A Csatorna-futam néven elhíresült akció során a Brestben tartózkodott német hajóhad egységei a La- Manche csatornán áttörtek, és eljutottak a hazai kikötőkbe.
A Scharnhorst, és a Gneisenau csatacirkálók már 1941 márciusa óta az Atlanti- oceánon tevékenykedtek. Eredetileg a Bismarckkal és a Prinz Eugennal közösen kellett volna működniük, de a Gneisanau a brit repülők által okozott sérülések miatt nem futhatott ki, a, Scharnhorstnak pedig kazánhibái voltak. A Bismarck rövid időn belül elpusztult, a Prinz Eugen pedig június 1-én érkezett Brest kikötőjébe. A három német hajó hosszú hónapokon át nem tudott kijutni a Brestből. Hitler úgy döntött, hogy megerősíti a Norvégiában lévő tengeri erőket a Szovjetúnióba tartó konvojok támadására, és az odaküldendő erők listáján volt a Brestben lévő 3 nagy hadihajó is.
A németek két lehetőség közül választhattak. Az első lehetőség egy háromezer mérföldes tengeri út, amely során az észak- atlanti vizeken megkerülik a brit- szigeteket, és a Dán- szoroson át érkeznének meg, de tartottak a Scapa Flowban horgonyzó Home Fleet fenyegetésétől. A második lehetőség az a La- Manche csatornán való áttörés amit a parti tüzérség, aknamezők, a brit partok kellemetlen közelsége és a RAF tett kockázatossá. A német vezetés az utóbbit választotta, mert ezt tartotta praktikusabbnak ennél egy nagy előnnyel, a meglepetés erejével is számolhattak.
Erich Raeder vezértengernagy sokáig ellenezte az akciót, de végülis kénytelen volt belenyugodni és utasította Otto Schniewind altengernagyot, hogy dolgozza ki a tervet. A hadművelet a „ Cerebus” fedőnevet kapta, lebonyolítására Otto Cilliax tengernagyot, a csoport parancsnokát nevezték ki. A hadműveletért a Nyugati Tengerészeti Parancsokság vezetője, Alfred Saalwächter tengernagy volt a felelős.
Tehát az akcióban részt vett a két csatacirkáló, a Scharnhorst és a Gneisenau , a Prinz Eugen nehézcirkáló, 6 romboló, 14 torpedónaszád, 26 E- hajó, 32 bombázó és 252 vadászgép.
A német khajóhad február 11-én este kisurrant Brestből és a csatorna felé vette az irányt. Amikor a britek észlelték a hajórajt fejetlenség támadt a flotta főparancsnokságán, és csak pár óra elteltével értesültek a partokon szolgáló légi és tengeri erők parancsnokai. A német raj ekkor már Dover közelében járt és először a parti ütegek póbálkoztak, de a hajók ködfüggönyt húztak, így az ágyúk nem értek el eredményt. Ezután a Doverban állomásozó kis torpedónaszádok, és rombolók indultak harcba, de alig dacolhattak a túlerővel és visszavonultak. A németeknek ekkor nehéz dolguk volt, az egyik ioldalról ugyanis zátonyok, a másik oldalról pedig aknamezők tettek lehetetlenné szinte mindenféle manővert. A britek nem adták fel és a következő támadást már a RAF 6 db Swordfish típusó gépe intézte Esmund parancsok vezetésével, de a német fölény a levegőben is megmutatkozott, a brit gépeket gyorsan lelőtték. Bátorságáért Esmundot Viktória Kereszttel tüntették ki.
A britek a kezdtei sokkból adódó fejetlenségből magukhoz tértek és az újabb ellenlépést már jóval szervezettebben hajtották végre. Pizey kapitány vezetésével 6 romboló futott ki, a RAF pedig összegyűjtött 242 bombázó gépet. A Worchester romboló megsérült, de a Scharnhorst torpdótalálatot szenvedett a brit rombolóktól, de alig 20 perc alatt a legénység kijavította a sérülést. A RAF támadása a köd miatt lényeges eredményt nem tudott elkönyvelni, 188 gép nem találta meg a köteléket, 39 gépnek sikerült támadnia és 15-öt lelőttek. A Scharnhorst, és a Gneisenau is kisebb sérüléseket szenvedett a légitámadások során.
Aznap éjfélre a német kötelék elérte a hazai vizeket, hajnalban pedig befutottak a Jade- öbölbe.
Ez a „haditett” a németek számára nagy siker volt, az angolok számára Churchill szavaival, „mérhetetlen megaláztatást jelentett”. A terv kidolgozásáért Schniewindet tengernaggyá nevezték ki, Ciliax és Hoffmann, a Scharnhorst kapitánya pedig Lovagkeresztet kaptak.
A hadművelet következtében a Kriegsmarine szinte összes fontos hajója az északi vizeken tartózkodott a háború folyamán. Hitler célja az volt, hogy a felszíni flotta nagy hajói Norvégiából indulva rendszeresen támadják a Szovjetúnióba tartó szövetséges konvojokat. A Gneisenau az akció során sérüléseket szenvedett, a javítódokkba vontatták, ahol a RAF bombái olyan súlyos károkat okoztak a hajóban, hogy leszerelték. A Prinz Eugen meg a Trondheimbe vezető úton lett megtorpedózva és nyolc hónapra harcképtelenné vált. Így a Tirpitz csatahajó mellé a Scharnhorst csatacirkáló, az Admiral Scheer zsebcsatahajó és az Admiral Hipper nehézcirkáló érkezett Norvégiába, ahol más később csatlakozott hajókkal 1944 végéig a támadták a konvojokat.
Források:
Földi Pál: A második világháború katonai története, első kötet
A háború gladiátorai (film)
http://hu.wikipedia.org/wiki/Cerberus_hadművelet
Írta: Veres Marcell
