„Nem ígérhetek semmi mást csak vért, gürcölést, könnyeket és izzadságot.” - Winston Churchill

Második világháború

patreon reklamTámogass bennünket!
Anyagi eszközeink nincsenek, ezek hiányában viszont hosszabb távon leküzdhetetlen nehézségbe ütközik e bázis fennmaradása. Honlapunk nonprofit, csapatunk tagjai puszta elhivatottságból teszik, amit tesznek. Ezért kérjük: akinek fontos e felület fennmaradása, e közösség további munkája, és üzenetünk eljuttatása minél szélesebb körbe, támogasson bennünket. 

Guadalcanali hadjárat, 1942-43

Guadalcanali hadjárat: a partraszállás

Előzmények:
 
A Midwayi és a Korall-tengeri csaták után a Csendes-óceánon patthelyzet alakult ki. Japán felhagyott az Amerika elleni támadás tervével, a kijózanító Midwayi vereség után. Amerika tudta hogy ezt az alkalmat ki kell használni, de nem tudta hol támadja meg, Japán az elmúlt fél évben létrehozott óriási birodalmát. Ez a helyzet akkor változott meg mikor a japánok reptereket kezdtek építeni a Salamon-szigetek több tagján, így Guadalcanalon is.
 
Japán tervei:
 
A repterek építésének egyik célja az Ausztrálián áthaladó szövetséges utánpótlási vonalak működésének zavarása. Ezzel a németeknek is segítettek volna hiszen ezeken az útvonalakon szállították az Afrikai brit haderő utánpótlásának egy részét is . Ezenkívül az Ausztrália felé való terjeszkedést is segítette volna. Egyéb célja volt hogy, ha felépült egy esetleges amerikai támadás ellen légierőt szolgáltasson, ami majd folyamatos veszélyt jelent az esetleges támadókra nézve.
 
Amerika tervei:
 
Az amerikaiak nagyrészt a japánok terveit akarták meghiúsítani. Ezenkívül a reptér segítséget nyújthat majd a Salamon-szigetek többi tagjának támadása során is. A hadművelet másik célja, a még a Korall- tengeri csata során a japánok által megszállt Tulagi(és néhány egyéb kisebb sziget) elfoglalása volt. A támadásra Vandergrift vezérőrnagy 1. tengerészgyalogos hadosztályát szemelték ki. A tengerészeti egységek parancsnoka Fletcher altengernagy, a Korall-tengeri csata hőse volt. Az amfibikus hadműveleteket Turner ellentengernagyra bízták.
 
A partraszállás:
 
A partraszállásra 1942 augusztus 7-én került sor. Guadalcanalon 11 000 katona szállt partra akik hamar megfutamították az 2200 fős japán véderőt. Tulagin rosszabb volt a helyzet: itt a legtöbb japán katona a haláláig harcolt. 700 japán halt meg. Amerika vesztesége 144 halott és kb.200 sebesült meg. A szigetet alig több mint egy nap alatt foglalták el az amerikaiak (kb. ugyanennyi időbe telt a guadalcanali reptér elfoglalása is).A partraszállás kimondottan sikeresnek mondható. Az amerikai sajtó azonnal szalagcímben közölte.
 
 

Guadalcanal: a japán ellentámadások

A Savo szigeti tengeri csata:
 
1942 augusztus 8-áról 9-ére virradó éjszakán a japán hadihajók és repülőgépek támadásba lendültek az amerikai flotta ellen, a Guadalcanal közelében lévő Savo szigetnél. A csatában 3 amerikai és 1 ausztrál nehézcirkáló elsüllyedt. 1000-nél is több szövetséges tengerész halt meg, miközben a japánok nem szenvedtek számottevő veszteséget.
 
 
A japán győzelem hatására az amerikai szállítóhajók elhagyták Guadalcanal partjait. Ugyan Japán óriási győzelmet aratott(egyesek szerint ez volt az USA legnagyobb tengerészeti veresége),azonban a csata a Guadalcanali hadjáratot nem befolyásolta. Ennek fő oka az volt hogy a japánok nem használták ki kellőképp, mert csak 10 nap múlva tettek partra szárazföldi csapatokat a szigeten.
 
