1940 októberében, amikor az olasz csapatok behatoltak Görögországba, az angol hadiflotta egyik fontos feladata az volt, hogy Egyiptom és Görögország között biztosítsa a csapatok és a haditechnikai eszközök szállítását. Nyilvánvalóvá vált, hogy célszerű lesz mielőbb végrehajtani a már rég tervbe vett hadműveletet, az olasz hadiflotta Tarantóban összpontosított főerőinek a megsemmisítését. Az angol felderítés megállapította, hogy az olasz támaszpont védelme, különösen légvédelme, nem elég erős, a hajók összezsúfolódtak, a támaszponton tehát kitűnő célt nyújtanak a repülőerők számára. A tarantói haditengerészeti támaszpont elleni hadműveletben részt vett csaknem az egész földközi-tengeri angol flotta (5 csatahajó, 1 hordozó, 8 cirkáló és 22 torpedóromboló).
1940. november 11-én este az angol flotta befejezte erői szétbontakoztatását. A főcsapást a repülőgéphordozó csoport hajtotta végre, amely az Illustrious hordozóból és a közvetlen biztosítás nyolc hajójából (4 cirkálóból, 4 torpedórombolóból) állt.
A torpedó- és bombatalálatok elsüllyesztették a Conte di Cavour csatahajót, a Giulio Cesare csatahajó zátonyra futott, és ugyanez lett a sorsa a három torpedótalálatot kapott Littorio csatahajónak is. A bombáktól megsérült még 1 éppen épülő repülőgép-hordozó, 1 csatacirkáló és 1 torpedóromboló. Az olasz flotta vesztesége igen érzékeny volt. Az angolok mindössze 2 torpedóvető repülőgépet vesztettek.
A tarantói haditengerészeti támaszpont elleni támadás után megszilárdult Angliának a nagy felszíni hadihajókban mutatkozó fölénye a Földközi-tengeren. Ez lehetővé tette a brit admiralitás számára, hogy haditengerészeti erőinek egy részét átdobja az Atlanti-óceánra.
Az olasz hadihajókra Tarantóban mért csapás azonban nem jelentette az olasz flotta teljes szétzúzását. Ezért az angol flotta jelentős erőit a Földközi-tengeren hagyták. Egy hadihajócsoport a konvojokat kísérte, egy másikat a part mentén tevékenykedő hajórajhoz osztottak be, amely rendszeres tűztámogatást nyújtott az észak-afrikai angol csapatok tengerparti szárnyának. Ebbe a feladatba esetenként bevonták a földközi-tengeri flotta Alexandriában elhelyezett főerőit is. 1941. január 3-án például egy 3 csatahajóból, 1 repülőgép-hordozóból és 1 torpedóromboló-flottillából álló angol hajóraj hatalmas tüzérségi tüzet zúdított a Bardia körzetében levő olasz csapatokra és védelmi létesítményekre. Ez meggyorsította az olasz csoportosítás kapitulációját.
