Vörös hadsereg elfoglalta a vasúti csomópontot: Tyihvint, ezzel egyharmadával lerövidítette az utat, és lehetővé tette több mint félmillió civil kimenekítését.

blokad3
 
1942 tavaszára némiképp normalizálódott a helyzet: ismét elkezdtek működni a gyárak, s a parkokban és a járdaszélen termesztett zöldséget amerikai, ausztrál és új-zélandi élelmiszersegélyek egészítették ki.1943 januárjában a szovjet csapatoknak sikerült egy szárazföldi folyosót is nyitniuk a tótól délre a város felé, amelyet már ezután a vonatok is elértek. Az ostrom azonban 1944. január 27-ig folytatódott - a város ekkor került ki végleg a visszaszorított németek ágyúinak lőtávolából. A 890 napos blokád és ostrom idején a becslések szerint kb. egymillió leningrádi halt meg az éhezés, a betegségek, a hideg és a német belövések következtében.
 
Felhasznált szakirodalom
H. P. Willmott – Robin Cross – Charles Messenger: A második világháború, A leningrádi blokád (fordította: Kállai Tibor), Gabo Kiadó, Budapest, 2006, 152. old
 

Írta: Zeki

Hirdetés

További cikkek

A
A 25. órában vagyunk!

Minden családban keringenek történetek arról, mit is tett, vagy élt át egy rokon a II. világháborúban. Sokáig erről még beszélni sem volt ildomos, ám sok családban még ma is élnek azok az emberek, akik átélték a történelem egyik legnagyobb háborúját. Az ő történeteiket szeretnénk most megosztani, hogy azok is hallathassák a hangjukat, akik eddig nem tehették, vagy ma már nincsenek köztünk.

Bővebben
Látogatásaink

Az évek során igyekeztünk minél több - a világháborúhoz kapcsolódó - múzeumba, hadiparkba, haditechnikai bemutatóra és egyéb helyszínre eljutni. A gyűjteményünket olvasóink beküldött képeivel remélhetőleg tovább sikerül folyamatosan bővítenünk.

Tovább
Emlékművek

Hideg kő és/vagy fém mementói a múlt eseményeinek, a múlt embereinek és tetteiknek. Hidegek - mégis élnek. Naponta elmegyünk mellettük, mégis ritkán állunk meg, olvasunk el néhány nevet, és hajtunk fejet.

Tovább