„Az egyetlen dolog, amitől félnünk kell, az maga a félelem." - Franklin D. Roosevelt

Második világháború

patreon reklamTámogass bennünket!
Anyagi eszközeink nincsenek, ezek hiányában viszont hosszabb távon leküzdhetetlen nehézségbe ütközik e bázis fennmaradása. Honlapunk nonprofit, csapatunk tagjai puszta elhivatottságból teszik, amit tesznek. Ezért kérjük: akinek fontos e felület fennmaradása, e közösség további munkája, és üzenetünk eljuttatása minél szélesebb körbe, támogasson bennünket. 

Ausztrálok és japánok Új-Guineában, 1942 nyara

Az ausztrál katonák számára pokol volt az élet az új-guineai Kokoda-ösvény mentén. A japán Dél-kínai különítmény tapasztalt, elit dzsungelharcosaival kellet szembenézniük, akik Port Moresbyt akarták elfoglalni. A dzsungelkiképzésben nem részesült fiatal ausztrál sorkatonák nem kaptak megfelelő támogatást és ellátást, betegségek és fertőzések is tizedelték a létszámukat. A fullasztó párásság megrohasztotta ruhájukat, és rendkívül fárasztóvá tette a közlekedést az Owen Stanley hegységben. A sűrű növényzetben sokszor csak akkor vették észre az ellenséget, amikor már az tüzet nyitott. E nehézségek dacára az ausztrálok meglepően jól megállták a helyüket a néha tizenötszörös túlerőben lévő ellenséggel szemben.

285px-australian_troops_at_milne_bay

A guadalcanali hadjárat kezdetben teljesen elkülönült az Új-Guinea keleti részén indított hadjárattól, ám később jelentősen befolyásolta azt. Midway után a japánok szándéka az volt, hogy tengeren, nagy erővel támadást indítanak Port Moresby, a Kelet-Új-Guinea déli partján lévő szövetséges támaszpont ellen. Midway partjainál elszenvedett vereség után azonban megváltoztatták a tervet. 1942. július 22-én a japánok partra szálltak, és elfoglalták az északi parton fekvő Bunát és Gonát, azzal a szándékkal, hogy Kokoda-ösvényen nyomuljanak előre Port Moresby felé. A hadművelet japán tervezői azt hitték, hogy az ösvény köves-kavicsos. Valójában egy 160 kilométeres őserdei út volt az isten háta mögötti Owen Stanley hegységben keresztül. Legnagyobb részén annyira keskeny volt, hogy még a gyalogosok is csak libasorban tudtak haladni. A japán előretörés gyorsan elsöpörte a tapasztalatlan ausztrál katonák gyenge ellenállását, de a Közel-Keletről nemrég kivont ausztrál egységek megérkezésével a japánok egyre keményebb ellenállásba ütköztek. Az utánpótlással és ellátással nem rendelkező s csak az ellenségtől zsákmányolt hadianyagokra támaszkodó japánok kikerülték az ausztrál állásokat, és szeptember 16-án Port Moresbytől kb. 50 kilométerre, Ioribaiwa mellé helyezték át a csatát. Ekkora a japánok már igen rosszul álltak Guadalcanalon. Most már választaniuk kellett, hogy hol folytatják a harcot, s miután kudarccal végződött a Milne-öbölnél a második új-guineai partraszállási kísérletük is (augusztus 25-szeptember 7.), a japánok döntöttek, hogy további erőfeszítéseiket Guadalcanalra és alsó Salamon-szigetekre koncentrálják, s megkezdték a lassú visszavonulást a Kokoda-ösvény mentén.

„Az jutott eszembe, hogy a Kokoda-ösvény neve ugyanúgy be fogja égetni magát az ausztrálok tudatába, mint Gallipoli. Minden óra egy rémálom."

George H. Johnston haditudósító, 1942. szeptember 

bren

Az ausztrálok segítségére voltak a helyi bennszülöttek, akik különféle fegyverekkel (főként Bren golyószóróval) harcoltak. A helyi pápua gyalogság Új-Guinea keleti részén együttműködött a japánok ellen harcoló ausztrálokkal és amerikaiakkal. A pápuák helyismerete óriási előnyt jelentett a szövetségesek számára.

Írta: Zeki

Hirdetés

További cikkek

A
A 25. órában vagyunk!

Minden családban keringenek történetek arról, mit is tett, vagy élt át egy rokon a II. világháborúban. Sokáig erről még beszélni sem volt ildomos, ám sok családban még ma is élnek azok az emberek, akik átélték a történelem egyik legnagyobb háborúját. Az ő történeteiket szeretnénk most megosztani, hogy azok is hallathassák a hangjukat, akik eddig nem tehették, vagy ma már nincsenek köztünk.

Bővebben
Látogatásaink

Az évek során igyekeztünk minél több - a világháborúhoz kapcsolódó - múzeumba, hadiparkba, haditechnikai bemutatóra és egyéb helyszínre eljutni. A gyűjteményünket olvasóink beküldött képeivel remélhetőleg tovább sikerül folyamatosan bővítenünk.

Tovább
Emlékművek

Hideg kő és/vagy fém mementói a múlt eseményeinek, a múlt embereinek és tetteiknek. Hidegek - mégis élnek. Naponta elmegyünk mellettük, mégis ritkán állunk meg, olvasunk el néhány nevet, és hajtunk fejet.

Tovább