A Tenaru folyó partján zajlott csata:
 
A japánok első szárazföldi egységüket, az Icsiki ezredes parancsnoksága alatt álló 28. gyalogezredet augusztus 18-án tették partra. A japánok egyik kisebb járőrcsapata tengerészgyalogosokba ütközött, akik lemészárolták őket. Vandergrift ebből megtudta ahogy a japánok támadásra készülnek, és felkészítette embereit a védelemre. A csatára augusztus 21-én került sor. A felkészült amerikai védelem az összes támadóval végzett. Másnap a japánok újabb támadást kíséreltek meg de az is kudarccal végződött. Icsiki ekkora szégyent nem tűrhetett el: öngyilkos lett. A japánok kb. 800 halottat, az amerikaiak 37 halottat és75 sebesültet vesztettek.
 
 
Megérkeznek az első amerikai repülőgépek:
 
Az első amerikai repülőgépek(19 Wildcat és 12 Dauntless) augusztus 20-án érkeztek meg a Henderson Field-ra(így nevezték el az amerikaiak a japánoktól elfoglalt repülőteret, egy a midway-i csatában elesett amerikai pilóta után).
 
Nem sokkal ezután a japán légierő meg is támadta a repteret. A légicsata az amerikaiak fölényes győzelmével zárult:
 
Amerika Japán
elvesztett repülőgép 3 20

Tengeri csata a Keleti Salamon-szigeteknél:
 
A Salamon-szigetek keleti részénél augusztus 24-én és 25-én amerikai és japán anyahajók csaptak össze. A csatában elsüllyedt a japán Ryujo anyahajó elsüllyedt. Amerikai részről az Enterprise és a Saratoga súlyosan megrongálódtak és 3 hónapra harcképtelenné váltak. A csatát az amerikaiak nyerték bár saját veszteségeik is igen súlyosak voltak. A győzelem ellenére-főképp a súlyos veszteségek miatt-valószínűleg ez is azon okok közé tartozott amik miatt Fletchert novemberben leváltották.
 
Segítség az amerikai csapatoknak:
 
Szeptember 1-jén megérkezett a szigetre a „tengeri méheknek”nevezett tengerészeti építész zászlóaljak egyike, hogy karbantartsa és javítsa a Henderson Field-et.
 
Csata a Bloody Ridgen:
 
A japánok Icsiki kudarca után nem hagyták fel a szárazföldi támadásokkal: Kawaguchi tábornok parancsnoksága alatt újabb japán csapatok érkeztek a „Tokió expresszel”(így hívták az amerikaiak a japán utánpótlásszállító-konvojt,másik neve „Patkányfutam”). Az amerikai tengerészgyalogosok akkor lerohantak egy gyengén megerősített japán tábort és az itteni adatokból értesültek a japán támadásról.
 
Meritt Edson(aluli kép) a „Blody Ridge”vagyis „Véres hegygerinc” nevű magaslaton építetett ki védelmi állásokat. A japánok szeptember 13-án 3000 emberrel indítottak támadást. Eleinte a japánoknak sikerült teret nyerniük, de végül a súlyos veszteségeik miatt vissza kellett vonulniuk.
 
 
A csata veszteségei:
 
amerikai japán
halott 46 600
sebesült 103 kb. 600
 
A japán tengeralattjáró támadások:
 
A 7. tengerészgyalogos ezredet szállító konvojt szeptember 1 5-én japán tengeralattjárók támadták meg. Az I-19-es tengeralattjáró 4 torpedót lőtt ki a Wasp repülőgép-hordozóra (lenti kép),amelyből 3 célba talált. Ugyan a repülőgépei át tudtak szállni a Hornetre, de 190 tengerészt magával rántott a mélybe. Az I-15-ös a North Carolina csatahajót támadta, de nem tudott benne komolyabb kárt tenni. Egy harmadik tengeralattjáró-aminek nevét nem tudjuk- az O’Brien rombolót süllyesztette el. A romboló legénységéből 93-an haltak meg.
 
 
 

Guadalcanal: a fordulat

Amerikai erősítések:
 
A „Blody Ridge-i csata után a tengerészgyalogosok jelentős erősítéseket kaptak (szükségük is volt rá): szeptember 18-án a 7. tengerészgyalogos-ezred, október 9-én pedig az amerikai szárazföldi hadsereg-azaz a Us Army- első ezrede is megérkezett Guadalcanalra.
 
Az Esperence-foki csata:
 
Az amerikai Scott ellentengernagy köteléke október 11-12-én megtámadott egy japán cirkálórajt, ami Goto ellentengernagy parancsnoksága alatt áll. Scott nagy győzelmet aratott, még Goto admirális is meghalt. Amerika úgy érezte, ezzel visszavágtak a Savo-szigetnél elszenvedett vereségért. Scott ellentengernagy hős lett.

Hyakutake terve:
 
Hyakutake újabb, minden eddiginél nagyobb méretű ellentámadásra készült. Ebben az offenzívában 20 000 katona vett volna részt, akik 3 irányból támadtak volna: a Matanikau, a Lunga és a Tenaru folyóknál. A támadás előtt még hadihajóknak kellett lőnie a szigetet.
 
A Hendrson Field bombázása:
 
A Henderson Field bombázását a Kongo csatahajó (lenti kép) kezdte meg, Kurita ellentengernagy parancsnoksága alatt, október 14-én. Az egész reptér rövidesen lángokban állt. A 90 amerikai repülőgépből mindössze 42 maradt bevethető a támadás után.
 
 
A következő éjszaka,október 15-én Mikawa tengernagy a Chokai cirkáló 203 mm-es lövegeivel lőtte a repteret, 16-án pedig a Maya és a Myoko gránátjai tették tönkre a reptér még ép részeit.

Az utolsó japán ellentámadás:
 
A támadás időpontját többször is elhalasztották, de végül október 23-án Hyakutake 20 000 embere támadásba lendült a már említett folyóknál (Matanikau, Lunga, Tenaru).A japán katonák a dzsungelen való áthaladás során kifáradtak ezért a támadás 3 nap múlva kifulladt és a támadók több mint 3500 embert vesztettek. A japán vereség azzal is okolható hogy a japán parancsnokok alábecsülték a 23 000 fős amerikai sereget.
 
 
 
Santa Cruz szigeteki csata:
 
Október 25-én az amerikaiak 16. és 17. csapásmérő kötelék megpróbálta útját állni a Guadalcanal felé hajózó japán egyesített flottának. Mivel nem találták meg aznap az ellenséges hajókat, az amerikai anyahajók repülőgépei 26-án ismét a japán flotta keresésére indultak. Ekkor már megtalálják az ellenséget, de az is megtalálja őket. A csatában megrongálódik a japán Shokaku és Zuikaku anyahajók. Amerikai részről elsüllyedt a Hornet anyahajó és megrongálódott az Enterprise.
 
 
 
A helyzet a világ másik oldalán:
 
A Tengelyhatalmak számára Észak-Afrikában is szorult a hurok: Montgomery tábornok 8. hadserege 200 000 katonával és 1440 harckocsival október 23-án megtámadta a német-olasz csapatokat. A DAK- azaz Deutsches Afrika Korps- 100 000 katonával és 550 harckocsival rendelkezett. A németek helyzetét tovább rontotta a parancsnokuk-Stumme tábornok- halála. Stummét először von Thoma, majd Erwin Rommel tábornok váltotta fel. Ugyan Rommel korábban fényes győzelmeket aratott, azonban ezúttal a szövetségesek legyőzték. A csata november 4-én ért véget, mint már említettem angol győzelemmel.
 

Guadalcanal: Japán tengeri és Amerika szárazföldi győzelmei

Callaghan ellentengernagy halála:
 
A japánok újabb erősítéseket kívántak partra tenni Guadalcanalon, és ezért el is indítottak egy szállítóhajókból álló konvoyt. A konvoyal egy időben Tanaka tengernagy parancsnoksága alatt egy japán köteléknek a Henderson Fieldet kellett volna ágyúznia.
 
Az amerikaiak a japán hajók megállítására Callaghan ellentengernagy kötelékét küldték. A csata november 12-13-án zajlott le. A japán hajókat ugyan sikerült megakadályozni az erősítés partra tételében, azonban Callaghan meghalt és a parancsnoksága alatt álló kötelék óriási veszteségeket szenvedett. Ebben a csatában halt meg Scott ellentengernagy, az Espeance-foki csata hőse is. Az amerikaiak 1 cirkálója és 4 rombolója süllyedt el, valamint az összes hajójuk megrongálódott. A személyi veszteségeik is jóval nagyobbak voltak a japánokéinál.
 
 
A fent látható kép a USS Juneau-t ábrázolja amint egy nappal a csata után, 14-én elsüllyedt. A kép a www.homeofheroes.com-ról származik. A Jenueau matrózai balszerencséjére a tenger egy cápákkal teli részén süllyedt el. Matrózai nagyrésze odaveszett, mint a Sullivan testvérek akikről az előbb említett honlap szól.
 
Csatahajók párbaja:
 
A Lee tengernagy vezette amerikai 64. csapásmérő kötelék november 14-15-én megütközött a Kondo tengernagy vezette japán hajórajjal.
 
A csata különleges jelenete volt a Washington és a japán Kirishima csatahajók párbaja. Mindkettő új, modern csatahajó volt. Harcukba nem avatkozott be más hajó, csak ők ketten küzdöttek. Ez volt a történelem egyik utolsó ilyen típusú (hajó-hajó ellen) küzdelme. A Washington győzött, a Kirishima elsüllyedt.
 
 
Tanaka tengernagy újabb sikere:
 
Tanaka tengernagy a parancsnoksága alatt álló japán 2. rombolóflottilla november 30-án éjjel megtámadott egy amerikai utánpótláskonvoyt. Ugyan a konvoyt nem tudta megállítani, de csak egy torpedórombolója süllyedt el, míg az ellenségnek egy cirkálója. A csatában megmutatkozott, hogy a japánok nagyon értenek az éjjeli hadviseléshez.
 
A tengerészgyalogság győzelmei:
 
Novemberben 1500 fős japán erősítés érkezett, amit azonban a 7.tengerészgyalogos-ezred és a 164. gyalogoshadosztály egységei beszorítottak a szárazföld belsejébe, majd megsemmisítettek.
 

Guadalcanal: a végső győzelem

Változások az amerikai oldalon:
 
December 9-én az amerikai erők vezetését Guadalcanalon Patch vezérőrnagy veszi át Vandegrifttől. Az 1. tengerészgyalogos hadosztályt is új csapatok váltják fel.
 
Japán a végzet küszöbén:
 
Decemberben az amerikaiaknak már 58 000 katonájuk volt a szigeten, míg a japánoknak csak 20 000. A japánoknak az élelmük is fogyott, és a malária is terjedt köztük (maláriaszúnyogok). Az amerikai csapatok nagyméretű támadást indítottak a japánok ellen és a japán vezetőség jól látta hogy evakuálni kell a szigetet. Az evakuálási parancs újévkor érkezett meg.
 
A Mount Austen véres ostroma:
 
A Lunga és a Matanikau folyók között álló Mount Austen elfoglalása nagyon fontos volt az amerikai offenzíva előrehaladásához. A japán erők remek védelmi állásokat építettek ki a hegyen. Az amerikai támadás 1943 január 2-án indult meg. A védők méltó fogadtatásban részesítették az ellenséget: a kemény géppuskatűz (alsó kép) visszaverte az ellenséget. Ugyan az első roham csúfos kudarc volt, három nap múlva a magaslat amerikai kézre került. A japánok még megpróbálkoztak néhány kisebb ellentámadással, de sikertelenül.
 
 
A Rennell-szigeti csata:
 
Robert Giffen tengernagy 3 nehéz- és 3 könnyűcirkálóból, valamint 8 rombolóból és 2 kísérő-repülőgéphordozóból álló hajóraját január 29-én, délután 31 G4M „Betty” bombázó támadta meg. A támadást sikerült elhárítani ugyan, de a Chicago nehézcirkáló súlyosan megrongálódott.
 
 
A következő nap a japán repülők újra támadtak. Ezúttal sikerült elsüllyeszteniük a Chicago nehézcirkálót. A La Vallette torpedóromboló gépháza is találatot kapott, de a hajó nem süllyedt el. Amerika a vereséget megpróbálta elrejteni a közvélemény elől, ezért a legtöbb könyvben, dokumentumfilmben nem szerepel.
 
 
A japán csapatok kivonása a szigetről:
 
Hála a Rennell-szigeti győzelemnek a japán csapatokat sikeresen evakuálták a szigetről február 8-áig (a Sztálingrádnál harcoló német erők február 2-án adták meg magukat).
 
A veszteségek:
Amerika Japán
halottak (szárazföldi csapatok): 1600 fő 20 000 fő
sebesültek (szárazföldi csapatok): 4000 fő nincs adat
halottak (tengerészet): 5000 fő 3500 fő
elsüllyedt anyahajók: 2 1
elsüllyedt csatahajók: 0 2
elsüllyedt cirkálók: 7 4
elsüllyedt torpedórombolók: 14 11
 
 
A légierők veszteségeiről nincs pontos adat, de a Wikipédia szerint 420 amerikai és 1200 japán pilóta halt meg a Guadalcanali harcok közben.
 
Egyéb fontos esemény:
 
Hiroyoshi Nishizawa, a háború legeredményesebb japán pilótája, itt döntötte meg egyik rekordját amikor 6 ellenséges repülőgépet lőtt le 1 nap alatt.
 
Következmények:
 
Sok történész szerint nem a Midwayi hanem a Guadalcanali csata volt a fordulópont a Csendes-óceáni háborúban. Az amerikaiak a sziget elfoglalásával támaszpontot szereztek a Salamon-szigeteken, ami megkönnyítette a további terjeszkedést. Talán a továbbiakban az volt a legfontosabb szerepe a Henderson Fieldnek, hogy az innen felszálló vadászgépek lőtték le a Jamamotó tengernagyot, a Pearl Harbori támadás kitervelőjét szállító G4M „Betty”-t, 1943 április 18-án. Jamamotó tengernagy utódja Koga Mineicsi lett.
 
Források:
John Davison: A csendes-óceáni hadszíntér napról-napra-Hajja & Fiai Könyvkiadó, Debrecen
John Macdonald: A II. világháború nagy csatái-Gabo könyvkiadó
Földi Pál: Az amerikai tengerészgyalogos-Puedlo kiadó
+Wikipédia erről szóló szó cikkje: http://hu.wikipedia.org/wiki/Guadalcanali_hadj%C3%A1rat
 
Képek forrása:
http://www.daveswarbirds.com/guadalcanal/LWphotos_1.htm
http://en.wikipedia.org/wiki/File:USS_Quincy_CA-39_savo.jpg
http://en.wikipedia.org/wiki/File:GuadTenaruSandbar.jpg
http://blog.usni.org/wp-content/uploads/2009/09/Dauntless_over_Henderson.jpg
http://www.multunk.fw.hu/html/hadmuveletek_html/guadalcanal.html
http://ca.wikipedia.org/wiki/Fitxer:USS_Wasp_(CV-7)_brennt.jpg
http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=F%C3%A1jl:Japanese_battleship_Kongo.jpg&filetimestamp=20050817205410
http://www.daveswarbirds.com/guadalcanal/LWphotos_6.htm
http://www.daveswarbirds.com/guadalcanal/photos-naval_action.htm
http://en.wikipedia.org/wiki/File:NavalGuadalcanalWashington.jpg
http://www.daveswarbirds.com/guadalcanal/LWphotos_7.htm
http://www.aviation-history.com/mitsubishi/g4m.htm
http://en.wikipedia.org/wiki/File:USS_Chicago_after_Rennell_Island.jpg
 
Írta: Molnos Márton
 
 

Hirdetés

További cikkek

A
A 25. órában vagyunk!

Minden családban keringenek történetek arról, mit is tett, vagy élt át egy rokon a II. világháborúban. Sokáig erről még beszélni sem volt ildomos, ám sok családban még ma is élnek azok az emberek, akik átélték a történelem egyik legnagyobb háborúját. Az ő történeteiket szeretnénk most megosztani, hogy azok is hallathassák a hangjukat, akik eddig nem tehették, vagy ma már nincsenek köztünk.

Bővebben
Látogatásaink

Az évek során igyekeztünk minél több - a világháborúhoz kapcsolódó - múzeumba, hadiparkba, haditechnikai bemutatóra és egyéb helyszínre eljutni. A gyűjteményünket olvasóink beküldött képeivel remélhetőleg tovább sikerül folyamatosan bővítenünk.

Tovább
Emlékművek

Hideg kő és/vagy fém mementói a múlt eseményeinek, a múlt embereinek és tetteiknek. Hidegek - mégis élnek. Naponta elmegyünk mellettük, mégis ritkán állunk meg, olvasunk el néhány nevet, és hajtunk fejet.

Tovább